Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Evangelizáció 2006. november 6-10.

Csodát láttak református templomaink. November 6. és 10. között öt református templom látott olyasmit, amit rég nem: az egész templomot megtöltő népes gyülekezetet, istentiszteleti közösséget. Szerény kísérletnek indult: közös evangélizációs hétnek, minden este más helyszínnel, a híveket szállító busszal (a második naptól már buszokkal, mert egy kevésnek bizonyult), igei szolgálatokkal, szeretetvendégséggel. Életjelt akartunk adni magunkról, hogy még vagyunk, még létezünk, még nem kell leírni bennünket, s láss csodát: élettel teltek meg templomaink. Alacska, Varbó, Radostyán, Sajókápolna és Sajószentpéter-Nagytemplom voltak tanúi és helyszínei ennek a rendkívüli történetnek, de a parasznyai, kondói, sajólászlófalvi és sajószentpéter-bányai gyülekezet tagjai is részesei voltak. A helybeli lelkészek is meghatódtak (meghatódtunk), hogy nem kell azzal vigasztalni magunkat, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, meg hogy ha már ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, ő ott van közöttük.
Az evangélizációs szolgálatot minden este Mátyás Sándor Nyékládháza, Mezőnyék és Mályi lelkipásztora végezte a tékozló fiú kiapadhatatlan gazdagságú jézusi példázata alapján. Isten szeretetének evangéliuma volt hát a középpontban, és ez így is van rendjén.
De külön öröm, hogy sikerült megszabadulni beidegzett református egyoldalúságainktól: a "nekrofil didaktikától-, hogy a gyülekezet ott van, de nem vesz részt az istentiszteleten, csak engedelmesen magába fogadja a tanítást (s épp ezért marad meg a "szent együgyűség- állapotában). Itt ugyanis bizonyságtételek hangzottak el fiatalabb és idősebb református testvéreinktől, egyháztagoktól, versben és prózában, személyesebb hangvétellel és tanító jelleggel egyaránt. Eleinte volt bennünk félelem, lesz-e elegendő bátor bizonyságtevő, a végén pedig már a bőség zavarával küzdöttünk (volt akit vissza kellett fogni, idő hiányában, nem vicc!). Imaközösségben való részvételre is buzdítottunk az istentiszteleten, nem hiába.
Szeretetvendégséggel zárultak az alkalmak: együtt voltunk szeretetben, sok finom sütemény társaságában. Éreztük, hogy egymáshoz tartozunk. (Megszámolta már valaki, hogy Pál apostol leveleiben hányszor szerepel a kölcsönös névmás? "Egymás terhét hordozzátok, egymást vígasztaljátok, egymást alázatosan különbnek tartsátok magatoknál, egymásnak bocsássatok meg, etc.-) Ezt éltük át, reméljük, folytatása következik. SOLI DEO GLORIA.
Király Gábor lelkész Sajókápolna


TELI TEMPLOMOK CSODÁJA

November 6. és 10-e között a találkozás különös élményében volt részük a pittypalatty-völgyi, alacskai és sajószentpéteri református híveknek. Estéről estére egymás templomaiban közös istentiszteleteken találkozhattak. Ezekre az alkalmakra zsúfolásig megtelt különjáratú autóbuszokkal, személyautókkal, az éppen házigazdák pedig gyalog igyekeztek, hogy 5 órakor, a harangszó végeztével mindenki, aki akart ott legyen. Megteltek a templompadok, zengett az ajkakon a dicséret, és szomjazó lelkek százai elégíttettek meg Isten igéjével. Az istentiszteleti együttlét szeretetvendégségben folytatódott, ahol rég nem látott rokonok, ismerősök válthattak szót egymással az élet dolgairól. Mindez süteményfinomságokkal gazdagon terített asztalok mellett, amiket a napok óta odaadóan szorgoskodó asszonykezek sok szeretettel varázsoltak elénk. Ezeken a lelkeket meggazdagító estéken rácsodálkozhattunk egymás templomaira, a fakazettás református templomokra, melyeket kívülről szinte naponta, de belülről igen ritkán látunk. Láttuk a feltárt árpádkori részletekkel gazdagodott, némaságukban is sokat mesélő alacskai "ékszerdobozt", a márványpadlós, teljesen új padozatú varbói szent hajlékot, a radostyániak "Sion hegyén" épült ódon csodát a páratlan, 1762-ből származó, hatszög alapú fa haranglábbal, a sajókápolnaiak metamorfózison átment, fényárban úszó barokk büszkeségét, vagy utolsó este jó Lévaynk szentpéteri "öreg" templomát. Felgyorsult, idegesen kapkodó világunkban jó volt egymással, de mindenekelőtt Istennel találkozni. Erőt adott a találkozás, s hisszük, megújított.
Várady Zsolt radostyáni lelkipásztor

Alacska, Varbó, Radostyán, Sajókápolna, Sajószentpéter - evangelizációs esték fényképalbuma.











Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2025. június 13., péntek

    A Dunamelléki Református Egyházkerület Üzemeltetési főigazgatósága pályázatot hirdet takarító munkakör betöltésére.
  • 2025. június 12., csütörtök

    Batyukkal érkeztek, lélekben feltöltődve távoztak azok az északpesti református fiatalok, akik részt vettek Őrbottyánban az első egyházmegyei evangéli...
  • 2025. június 11., szerda

    „A semmi súlya” című novelláskötet néha húsbavágó kérdésekkel szembesít, máskor visszafogottabban tessékel minket komfortzónánkon kívülre, a viszonyít...
  • 2025. június 10., kedd

    Újjászületett templomukért és az elmúlt évtizedek lelki és fizikai építkezéseiért adtak hálát a fasori reformátusok pünkösdhétfőn.
  • 2025. június 10., kedd

    Eladói pozícióba keres munkatársat a Bibliás könyvesbolt.
  • 2025. június 10., kedd

    Könyvelő munkatársat keres a Dunamelléki Református Egyházkerület.
  • 2025. június 09., hétfő

    Káposztásmegyeren hat ifi működik párhuzamosan, a konfirmáció pedig csak az egyik fontos beavatási mérföldkő a fiatalok életében. Cikksorozatunk harma...
  • 2025. június 08., vasárnap

    A tanítványok nem a maguk erejéből váltak apostolokká. A Lélek kiáradása nélkül soha nem lettek volna képesek végigjárni ezt az utat.
  • 2025. június 07., szombat

    Balog Zoltán dunamelléki püspök gondolatai 2025 pünkösdjére
  • 2025. június 06., péntek

    Lehet jó abból, ha teljesen különböző dolgokat összekeverünk?