entomológusról

Zilahi Kiss Endre régi zilahi család leszármazottja. Debrecenben született 1873. január 22-én. Szülei, Kiss Endre és Tarczali Júlia, református vallásúak voltak. Zilahon, a Tyúkól utcában (Király u.) volt családi házuk, (amely az 1920-1940 közötti években a Zoványi-kisasszonyok háza volt. Édesapja Zilahon született, Magyar Királyi Törvénybíró volt Debrecenben. Anyja Tarczali Júlia, a Tasnád melletti Szilágypérban született. A zilahi református egyházközség 846/1941 szám alatt kiadott Születési Kivonat adatai szerint 1873, március 30-án Magyarósi István zilahi ref. lelkipásztor Endre Károly Dezsőnek keresztelte a Debrecenben született gyermeket, a zilahi családi házban.
Iskoláit Debrecenben végezte, majd Budapesten orvosi egyetemi diplomát szerzett: “Regia Stientiarum Universitas Hungarica-Budapest 1902, Doctor Medicinae Universae”. Orvosi praxisában nőgyógyász volt. Kezdőorvosként a budapesti Tampfer-klinikán gyakornokos-kodott, majd Hadad, Désakna, Bethlen, Szilágycseh helységekben gyógyított. Lelkiismeretes, népszerű, megbecsült orvosként ismerték. Jellemző volt reá, hogy betegeinek kedvében akarván járni, ő is bevette az illetővel együtt (egyes esetekben) az előírt orvosságot. Nagylelkűségét és hivatástudatát az is bizonyítja, hogy meglátogatva a szegény sorsú betegeit és a cigány családokat is, ingyenes kezelésben részesítette őket.
Biológusi tevékenysége a természetszeretetében nyílvánult meg, gyermekkorától érdekelték a rovarok. Főleg a darazsakkal és a bogarakkal foglalkozott. Néhány szekrényét töltötték meg az általa gyűjtött, azonosított és tudo-mányosan meghatározott rovarok, bogarak.
Kapcsolatokat tartott fenn külföldi, főleg francia, japán, német gyűjtőkkel, szakemberekkel. Sok idegen gyűjtő kereste fel sze-mélyesen, hogy vele együtt határozzák meg a gyűjtöt rovarokat. Ezen külföldi és hazai gyűjtőkkel minden nyáron közös rovar-vadászatra mentek itthon, majd Bulgáriába, Törökországba, eljutva egészen Kisázsiáig. Ezeket az utakat legtöbbször gyalog tették meg. Gyűjtőszenvedélyét az is bizo-nyította, hogy első orvosi kinevezését nem egy nagy városba, hanem Hadadra kérte, a Szilágyság egyik jellegzetes, a Tövishát tájegységhez tartozó, etnikailag is igen kevert (magyarok, svábok, románok, cigányok élnek itt együtt az egykori Wesselényi birtokon ma is). Így akart közel kerülni az erdélyi domb- és hegyvidékhez, hogy azonnal elkezd-hesse rovartani kutatásait. Igy történt, hogy Zilah határában gyűjtött egy, a
Carabus nembe tartozó futóbogarat, amelyet az akkori szakirodalomban a befogás helyéről, Zilahról neveztek el, éspedig: “Carabus hampei var. zilahiensis Csiki” néven, amely megjelent a Csiki Ernő múzeumi segédőr által írt Magyarország bogárfaunája I. kötet 2. füzet, 1906 évi március 31-iki, a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványában. E rovar leírásának szövegében említi: “Előfordul Szilágy vármegyében, Zilah környékén, gyűjtötte Z. Kiss Endre”.
Nyugdíjas éveit Szilágycseh kültelkén t-lt-tte, az un. Bagoly-várban élt feleségével, a Budapesten 1881. március 28-án született Plsák Ilonnával. Házasságukból nem született gyermek. Z. Kiss Endrének két testvére volt: Jenő, (aki Budapesten volt polgármester) és Móricz Istvánné Lenke (kolozsvári tanárnő, férje Désen volt törvény-széki bíró).
Híres és igen gazdag rovar-gyűjteményéért 1930-ban 100.000 lejt ajánlott fel a bécsi Rotschild báró. { azonban inkább a budapesti Nemzeti Múzeumnek adományozta. (Nagy kiábrándulás volt számára, hogy híres gyűjteményét még egy köszönő levélre sem méltatták életében.)
Aránylag fiatalon, 58 éves korában halt meg Szilágycsehben, 1931. január 12-én. Haláláról hírt adtak a korabeli budapesti sajtóban is, méltatva utólag entomológiai tevékenységét, rovargyűjteményét, majd egy munkásságát méltató emlékplakettet is elhelyeztek szilágycsehi síremlékén.

* * *

A Z. Kiss Endre által felfedezett Carabus hampei zilahensis számos példányát azonosítottam 70 év elmúltával, sokat gyűjtöttem és cseréltem el a világ más tájain élő győjtőkkel, múzeumokkal, gyakorlatilag szinte ebből jött létre saját gyűjteményem, amelyet – helyszűkében, ti. a “falurombolás” éveiben az én házamat is lerombolták, így nem tudtam tovább tárolni és – a zilahi Történelmi Múzeumnak adományoztam.
Takács Albert