A lelkek megkülönböztetése

Egy fontos ajándék

A lelkek megkülönböztetése a Szentlélek egyik ajándéka (1Kor 12,10). Meg kell különböztetnünk Isten Lelkét az emberi és ördögi lelkektől. A megkülönböztetés kifejezetten bibliai parancs: „Vizsgáljátok meg a lelkeket!" (1Jn 4,1-3). Hasonlóan kell mérlegre tennünk minden prófétai megnyilvánulást is a gyülekezetben (1Thessz 5,21). Eközben vigyáznunk kell arra, hogy nagy igyekezetünkben a Lelket azonban meg ne oltsuk (1Thessz 5,19). A megvizsgálás ajándékára a végidőkben különösen szükségünk lesz, mert sok hamis lélek fog kiáradni. (1Tim 4,1)....

Jézus és a megkülönböztetés

Jézus leleplezte a kegyes beszédű, sőt hízelkedő démonokat, még ha ők az Urat „Isten Szentjének" is nevezték (Lk 4,34). Határozottan fellépett az emberi jó szándék köntösében megjelenő gonosszal szemben is (Mt 16,22-23). Jézus egy alkalommal még az igazságot tenni akaró indulatok mögött is démoni jelenlétet látott (Lk 9,55). Elgondolkodtató, hogy az Úr szerint még testi elváltozások mögött is lehet ördögi jelenlét, tehát a betegség lelke (Lk 13,11-12). Jézus azonban a „jó lelket" is felismerte. Lelki antennája nem csak a gonoszra volt beállítva, hanem emberi szavak és életmód mögött Isten munkáját is meglátta. Így látta meg Péter megszólalásában az Atya kijelentését (Mt 16,17), és érzékelte Natánaelben az „igaz izraelitát" (Jn 1,48).

A farizeus szív ellenkező eredményre jut

A farizeusok is foglalkoztak a lelkek megkülönböztetésével. Előszeretettel mondtak véleményt Jézus munkájáról és a benne munkálkodó Lélekről. Azonban mivel nem volt meg bennünk a megkülönböztetés ajándéka, mindig pontosan az ellenkező eredményre jutottak vizsgálódásuk során. Jézust elmebetegnek és a Belzebubbal szövetkezőnek gondolták (Mt 12,24).

Az apostolok ajándéka

Az ősegyház már az első napokban egy okkult szektává vált volna, ha Isten Lelke nem adta volna a megkülönböztetés ajándékát az apostolok szívébe. Péter felismerte Anániásban és Simon mágusban a démoni lelket (ApCsel 5,3; 8,20-23). Pál pedig Barjézusban és a filippi kislányban fedezte fel a megkötözöttséget (ApCsel 13,10; 16,17). A megvizsgálás ajándéka nem emberi értelem szerint működik, mégis vannak az értelem számára követendő alapelvek. Ilyen például: Senki sem mondja „Jézus Úr" csakis a Szentlélek által (1Kor 12,3). Tehát a Jézusról vallott bizonyságtétel alapvetően fontos, de igen lényeges a megszólaló személy Isten iránti engedelmessége és testvérszeretete is. Mert aki nem szereti testvérét, az nem Istentől van (1Jn 3,10). A megkülönböztetés kérdésének teljesebb megértését János apostol levelei világítják meg.

Mit tegyünk?

A felhozott példák ellenére fontos tudnunk, hogy elsősorban közösségi ajándékról van szó. A megvizsgálást együtt végzi a gyülekezet (1Kor 14,29). Nagy kérdés, hogy mi a teendő, ha gonosz lelkekkel találkozunk. Néha csak ki kell mondanunk a tényt, s óvni kell egymást attól, hogy hallgassunk rá. Máskor meg kell inteni az illetőt (Simon mágus). Az is megtörténhet, hogy maga Isten ítél (Anániás és Zafira). Előfordulhat azonban, hogy konfrontálódnunk kell (jövendőmondó lány Filippiben).

A szabadítást Jézus végzi. Az adott személy azonban el kell, hogy szakadjon gonosz útjaitól, sőt tárgyaitól is (ApCsel 18,18). A szabadulásnak jelei vannak. A nyugtalanságot, félelmet, zűrzavart és megfoghatatlan idegenséget Isten békessége, öröme és biztonságérzete váltja fel.

Különösen gondoljunk minderre evangelizációs alkalmakon. Ahol Isten Lelke munkálkodik, ott a gonosz is szívesen megjelenik (Jézus és a zsinagógai istentiszteletek). Blumhardt lelkész möttlingeni szolgálatából látjuk, hogy a győzelem titka a bűnbánó szívhez és Jézus nevének erejéhez kapcsolódik.

Dr. Tatai István lelkipásztor

Kapcsolódó honlap: www.hatvanref.hu