Ez vagyok én

A nevem Soimusán Dani. Mindenki Daninak szólít. (Még én is, pedig hivatalosan Soimusan Denis Irinel a nevem). Zilahon születtem. Apukám egy gyárban dolgozik. Anyukám nem dolgozik. Várteleken laknak. Van egy testvérem és ő is ott lakik. Én Julika néniéknél lakom. Negyedikes vagyok, magyar osztályban tanulok. Én egy zilahi gyermekzenekarban játszom. Az én hangszerem a mandola. Szeretek mandolázni és a zenekarban még Imikének van mandolája. A zenekarban nem én vagyok a legrosszabb, de garantáltan a legjobb sem. Szeretném, ha az Úr Jézus segítene, hogy jobb legyek.

Engem Lupsea Évának hívnak. Tizenhárom éves vagyok, és Szegeden, ebben a gyönyörű magyar városban lakom. Az újszegedi református gyülekezetbe járok. Hobbijaim közé tartozik az olvasás, de szinte csak a regények. Az viszont bármilyen lehet. Fogalmazni, és történeteket írni is nagyon szeretek, ezért is írok ennek a lapnak. Remélem, Jézus segíteni fog, hogy szépeket és hasznosakat írjak.

A Csemete ének-zenekar

Ez a zilahi gyermekekből alakult ének-zenekar 35 gyerekből áll, amelyet Gáspár Attila és Szegedi Ági néni vezet. Ebben az énekkarban vannak: furulyások, harmonikások, hegedűsök, gitárosok, mandolinosok és énekesek. Mi minden vasárnap öt órától tartjuk a próbáinkat Simi néniéknél.
Gáspár Attila bácsi szeretettel és nagy odaadással foglalkozik velünk, Isten kegyelméből. Feladatunk az, hogy énekeinkkel Istennek szolgáljunk, ahogy meg van írva a Zsoltárok könyvében a 33, 2-3-ban:
Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
Hálát adok Istennek, hogy engem is, testvéremmel együtt, az énekkarba vezetett.
Katona Brigitta, 9 éves ( Zilah)


Az énekkar legjobb része

A gyülekezetben kétféle énekkar van: gyerek és felnőtt. A kiskórus minden vasárnap negyed tizenegykor kezdődik. Az énekkar vezetője egy nagyon aranyos néni. Pivarcsik Tünde a neve, de mi csak Tündi néninek szólítjuk. Összesen nyolc-kilenc gyerek jár. Beénekléssel kezdünk. Nekem két kedvencem van: ‘Lali-Ali a ló el-al-él’ és ‘mendegél a mandarin, ez bomba jó, ez bomba jó’. Utána pedig énekelünk. Mostanában nagyon szép dalokat tanulunk, pl. “Van egy pálcám”, ”Megy a pásztor”. Ünnepekkor a gyülekezetnek énekelünk. Most Húsvétra készülünk egy új énekkel. Nekem néha nincs, néha van kedvem Istent dícsérni dalban is.
Sípos Zsófi,
11 éves (Újszeged)

Ingyom-bingyom Zenekar

Ingyom-bingyom Zenekar
Attila bácsi mit akar?
Nem akar ő egyebet
Csak egy tucat gyereket:
Zenekarba menjenek,
örömmel zenéljenek.

Ingyom-bingyom Zenekar,
Kérdem: és még mit akar?
Akarja, hogy hangszerünket
Idejében ismerjük meg.
Gyermekkorunk ne hiába
teljen el, sőt tanulással.
Együtt szüleinkkel zengve
Istenünknek - örvendezve.
Bodoki-Halmen Kata,
10 éves, (Zilah)


Az előadás

Karácsony ünnepére én és legjobb barátnőm, Lupsea Judit készültünk egy kis művel. Barátnőm furulyán játszot, én orgonán kisértem. Majdnem minden nap gyakoroltunk. A sok készülés sikerrel járt, és az ünnepségen hibátlanul el tudtuk játszani. Ott volt néhány osztálytársunk is, akiket meghívtunk. Szerintem jól sikerült, mert mindketten szeretjük választott hangszerünket.
Sípos Csenge,
11 éves (Újszeged)


Az előadás

Karácsony ünnepére én és legjobb barátnőm, Lupsea Judit készültünk egy kis művel. Barátnőm furulyán játszot, én orgonán kisértem. Majdnem minden nap gyakoroltunk. A sok készülés sikerrel járt, és az ünnepségen hibátlanul el tudtuk játszani. Ott volt néhány osztálytársunk is, akiket meghívtunk. Szerintem jól sikerült, mert mindketten szeretjük választott hangszerünket.
Sípos Csenge,
11 éves (Újszeged)

A városi virág balladája
(A gólya, gólya, gilice dallamára)

Volt egyszer egy kis virág,
mindig-mindig virágzott.
Egyszer aztán letörték,
eldobták, de újra nőtt,
s újra – újra virágzott.
Néni kiment, megnézte,
az meg kért egy kis vizet.
Mindig kért és mindig kért.
Felmászott az ablakra,
hol levágták s letörték.
Csak egy virág maradt rajt’,
az sokáig virágzott,
leszórta a magokat,
megint felnőtt, virágzott,
s a teraszon nőtt tovább.
Nézték, nézték, csodálták.
Aztán vágták, nyiszálták,
meghalt és feltámadott
s újra él és újra szép
az a kicsi kis virág.

Tők Iringó Eszter, 5 éves (Kecskemét)
(Lejegyezte édesanyja)



Zenekarunk

Hogyan is kezdjem? Ez a Zenekar – minden más jóindulatú híreszteléssel ellentétben - azért keletkezett, hogy minket, csintalanokat valamivel lefoglaljanak. Ez a megoldás számunkra is jó volt.
Eleinte nagyon nehéz volt, igen kevés volt a hangszer, de ezt a közösségbeli szülők hamar megoldották és ez már a múlté. Most már “kicsit könnyebb”, mert már mindenki játszik valamennyire egy-egy hangszeren... Itt két-három éves kortól (Anna húgom is igen aktív furulyása a zenekarnak, pedig még nincs három éves) tizanhat-tizenhét éves korig mind együtt zenélünk. Zenekarunk 1999 november 12-én alakult meg és már december 25-én, vagyis karácsony estéjén adtunk elő énekeket a zilahi k\rh’zban ;s k-z-ss;gben is. Azóta majdnem minden ünnepségen szolgálunk néhány énekkel. Nagyon szeretjük ezt a munkát, hiszen ezzel nem csak a közönségnek, édesanyáinknak énekelünk, hanem az Úr Jézus Krisztust is dicsőítjük. Zenekarunk 29-30 tagból áll. Nagyon sok helyen voltunk már szolgálni, öreg-otthonokban, kórházban, templo-mokban, ahol nagyon örültek nekünk.
Közösen dolgozunk, választunk énekeket és verseket a különböző ünnepekre. Mindig vannak egyéni előadók is, akik ötleteikkel gazdagítják, színesítik reperto-árunkat.
Mi igazán Istennek szogálunk, hiszen róla énekelünk és mondunk verseket.
Szabó Erzsébet,
12 éves (Zilah)



Fogalmazás a zenekarról

Egy nap Attila bácsi telefonált Szilágyiéknak, Béláéknak, Bodokiéknak és másoknak, hogy hírül adja: zenekart akar alapítani. Össze is gyűltek a gyerekek Simi néniéknél, hogy énekeket tanuljanak. Volt aki szépen énekelt és voltak olyanok, akik hangszeren tudtak, vagy gondolták, hogy tudnak játszani. Voltak olyanok is, akik tanulni akartak egy hangszert ebben a gyermek-zenekarban.
A felsorakozott hangszeresek felmutattak három gitárt, nyolc furulyát, két szájharmonikát, egy fuvolát, két mandolint, két mandolát. Akinek nem volt hangszere, az énekelt, amíg valamilyen hangszert beszereztek.
Többen is meghallgatták, megcsodáltát a Csemete-zenekart. Miután a papok is hallottak a zenekarról, meghívtak bennünket. Igy már eljutottunk távolabbi helységekbe, templomokba, szeretet-otthonokba, kórházakba: Tenkére, Szilágyperecsenbe, a nagyváradi Júlia-otthonba, Krasznára és legtöbbször Simi néniéknél, a próbahelyünkön szolgáltunk.
Arra is volt példa, hogy a Zenekar sopánkodott, hogy “nincs kedve énekórára menni”. Arra viszont még nem volt példa, hogy készültünk valahova elutazni, és akkor sopánkodott volna a Zenekar, hogy “nincs kedve utazni”.
Egyébként a Zenekar hetente egyszer próbál, vasárnap öt órától és már egészen beleszokott minden gyerek a rendbe, a pontosságba. Nagyon szeretnénk a nyári szűnidőben egy két hetes nyári zenetáborban részt venni, ahol egész nap gyakoroljunk, zenéljünk, és játszodjunk örvendezve.
Bodoki-Halmen Kata,
10 éves (Zilah)


Zenekarunk

Vasárnapról vasárnapra
Eljárunk a zenekarba.

Harminc gyerek együtt zenél
(Főleg, ha senki nem beszél)
(Van ki ennél többet remél?)

A székekre sorba ülünk
Minden hangszert előveszünk:

Ki kezében, ki szájában
tartja, hogy megszólaltassa.

Két órát tart minden próba
Utána hangos az udvar...

Azután bibliaórán
vesz részt harminc fiú és lány

Ott már senki nem beszélget,
Jók vagyunk, ‘sze kicseréltek...

Szilágyi Ágnes,
12 éves (Zilah)