belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jakus Ágnes

„Tisztítsd meg…”

Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Szék az asztalra, lendület, nyújtózkodás – a csillárba csak nem kapaszkodhatok, padlásról létra le, akrobatamutatványok, gyöngyöző verejték... Reméltem, hogy kiszakadok a megszokott rutinból a szabadnapomon, de jobbat is el tudtam volna képzelni, mint a nagytakarítás.

„Ragyogása maga a világosság…”
Bármennyire törölgetjük, úgy látszik, vannak ablakok, amelyek nem lesznek makulátlanok. Vajon látják a homályos foltokat a járókelők is? Mit szól majd a szomszéd, vagy a csillogó látszatra mindig kínosan ügyelő anyós?
Hamarosan nemcsak én, de az ablakmosó pumpa is szuszog. Idehívnak segíteni, és nincs elég tisztítószer?! A ház haszonélvezője nem gondolt erre? Hiszen épp az ablakmosás az, ami igazán megkülönbözteti ezt a takarítást a többitől. Lehet, hogy nem is akarta igazán az egészet. Vagy annyira ódzkodik a nagytakarítástól, hogy aggodalmában megfeledkezett az egyik legfontosabb kellékről.
Még jó, hogy közel a bolt. Fájós lábaim még fel is üdülnek egy kis kerékpározástól.

 

 „Nincsen olyan rejtett dolog…”
Egy telefirkált tábla és egy kelléke vesztett kerti játék a szekrény tetején, egy lapos labda, egy törött mikádópálcika és egy bábu alatta. „Nem jók ezek már semmire!” – hallatszik egy túl szigorúra sikeredett hang a nappaliból. Rég elfeledett játékok. Emlékek. Mit dobnánk ki velük együtt olyan sietve?
Ami régóta lapul a szekrény mélyén, vajon leporolva visszatesszük, némileg elégedetten, hiszen megtisztítottuk, vagy ezúttal van bátorságunk megválni tőlük? Van-e erőnk, hogy lehozzunk egy dobozt a padlásról, és a rossz helyre pakolt tárgyaknak végre megtaláljuk a helyét?
A porszívó zsákja telik és a felmosófej egyre szürkébb. Mennyi rejtett kosz... Nem látta senki, és azt sem látja senki, hogy a szekrények teteje le van törölve, és az élekben felhalmozódott piszkot felszedte a vizes rongy. De mi, akik eltüntettük, tudjuk, hogy valami megváltozott, és e nélkül nem lenne tisztaságérzetünk. A felkavart por láthatóvá lett, majd eltűnt. Még a takarítóeszközökről is, amik csak arra vártak eddig, hogy végre kezébe vegye őket valaki.
Na, de ki dugta a szaloncukor csomagolását a kaspóba?!

 

„Krisztus jó illata vagyunk…”
Amit a legjobban szeretek benne, hogy nem csak a látvány változik meg. Legkevésbé kifinomult érzékszervünk még napokig dúskál a tiszta levegőben. Ez az egyre halványuló illat annyi mindenből tevődik össze: a kimosott függönyök illatából – a sötétítőfüggönyökéből is –, a citromos mosószerrel törölgetett ablakokból, a napfénnyel átitatott ágyneműből, a fojtogató por eltüntetéséből.
Milyen más szemmel látjuk azokat a helyiségeket, amelyekre ma nem jutott idő, amelyeket csak a szokványos hétvégi takarítással tudtunk rendbe hozni. Hát igen, hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is…

 

„Királyod érkezik hozzád…”
Elfáradtam. El kell ismernem, jólesett a mozgás és megérte az erőfeszítés. Milyen igazi fáradtság ez! Mennyire nem vágyom már olcsó ingerekre. Csak megpihenésre.
Jó, hogy amit tudtam, magam csináltam. Jó, hogy segítettem. Jó, hogy segítettek nekem. Igaz, hogy folyamatosan rendben tartjuk a környezetünket, de ezek után ki vitatná, hogy szükséges a nagytakarítás is ünnepek előtt?
Gyermekkoromban, hogy rávegyem magam, gyakran eljátszottam a gondolattal: úgy teszek, mintha egy uralkodó érkezne hozzánk vendégségbe. Minden apró részletre figyeltem, kifényesítettem a legkisebb felületeket is. Izgatottan fürkésztem, vajon mindent megteszek-e, hogy méltóképpen fogadjam a királyt.

 

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Idegesítő szeretet
Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Felszín

Jakus Ágnes
„Tisztítsd meg…”
Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Nagy Zsuzsanna
Megtartani az életet a csodának
Egy orvos álmatlan éjszakái

Erbach Viola
Életünk három legfontosabb szava
Igen vagy nem? Talán…?

Magasság

Székely Tamás
Ki hazudik nekünk a legtöbbet – talán mi magunk?
Önámítások, amelyeket legyőzhetünk

Miklya Zsolt
Túlontúl-mesék és ördögi körök
Kegyetlen mesék, kegyelmes Isten

Mélység

Bella Péter
Dimenzió-kereső
Böjt utáni önreflexió

Miklya Luzsányi Mónika
Továbbálmodott világ
A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Szakács Gergely
Az igazmondás szabaddá tesz
A Hanta boy tanulsága

Kedvek Vera
Münchausen-szindróma és társai
A törődés és a figyelem hiánya megbetegíthet

Teljesség

Koczor Tamás
A keresztyénség első halottjai
Pénzügyi (ön)gyilkosság az ősgyülekezetben?

Tóth Sára
Kereszt – a másság drámája
„Az egymással való közösség, a találkozás eleve áldozatra épül.”

Réz-Nagy Zoltán
A füstölgő mécsest kioltják?
A hit krízise nem ateizmus

Üzenet

B. Tóth Klára
Hímes Húsvét
Pop és antik értelmezés és ábrázolás

Szakács Gergely
Én védem magam
Istenismerettel és emberismerettel gyógyuló sebek

Pete Violetta
Igazság és szeretet mérlegén
Merre boruljon a protokoll?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Változó előjelek
Egy jobb világ.Vagy: A gyűlölet? Susanne Bier Oscar-díjas filmje

Hancsók Barnabás
Köszönjük, hogy rágyújtott!
„A szó veszélyes fegyver”

Riport

Kojsza Péter
Konfliktuskezelés keresztyén módra
Megbékélés és a békéltetés tudománya

Kojsza Péter
Egy emberért is megéri!
Úgy érkezett, hogy már nem volt vesztenivalója

Kitekintés

Pete Violetta
Félreértett jelek
Kegyes hazugságtól a teljes őrületig, avagy így szeretnek a nők

Dobóczky László
Ígérem, nem halok meg
„Mardos belülről a gondolat, hogy mit csináltam rosszul…”

Látogatóink száma a mai napon: 6510
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378720

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat