HITTANTÁBOR 2022-től

IFI TÁBOR Tagyospuszta :

2024. július 22-től július 26-ig

"Elvonulva Isten közelébe"

Papp Kevin segítő beszámolója a tagyospusztai ifi táborról:

Dudari fiatalokkal Tagyospusztán

„Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” János 6,68
Idén is megrendezésre került a hittantábor, sőt most két külön kategóriában. Volt egy az ovisoknak és az alsósoknak, és volt egy a felsősöknek és középiskolásoknak.
Azt a feladatot kaptam, hogy írjak egy beszámolót az idén először megszervezett ifi táborról, amit nagy örömmel fogadtam, mivel nagyon sok jó emlékkel tértem haza, amit szívesen megosztok. A táborozók július 22-én egy hétfői napon indultak Dudarról útnak Tagyospusztára, amely Tata és Környe közt található. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy egy eldugott házban szálltunk meg, gyönyörű kilátással. Az udvar óriási így könnyen játszhattunk bármilyen játékot, legyen az foci, kidobó, vagy bármi, amit a gyerekek kitaláltak. Az első napon mindenki elfoglalta a szálláshelyét, majd hamar felfedezésre került a ház minden zuga, így az elektromos orgona is, amin az elkövetkező héten minden nap eljátszottuk az általunk ismert dalokat. A napközis táborral ellentétben itt egy nap két áhítaton vettünk részt, reggel és este. Az áhítatok különlegességét az adta, hogy Laci bácsi gitárral kísérte dalunkat. Minden nap változatos programokban vettünk részt, mint például a túra Környére és Tata felfedezése kis vonttal, strandolás, csillagász bemutató, templom túrák, és még sok más. A Tatai templomban egy kedves lelkésznő fogadott bennünket, aki ukulelével kísérte a táborozók kedvenc dalát, ami A Titkok Istene volt.
Nagyon jó volt, hogy Laci bácsi is beszállt minden játékunkba legyen szó, fogócskáról, bújócskáról, strandon csúzdázásról. Az estéket a filmezések tették különlegessé. A hetünk tarkítva volt pizzázással, sütögetéssel, fagyizással, főtt kukoricával és más-más finomságokkal. A hét bármilyen tökéletesen is tellett sajnos az egyik táborozónk balesetet szenvedett játék közben, ami nagy riadalommal töltött el bennünket és egy emberként izgulva közösen imádkozva vártuk a hírt a kórházból.
Istennek hála még aznap megölelgethettük balesetet szenvedett társunkat. Az utolsó napon ajándék pólót kaptunk, aminek mindenki nagyon örült.
Véleményem szerint mindenki nagyon jól érezte magát a táborban. Ha tehetem az elkövetkezendő években sem lesz tábor Kevin nélkül.
Papp Kevin

A cikk megjelent: Dunántúli Református Lapokban XXVIII. évfolyam, 3. szám 34. oldalán.