Gidófalva

Gidófalva (románul Ghidfălau) falu a mai Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Angyalos, Fotosmartonos és Étfalvazoltán tartozik hozzá. Nevét feltehetően Szent Gedeonról, temploma védőszentjéről kapta.

Földrajzi elhelyezkedése

"A szépmező északi részén az Olt bal oldali teraszán fekvő falu. Már 1332-ben szerepel a pápai tizedjegyzék sepsiszéki egyházai között. Neve Szent Gedeontól vagy Gideontól származik, s ez nyilvánvalóan az itteni egyház védőszentje volt. A szomszédos településekhez képest nagyobb lakosságú falu, határa is több volt az átlagosnál, mert ide csatolták az elpusztult Bedőháza területeit is. Az 1567-es évi regesztrumban Gidófalva 15 kapuval szerepel. 1602-ben már 39 a családok száma, 1614-re pedig megduplázódik a lakosság, jelzi ezt a 89 kapuszám. 1703-ban pedig 80 család él a faluban. A teljes lélekszámot, mint minden helység esetében, csak a XIX. század közepétől ismerjük, mert az 1787-es összeirást csak a 243 civil lakos érdekelte, mig az 1829-es csak a 430 katonarenden élőt irta fel. Az összlétszám 1850-ben 786, 1869-ben 949, 1880-ban 805, 1910-ben 925, 1930-ban 934, 1956-ban 991, mígnem 1966-ban a lélekszám meghaladta az ezret, 1040-en éltek ekkor Gidófalván.


A falu fejlődése

A XVII. sz. elejéig a falu társadalma nem ismerte az alávetettséget, ezután jelennek meg az első jobbágy és zsellércsaládok. 1602-ben a 39 családból 35-en lófők vagy gyalogkatonák, négyen pedig kisnemesek voltak. 1614-ben a 89 családból 73-an tartoztak a szabad jogállásúak közé, heten a jobbágyok, kilencen pedig a zsellérek között szerepeltek. 1703-ban a nyolcvanas összlétszám 3 nemesre, 49 lófőre és gyalogosra, 10 jobbágyra és 13 zsellérre tagolódott.
A legrégebbi családnevek 1602-ből valók: Bedő, Bedőházi, Jancsó, Imre, Csiszér, Csulak, Henter, Márton, Kövér, Orbán, Kölesd, Sikesd, Szabó, Szász, Vitályos. 1713-ban szintén számba vették a családokat, sajnos csak a szabadok nevét irták fel. Eszerint nemesek: Lajos, Jancsó, Kövér, Vásárhelyi. Lófők es gyalogosok: Csiszér, Orbán, Tót, Ferencz, Bedőházi, Csulak, Pál, Kövér, Vitályos, Jancsó, György, Balog, Szilágyi, Bedő, Fábián, Imreh és Pálgyörgy. A legnagyobb nemesurak a Kálnoki grófok voltak, akik a hajdani Bedőháza határának jó részét és az ottani malmot is birtokolták.
Egyházi megosztottság szempontjából a reformátusok voltak abszolút többségben, 1869-ben a 949 személyből 850-en valloták ezt a hitet, míg a katolikusok száma mindössze 49 volt.
A falu jelentősége megnövekszik az 1764-es székely határőrség felallitása idején, amikor a székely huszárezred négy háromszéki századából éppen az elsőnek a parancsnoki székhelyét Gidófalvára tették. Ezeknek az időknek az emlékét őrzi Vitályos Gábor székely huszárkatona 1844-ből kelt, a huszárezredhez való folyamodása , amelyben házasságra lépését kérvényezi a katonai hatóságtól: „Tizenkét évi terhes szolgálatom után magányos óráim eszembe juttatták idvezitőmnek ezen mondását: Nem jó az embernek egyedül lenni. Ezen okból elhatározván egy hiv barátot szerezni, kivel a társas élet örömét élvezhessem. Könyörgök alázatosan a nemes ezredkormányhoz, méltóztasson házasságra lépésemre szükséges szabadságom kiparancsolni.” A levél bizonyítja azt az ismert tényt, hogy a megaláztatás olyan fokát kellett a határőrkatonák elviseljék, amikor az egyén semmi szabadsággal nem rendelkezett, s feletteseivel szemben teljes kiszolgáltatottságben élt.
A falu határa 1899-ben 2442 kasztrális holdra rúgott a következő megosztásban:1984 szántó, 236 kaszáló, 34 legelő, 64 erdő, 124 terméketlen terület. A szerény erdő és legelőterület pótlását szolgálta a „Kilenc falu erdeje” nevű vagyonközösség, amelynek társtagjai között Gidófalva is szerepelt."

Kónya Ádám leirása

A faluba vezető út, a székelykapu alatt.

Főtéri műemlék

A községháza