2017 - A Bárány

2017 július 29.-én került felavatásra a IV. Lelkipásztori Emléktábla

Szeretettel adjuk közre az ünnepségen elhangzott üdvözlő beszédet:

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Mindenek előtt engedjék meg, hogy hálaadó szívvel megköszönjem Istennek azt a kegyelmet, amellyel az öt esztendőn át tartó igyekezetünket és fáradozásunkat Atyai szeretetével segítette, remélve, hogy Neki tetsző volt, hisz’ elhozta nekünk ezt a mai alkalmat, megengedve, hogy örömünket megoszthassuk másokkal, Önökkel, Veletek is. Minden munkálkodásunk az Isten nevében történt, és Isten segítő szeretetével tudott csak mindez megvalósulni. Soli Deo Gloria!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, mindazokat, Akik részesei szeretnének lenni kicsiny kis ünnepünknek. Tisztelettel köszöntöm a megjelent országgyűlési képviselőinket, Szászfalvi László és Ander Balázs urakat. Szeretettel köszöntöm Torma László lelkész urat, a Magyar Pünkösdi Egyház, Keczely Károly Atyát a Római Katolikus Egyház képviseletében. Györgyi Zsolt, a Csurgói Evangélikus Egyházközség meghívott lelkipásztora nem tudott eleget tenni meghívásunknak, de egy levélben üdvözölte az alkalmat és a megjelenteket, az alábbi formában... [… Ünneplő Gyülekezet, Testvéreink az Úrban! Imádságos szeretettel együtt örülök én is a Darányi Református Gyülekezettel, Istennek hálát adva a szép rendezvényekért. Isten áldja a gyülekezetet, adjon örömöt és erőt, kitartást az evangélium szolgálatának betöltéséhez. Sajnos nem tudok részt venni a gyülekezet ünnepén, az ifjúsággal Piliscsabán vagyok egy országos ifjúsági táborban és délutánig elnyúlnak az alkalmak, de imádságos szeretettel gondolok a Darányi Református Gyülekezetre és a rendezvénysorozatra. Erős vár a mi Istenünk! …]

Tisztelettel köszöntöm Nt. Nagy Csaba esperes Urat, a Somogyi Református Egyházmegye vezetőjét, és Vele együtt a meghívott és megjelent református egyházi vezetőket. Külön nagy szeretettel köszöntöm az Erdélyből hozzánk érkező testvéreinket, kiemelten Nt. Kiss Levente református lelkész urat a vele érkező presbiterekkel; Asztalos Endre és Kinda László urakkal egyeemben. Szeretettel üdvözlöm István Adrián polgármester Urat a Vele érkezett tanácsosokkal. Köszöntöm a Megyei Közgyűlés alelnökét, a meghívott települési és nemzetiségi vezetőket. Köszöntöm a negyedik – most avatandó! – lelkipásztori névtáblán szereplő lelkipásztorokat és/vagy családtagjaikat, megköszönve, hogy elfogadták meghívásunkat.

Köszöntöm ezen Emlékhely névadó lelkipásztorának, Templomépítő Erőss Sándornak megjelent szépunokáját, Madarászné Kajdacsy Ágnest. Sajnos a másik, már többször itt járt szépunoka, Nt. Bóna Zoltán nem tudott ma eljönni, ám Ő is szeretetteljes üdvözletét küldi az ünneplő közösségnek! Köszöntöm a meghívott települési vezetőket és képviselőket, köszöntöm körünkben dr. Kálmán László jegyző Urat és Hivatalának megjelent munkatársait. Örömmel és szeretettel köszöntöm körünkben Szolga József Urat!

Tisztelt Ünneplő Közönség, kedves Barátaink!

Az Emlékhely szellemiségét erősen meghatározza az az emlékoszlop, amely nagynevű templomépítő lelkipásztorunk, Erőss Sándor síremlékéből és egy emléktáblából lett emelve 2013-ban, templomunk felszentelésének 180. évfordulóján. Presbitériumunk akkor határozta el, hogy évről- évre egy emléktáblát helyezünk el az emlékmű mögötti falon, a fellelhető írásokra, dokumentumokra, levéltári feljegyzésekre hagyatkozva megjelenítünk minden valaha itt szolgált Prédikátort, illetve Lelkipásztort.

