Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Evangelizáció 2006. november 6-10.

Csodát láttak református templomaink. November 6. és 10. között öt református templom látott olyasmit, amit rég nem: az egész templomot megtöltő népes gyülekezetet, istentiszteleti közösséget. Szerény kísérletnek indult: közös evangélizációs hétnek, minden este más helyszínnel, a híveket szállító busszal (a második naptól már buszokkal, mert egy kevésnek bizonyult), igei szolgálatokkal, szeretetvendégséggel. Életjelt akartunk adni magunkról, hogy még vagyunk, még létezünk, még nem kell leírni bennünket, s láss csodát: élettel teltek meg templomaink. Alacska, Varbó, Radostyán, Sajókápolna és Sajószentpéter-Nagytemplom voltak tanúi és helyszínei ennek a rendkívüli történetnek, de a parasznyai, kondói, sajólászlófalvi és sajószentpéter-bányai gyülekezet tagjai is részesei voltak. A helybeli lelkészek is meghatódtak (meghatódtunk), hogy nem kell azzal vigasztalni magunkat, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, meg hogy ha már ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, ő ott van közöttük.
Az evangélizációs szolgálatot minden este Mátyás Sándor Nyékládháza, Mezőnyék és Mályi lelkipásztora végezte a tékozló fiú kiapadhatatlan gazdagságú jézusi példázata alapján. Isten szeretetének evangéliuma volt hát a középpontban, és ez így is van rendjén.
De külön öröm, hogy sikerült megszabadulni beidegzett református egyoldalúságainktól: a "nekrofil didaktikától-, hogy a gyülekezet ott van, de nem vesz részt az istentiszteleten, csak engedelmesen magába fogadja a tanítást (s épp ezért marad meg a "szent együgyűség- állapotában). Itt ugyanis bizonyságtételek hangzottak el fiatalabb és idősebb református testvéreinktől, egyháztagoktól, versben és prózában, személyesebb hangvétellel és tanító jelleggel egyaránt. Eleinte volt bennünk félelem, lesz-e elegendő bátor bizonyságtevő, a végén pedig már a bőség zavarával küzdöttünk (volt akit vissza kellett fogni, idő hiányában, nem vicc!). Imaközösségben való részvételre is buzdítottunk az istentiszteleten, nem hiába.
Szeretetvendégséggel zárultak az alkalmak: együtt voltunk szeretetben, sok finom sütemény társaságában. Éreztük, hogy egymáshoz tartozunk. (Megszámolta már valaki, hogy Pál apostol leveleiben hányszor szerepel a kölcsönös névmás? "Egymás terhét hordozzátok, egymást vígasztaljátok, egymást alázatosan különbnek tartsátok magatoknál, egymásnak bocsássatok meg, etc.-) Ezt éltük át, reméljük, folytatása következik. SOLI DEO GLORIA.
Király Gábor lelkész Sajókápolna


TELI TEMPLOMOK CSODÁJA

November 6. és 10-e között a találkozás különös élményében volt részük a pittypalatty-völgyi, alacskai és sajószentpéteri református híveknek. Estéről estére egymás templomaiban közös istentiszteleteken találkozhattak. Ezekre az alkalmakra zsúfolásig megtelt különjáratú autóbuszokkal, személyautókkal, az éppen házigazdák pedig gyalog igyekeztek, hogy 5 órakor, a harangszó végeztével mindenki, aki akart ott legyen. Megteltek a templompadok, zengett az ajkakon a dicséret, és szomjazó lelkek százai elégíttettek meg Isten igéjével. Az istentiszteleti együttlét szeretetvendégségben folytatódott, ahol rég nem látott rokonok, ismerősök válthattak szót egymással az élet dolgairól. Mindez süteményfinomságokkal gazdagon terített asztalok mellett, amiket a napok óta odaadóan szorgoskodó asszonykezek sok szeretettel varázsoltak elénk. Ezeken a lelkeket meggazdagító estéken rácsodálkozhattunk egymás templomaira, a fakazettás református templomokra, melyeket kívülről szinte naponta, de belülről igen ritkán látunk. Láttuk a feltárt árpádkori részletekkel gazdagodott, némaságukban is sokat mesélő alacskai "ékszerdobozt", a márványpadlós, teljesen új padozatú varbói szent hajlékot, a radostyániak "Sion hegyén" épült ódon csodát a páratlan, 1762-ből származó, hatszög alapú fa haranglábbal, a sajókápolnaiak metamorfózison átment, fényárban úszó barokk büszkeségét, vagy utolsó este jó Lévaynk szentpéteri "öreg" templomát. Felgyorsult, idegesen kapkodó világunkban jó volt egymással, de mindenekelőtt Istennel találkozni. Erőt adott a találkozás, s hisszük, megújított.
Várady Zsolt radostyáni lelkipásztor

Alacska, Varbó, Radostyán, Sajókápolna, Sajószentpéter - evangelizációs esték fényképalbuma.











Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2026. október 06., kedd

    Már hivatalos főgondnokjelöltként beszélgetett a Ráday Gyülekezeti napon Szalai Zsolt, Szathmáry Gergely és Brandenburg Sándor, aki itt jelentette be:...
  • 2026. október 05., hétfő

    Már hivatalos dunamelléki püspökjelöltekként válaszolhattak a kérdésekre Lovas András és Nyilas Zoltán a Ráday Gyülekezeti napon, Kecskeméten.
  • 2026. október 04., vasárnap

    Ezernél is többen regisztráltak a Ráday-napok gyülekezeti napjára, melynek ezúttal Kecskemét adott otthont. Istentisztelet, püspök- és főgondnokjelölt...
  • 2026. október 02., péntek

    Ötödször lepték el a fiatalok a Dunamelléki Református Egyházkerület székházát – a Ráday-napok második napja az ifjúságé. A Ráday Ház délelőtt a...
  • 2026. október 02., péntek

    A mohácsi vész 500. és a Hercegszöllősi Kánonok aláírásának 450. évfordulója állt a középpontjában a Ráday-napok Tanulmányi napjának, melyet ezúttal a...
  • 2026. szeptember 30., szerda

    A reformátusság előző nemzedékeinek hűségét idézi a szablyából készített úrvacsorai kés, a flanelképek, a különleges gyerekpersely, az igés táblák és ...
  • 2026. szeptember 29., kedd

    Templomuk 250 éves fennállását ünnepelték a dömsödi reformátusok szeptember 27-én, vasárnap. Hálát adtak az új toronysisakért is, amely már messziről ...
  • 2026. szeptember 28., hétfő

    Lovas András és Nyilas Zoltán a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökjelöltjei, Brandenburg Sándor, dr. Szalai Zsolt és Szathmáry Gergely a főgo...
  • 2026. szeptember 25., péntek

    A református egyház szolgálatában a beszéd minősített helyet foglal el...
  • 2026. szeptember 25., péntek

    Az ember és természet viszonya, hogy miként bánunk a ránk bízott világgal, erőforrásainkkal és egymással, mindez református közösségeink számára nem c...