dr. Juhász István állatorvos porai felett

Lectio: I. Korintus 13. rész

Megszomorodott szívű végtisztességtévő Családtagok, kedves gyászoló Gyülekezet! A mulandóság fájdalmas valóságával szembesül a gyászoló lélek, amikor valakit elveszít, amikor a szeretett családtag testi mivoltában kilép fizikai térből és földi időből, hogy lelke szabadon szárnyaljon a teremtő Úristen dicsőséges színe elé. Mert micsoda az ember? Egy marék por és hamu, legalábbis testének anyagában ennyi, mely visszatér a földbe, mint por a porba, melyből vétetett volt az első ember, Ádám. De mégis sokkal több az ember, mert a maréknyi port az élet Urának Lelke lelkesíti az adatott, a cselekvésre rendelt földi évek során, hogy tegye a jót, a szépet, az igazat, mindazt ami kedves az Úristen orcája előtt, mindazt, ami az ő örök dicsőségére szolgál. S ha az ember földi részére nézve mulandó is, maroknyi por és hamu, ezt hirdeti könyörtelenül szerettetek kicsiny urnája, s hirdeti egy híres mauzóleum tömör felirata: Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi, por és hamu. Igen, ha az ember testének anyagára nézve csupán egy marék por és hamu ugyan, de lelke által a maréknyi porból összeállt test mégis a Teremtő titkos gondolatának testetöltése, képének és hasonlatosságának homályos vagy kevésbé homályos tüköre. Tükör, mely az isteni fényt, a világ Világosságát kevésbé jól, vagy kicsit tökéletesebben ragyogtatja a világban az övéi között. Minden ember egyszeri, szent és megismételhetetlen csodája a teremtő Istennek, éppen azért, mert képét és hasonlatosságát hordozza a világban. S íme, most egy ilyen Isten alkotta csodának, egy szerető férjnek, édesapának, nagyapának a földi élete, 79. esztendejében bevégződött. Itt született 1927-ben, e szentpéteri földből nőtt s ívelt felfelé pályája, majd kiteljesedett 51 évi házasságban, két gyermeke szeretetben történt felnevelésében, de kiteljesedett egy nemes és szent hivatásban, a gyógyítás tudományának mindennapi alkalmazásában, és kiteljesedett becsületes, őszinte, szeretetreméltó személyében, aki késedelem nélkül segített ott, ahol éppen szükség volt rá. Bélapátfalván, Sajószentpéteren, a Pitypalatty-völgyön ő volt a szeretett, a tisztelt, a mindig jó szóval emlegetett állatorvos. S nyugdíjasan is az maradt. Mert hivatását hivatásnak érezte és tartotta, mint aki tükör által ugyan, talán homályosan is, de látott valamit a nagy Egészből, a tökéletes Szépségből, a mindenekfelett való Jóságból, mint aki megérzett valamit az örök Szeretetből. Igen, akik itt küzdünk még, földi vándorok, nekünk a színről-színre látás még odébb van. Reményik Sándor szavaival: "A világ Isten szőtte szőnyeg, Mi csak a visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A színéből is - valamit." Amikor dr. Juhász István ravatalán állunk, és megjelennek emlékeinkben a vele való találkozások, szinte most is látjuk szelíd, nyugodt alakját, halljuk humoros, jókedvű, másokat is felderítő szavait, akkor úgy érezzük, mintha ő többször látta volna az Isten hímzett szőnyegvilág színét, mintha tükör általi homályos látása mégis egészebb képet adott volna a Mindenségről. És most látunk egy kicsiny urnát, s egy nevet rajta: dr. Juhász István. Micsoda az ember? - tesszük fel magunkban fájdalmasan a kérdést. Pál apostol az el nem múló szeretetről tanít most bennünket. A feltett kérdésre jó felelet lehetne: az ember szeretetre teremtett lény. Mert az a szeretet, ami földi élete során az övéivel összeköti, és mely tükre az égi szeretetnek, és az a szeretet, amellyel a Teremtő teremtményeit körülveszi, hordozza, élteti, az megmarad akkor is, ha a test letéve évek, évtizedek súlyát, betegségek terhét, minden evilági hiábavaló pillangóálmát, ha kilép térből és időből, mert a szeretet örök. A hittel és a reménnyel együtt örökre megmarad. S e három között is a legnagyobb a szeretet. Az Isten szeretete, a Krisztusban magát áldozott örök szeretet, Aki adatott azért, hogy a benne hívőknek örök élete legyen. Ahonnan jövünk, arra nem emlékszünk, de Isten kijelentése szerint tudjuk, hová tartunk, az új ég és új föld világába az újjászületés csodája által, ahol sem könny, sem gyász, sem fájdalom, sem halál nem lesz többé, mert ezek elmúltak. Tudjuk, hogy oda Krisztus az út, Akiben igazakká leszünk Isten előtt, és Akiben megnyerjük a bűnbocsánatot és az örök életet. Ő az Isten testet öltött Szeretete, aki életét áldozta övéiért. Mi ebből az önfeláldozó isteni örök Szeretetből ragyogtatunk egy-egy sugárnyit életünk töredékes és tökéletlen földi útja során. Ebből az isteni örök Szeretetből ragyogott rátok dr. Juhász István életén keresztül, gyászoló családtagokra és az őt ismertekre egy el nem múló fénysugár. Őrizzétek ezt a reménysugárrá magasztosuló fénysugarat hűséggel, és Istenbe vetett töretlen hittel. Vezessen ez útatokon minden nappal az Isten országához közelebb, és adjátok tovább ezerszeresen, útat mutatva, fényt árasztva az életben veletek együtt küzdő szeretteiteknek. Az elköltözött életét látva pedig valljátok és hirdessétek, hogy nem szabad a jó cselekvésében megfáradni, nem szabad nem törekedni a szépre, nemesebbé kell tenni a világot, hogy az Isten dicsősége még tisztábban ragyogjon a mi töredékes ismeretű, tükör által homályosan látó életünkön. Nem hiábavaló minden mi fáradozásunk, ha az Úr nevében tesszük, amit tennünk kell, mert van, ami megmarad örökké. A földi sátorház porrá lészen, s lesz maréknyi porrá és hamuvá, de a porokat megelevenítő lélek él, mert az Istentől van, miként az örökké el nem múló hit, remény és szeretet.
Fájó szívvel, de a mindenható Isten akaratában megnyugodva és hálát adva szerettetek 79 évéért, melyben veletek járt és tiétek volt, búcsúzzatok tőle a boldog feltámadás reményében. Felesége 51 év házasság után. Az örökkévaló Isten legyen vígaszod özvegyi magányodban, és Lelke erősítsen az úton, melyen tovább kell járnod. Fia,leánya, búcsúzzatok az édesapától, menye, veje, öt unokája: Lili, Júlia, Levente, Adél, Ármin. A szerető nagyapa emléke éljen mindig szívetekben. A Lélek ereje gyógyítsa meg gyászfájdalmatokat! Búcsúzzon tőle minden ismerőse, búcsúzzunk, akik itt vagyunk élő reménységgel, mint a sajószentpéteri anyaszentegyház végtisztességtévő gyülekezete. Porait utolsó földi útján az élő Istenbe vetett reménységgel, várva a boldog feltámadás csodááját, kísérjük nyitott sírjához. Az igaznak emléke legyen áldott s maradjon meg szívünkben a hit, a remény és a szeretet! Ámen. (V. Zs. radostyáni lp.)

A TEMETÉSEN KÉSZÍTETT FÉNYKÉPEK