Isteni rendelés volt az a tudatosság is, amellyel makacsul ragaszkodtunk a 2013-as esztendőhöz, az emlékmű felavatását illetően. Hogy milyen ellenszéllel kellett mindezt végeznünk, azt presbiter testvéreim tudják igazolni, illetve tetten érhető lenne a már említett Nt. Bóna Zoltán szépunokával folytatott elektronikus levelezésünkből is… De makacsul ragaszkodtunk, mert mi már tudtuk, hogy kevesebb, mint 40 prédikátor szolgált itt az 1600-as évek közepétől napjainkig, és ebből adódott, hogy a negyedik Lelkipásztori Emléktáblát 2017-ben fogjuk avatni, Isten gondviselő segítségével! … Igen, Tisztelt Ünneplők, már 2013-ban az akkor még csak közelgő, mára már ittlévő, számunkra jeles évfordulóra, a Reformáció 500. évfordulójára tekintettünk, és igyekeztünk, hogy addigra – ezen mostani alkalomra! – minden elkészüljön, minden megvalósuljon…

Persze tudom, szebb lenne az összkép, ha mára már a templomunk külső tatarozása is elkészülhetett volna, és az is sokat emelt volna a hangulaton, ha a parókia külső tatarozása már mögöttünk lehetne… De Isten nem álmodozásokra, hanem tettekre, cselekvésre adott jogosítványt nekünk, az imént említett munkálatok pedig erősen meghaladták volna képességeinket és lehetőségeinket! Természetesen azon vagyunk, azon leszünk, hogy a két említett épület, az 1831-től 1833-ig épült szép templomunk és az 1848-1849-ben épült szintén szép és számunkra nagyon kedves parókiánk megújuljon, új ruhát kapjon. Ha lehet akkor nagy lépésekkel, ha nem, akkor kisebbekkel, de Isten segedelmével ez kell, hogy legyen továbbra is a célunk! Nekünk is, és majdan az utánunk jövőknek is…

Kedves Ünneplő Közönség! Lehet, másoknak csekélyke ez az eredmény, mi erre csendes keresztyéni alázattal csak annyit válaszolhatunk; ha Istennek tetsző, nekünk pedig kedves, akkor ezek mellé szépen elfér a másféle vélemény is. Mi, darányi reformátusok ezzel a kis művel, a most használatba veendő Emlékparkkal, rajta a templomépítőnk emlékkövével és az emlékezés falával, a lelkészeinket 1686-tól napjainkig felsoroló emléktáblákkal, és a megtett utunkat, a reformátusok által megtett utat is stilizáló térköves sétánnyal szándékoztunk felmutatni református énünket, megmutatni a múltból a jövőbe tekintő, és arra irányt is mutató nyakas kálomista mivoltunkat, téve persze mindezt azzal a keresztyéni alázattal, amellyel református eleink viselték az évszázadok megpróbáltatásait és viszontagságait, hogy végül Isten segedelmével, Aki kiáll az igazak mellett, a nyomorúságos gályából győzedelmes komp válhasson, amely szeretetével, megbocsátásával összeköti a két partot. Úgy a múltban, mint a jelenben is, és az Atya megtartó szándékával bizonyosan ezt fogja cselekedni a jövőben is! …

Tisztelt Ünneplők! Nem maradt más hátra, mint hogy fellebbenjen a fátyol a negyedik Lelkipásztori Emléktábláról, és ezzel beteljesedjen Presbitériumunk megfogalmazott szándéka. Ám mielőtt ez megtörténne, elnézést kell kérnem Nt. Komáromi Imre ittlévő gyermekeitől és a család többi tagjától is. Részben az én hibámból, mindenféle magyarázkodást mellőzve, a Tiszteletes Úr neve hibásan került az emléktáblára, és mire észrevettem, már olyan rövid volt az idő, hogy a kőfaragó nem tudta vállalni a korrigálást. Én itt Önök előtt, és Isten színe előtt ígérem a családnak, hogy ez a csorba rövid időn belül ki lesz igazítva! Addig is kérem, hogy fogadják el így, mert az bizonyos, hogy nagy szeretettel, csak kis figyelmetlenséggel helyeztük el az emléktáblára Édesapjuk, egykori szeretett lelkipásztorunk nevét!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, további szép ünneplést kívánok valamennyiünknek!

Darány, 2017 július 29. szombat, 13:10

[Visszalépés]