Ökumenikus imahét 6. nap., 2007. január 26. este 5 óra Varbó
Textus: Márk5:24-34.
Kedves Testvéreim, Szeretett Gyülekezet. Csak a beteg ember tudja igazán milyen nagy kincs az egészség. Mindenét odaadná azért, hogy éppé, egészségessé lehessen, mert a vakok látni akarnak minden időben, a sánták-bénák örvendezve szökdécselni, a bélpoklosok megtisztultan emberek közösségében lenni. A beteg ember leghőbb fohásza, hogy egészséges legyen. Az, aki még nem volt beteg, nem is értheti meg ezt az elfojthatatlan sóvárgó vágyakozást, mert - ugye - az egészségeseknek nincs szükségük orvosra. De ők a kivételt képező ritka fehér hollók, hiszen az emberek zöme testi-lelki bajokban szenved. ...és szenved az a társadalom is, amelynek e szenvedő betegek az építőkövei. Halálos kórban szenved a mai magyar társadalom, mintha végső haláltusáját vívná itt csonka Hazájában is ez a megalázott nemzet. Szenved és nyög, mert végtagjait levágták és ami még veszedelmesebb, belülről is őrli a pusztító kór, az istentelenség, az erkölcsi züllés, az irgalmatlan önzés, a gyilkos bosszúvágy, a zsidó szemet-szemért, fogat-fogért elégtételt lihegő testvérvesztő indulata. A bűn titkos férge rágja eleven húsát. Így szenved, nyög és fuldokol, s Istenhez kiált, aki még kiáltani tud, hogy legyen irgalmas és mutassa meg mentő és szabadító kegyelmét. Egyetlen reménységünk van, Testvéreim, az hogy Isten szeret bennünket. Még így is. Ha nem szeretne, régen nem lennénk már. Ha semmi szándéka velünk nem volna, írmagvunk sem lenne. De hála Neki, itt vagyunk. Nem a mi érdemünk. ...és ennyien vagyunk.... és imádkozni tudunk. Tudunk, mert érezzük hiányosságainkat, érezzük a bennünket betegítő kór hatalmát, a szenvedés fájdalmát, a betegségek súlyát, és vágyakozunk gyógyító szeretetére.
A felolvasott bibliai részből egy 12 éve beteg asszony nyomorúságos története tárul elénk. 12 év nagy idő, sok szenvedés fér bele, még több csalódás, ezer mégis reménykedő belenyugvás a megmásíthatatlan valóságba, amin a legkülönbféle orvosok sem tudtak változtatni. És az a mégis reménykedő hit, ami Jézushoz vezeti ezt az asszonyt, ahhoz a Jézushoz, Akiről már sok csodás történetet hallott. Aki isteni hatalommal gyógyított meg betegeket, Aki Úrnak mutatta magát a természet erői felett is parancsszavával, Aki lecsendesítette a tengeri vihart, ördögöt űzött ki a megszállottból, a sorvadtkezűt, a gutaütött agyvérzettet is meggyógyította, s Aki csodálatosan és hasonlíthatatlanul szólott az Isten országának közelségéről, az emberek között és az emberi szívekben létéről, tanított és cselekedett, minden szavából és tettéből gyógyító erő és isteni hatalom ragyogott. Sok tanítója volt már a népnek, de Hozzá fogható egy sem, soha senki. Bizonyos, hogy rajta is segítene. Ó, bárha a közelébe juthatna, a sokaságon keresztül. Nem is tartóztatná halaszthatatlan küldetésében, csak legalább a ruhája pereméhez érhetne hozzá, igen, az is elég lenne, attól is meggyógyulna. Ez a vágy, ez a szent meggyőződés, ez a Jézus isteni hatalmába vetett hitből fakadó indulat vezeti őt az Áldott Orvoshoz. S mikor megérinti, Jézus észreveszi a belőle kiáradt isteni erőt. Tanítványai csodálkoznak a Mester kérdésén: Ki érintett meg? Csodálkoznak rajta, mert a nagy tolongásban mindenhonnan szorítják egymást a tülekedők. De van valaki, aki nem csodálkozik a kérdésen, az ebben a pillanatban Jézus ruhájának érintésétől meggyógyult asszony tudja, hogy a kérdés őt célozza. Nyilvánosság elé lépve, félve ugyan és remegve, kitárja szíve titkát. A testi gyógyulást Jézus megerősíti szavával, sőt meggyógyítja ennek a remegő szívű asszonynak a lelkét is. A te hited megtartott téged, menj el békével, gyógyulj meg bajodból! A gyógyulás, a csoda valójában ekkor lesz teljessé.
Igen, a testi baj nem orvosolható a lélek betegségének felismerése és gyógyítása nélkül. Anélkül csupán felületes és tüneti a kezelés. A lelkükben betegeken, a neurózisban, a depresszióban szenvedőkön előbb vagy utóbb szomatikus, testi elváltozások, megbetegedések tűnnek elő. A beteg lélek képtelen hordozni a test terhét, a mindennapok küzdelmét. Hosszú távon beteg lesz a beteg lélektől a test is. Ezzel szemben és minden tátott szájjal csodálkozó orvosi szakelőrejelzéssel, diagnózissal szemben igaz az, hogy az Istentől nyert hittel teljes, erős lélek legyőzi a testi bajt, betegséget. Tulajdonképpen ezt a 12 éve beteg asszonyt is az Istentől nyert hite indította Jézushoz, mert a hit látása bizonyos tudássá nőtt benne, hogy ha senki más nem is tud segíteni rajta, de Jézus igen. A meggyógyult asszony hitének pecsétje a valóra vált csoda. Betegségéből éppé lett. Meggyógyult.
Bárha mi is így hinnénk Jézus Urunk isteni hatalmában, abban a bűnöktől, megkötözöttségektől megszabadítani képes Istenfiúban, mint ez a ruhája peremét megérintett asszony. Bárha hitünk erős, hegyeket mozdító hit lenne, ma is csodák történnének e sár-föld Hazában bennünk, közöttünk és általunk.
Mert az az út, ahol Jézus a nagy sokaságtól kísérve egykor végigment, immár nem földrajzi fogalom többé, nem Palesztína egyik poros országútja, hanem itt kanyarog Varbó határában, vagy talán éppen a te házad kapuja előtt. Csak oda kell lépni Hozzá, talán csak ruhája szegélyét megérinteni, hogy találkozzatok. Talán csak egy fohászt elmondani Neki, hogy irgalmazz, Uram, gyógyíts meg! Ha hittel tudod kérni Tőle, átéled a csodát. Meggyógyulsz minden bajodból. Egészségesebb lesz környezeted is, ha fényt, derűt, szeretetet áraszt majd életed. Boldog leszel, mert Isten áldását, gyógyító, éltető szeretetét megtapasztalod. S ha te meggyógyulsz, meggyógyíthatsz másokat is.
Ha a bennünket meggyógyítani akaró Jézust észrevesszük, akkor a reménytelen, sötét jövő rémképe helyett, új reménység költözik a magyar szívekbe, jókedv, bőség, áldás, békesség és szeretet. Akkor szétesett, beteg társadalmunk az egymást eltaposni kész és akaró elembertelenedett tömeg Isten akaratát kereső, képét és hasonlatosságát újból tükröző boldog nemzetté magasztosul. Boldog, Isten Lelkétől vezetett nemzetté, mely az Úr szavától erős, és ezért legyőzhetetlen, mert élete minden idején szüntelen hallja: A te hited megtartott téged, eredj el békével, s gyógyulj meg minden bajodból! Ámen. (Várady Zsolt radostyáni lp.)

Fényképek.