A templomerőd

Gidófalvának magaslaton gyönyörűen fekvő egyháza régi erőditvényi templom. Maga az egyház a 15. század elején épülhetett, bár ma teljesen ki van vetkőztetve eredeti alakjából, csakis sokszög záródású szentélye, csúcsíves diadalíve és alúl kiterhelő falai sejtetik az egykori gót stilú egyházat. A reneszánsz modorban újított oldalkapu felett a következő töredezett s bajosan olvasható felirat fordul elő:

Deo op. max. glo...
Templum aedi. 1658
Tur... rabiae combus...
Reparatvr A. D. 1672
Cvra... Gen. Dn Thom. Et
Steph Szondi et Ed. Gidof. expe...
Pastore Jakobo Varh(egyi)
Cement. (!) St. Zilai
Pavlvs ianos. o... aedilis

E felirat támogatja azon hagyományt, hogy Gidófalva templomkastélya tatár ostromokat állott ki, amint e felirat jelöli 1658-ban, ez is osztá a szomszéd szentgyörgyi, árkosi és ilyefalvi templomkastélyok sorsát, a hagyomány kiegészíti e kopott felirat hiányait, s azt mondja, hogy a lakosok heteken keresztül hősiesen védték magukat a rendetlen tatár csapatok ellen, s azoknak megújított húsz támadását verték vissza.

A gidófalvi vár a középkori erősségeknek abba a csoportjába tartozik, amelyeket faluközösségek hoztak létre a maguk védelmére. Váratlanul feltűnve koszáló lovascsapatok elől a legerősebb kőépületbe is menekültek. Erre alkalmas volt a gidófalvi templom is. Máig megmaradtak déli falán a félköríves záródású rézsűs ún. résablakok. A cél azonban mégis az ellenség távoltartása volt. Különösen a XV. század elejétől egyre gyakoribb és erőteljesebb török beütések időszakában. Ezért épült fel minden valószínűség szerint, még az említett század során a kaputorony falát is beleszámítva tizenkét-szögletű, 1.2 m széles , jelenleg 4.5 m magas várfal.

Anyaga főleg helyben kitermelt andezit hordalékkő. A boltívekhez tégla helyett könnyen hasítható vékonypados homokkőpadokat használtak. A mai harangtorony a felső övpárkányig az eredeti kaputorony számos részletét őrzi. Déli és északi oldalán emeletenként 1-1 keskeny lőrés keleti falán jellegzetes alakú kulcslyuk-lőrés maradt meg. Az övpárkány feletti rész XIX. század elejei toldalék aminek készítéséről egy feliratos tábla is tudósit.

Hasonló képpen utólagos a barokk oromfalas kis portikus. A XVI. század szép vizszintes záródású, reneszánsz kőajtókerettel gazdagította a templom déli falát, melynek védelmére 1787-ben pilléres, árkádos előcsarnok épült. De milyen árkádokkal! Felváltva patkó- és hullámvonalú, csúcsívben végződő ún. szamárhátíves vaskos árkádokat hordoznak a törpe pillérek. Feltehetőleg egy olyan mester alkotása aki előzőleg megcsodálta egyik-másik havasalföldi templomot. Talán éppen a lainici-i kolostorét amelynek előcsarnokához a gidófalvi portikus a megszólalásig hasonlit.

A vár délnyugati szögletében a jelenleg befalazott, boltíves, csupán 80 cm-es bejárót máig bedeházi-kapunak nevezik. Bedeháza, Gidófalvától délre a teraszperemre épült középkori település volt. Dr. Székely Zoltán ásatásának tanúsága szerint a XIV-XV. században még létezett. Lakói veszedelem esetén a gidófalvi várba húzodtak, ennek emlékét őrzi a bejáró neve. A gidófalvi vár a XV. században már állott. Az épitésről írásbeli feljegyzések ugyan nem maradtak fenn, azonban a várfal északi részén a homokkőtömbök felületén számos felirat és évszám maradt fenn, közülük a legrégebbi 1501.

A templom képekben: