Róma 12, 9-16

"A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint."

Róma 12.9-16

***

ISTENNEK SZEPLŐTLEN GYERMEKEI

„Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." (Filippi 2,15)

Mivel a hívő életünk a világban zajlik, tartsuk mindig szem előtt, hogy bár a világban élünk, de nem a világból valók vagyunk, ezért ne igazodjunk, ne idomuljunk az (istentelen) világhoz és annak szennyes kínálatához, hanem azokat a leghatározottabban utasítsuk vissza. (1János 2,15-17) (Róma 12,2) (1Sámuel 12,21) (Jakab 4,4) (2Thesszalonika 3,2)

Minden hívő ember, aki vállalta és boldogan hordozza a Krisztus gyönyörűséges igáját és naponta fölveszi keresztjét, tisztában van azzal, hogy nekünk nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyünk benne, hanem az is, hogy szenvedjünk érte. (Filippi 1,29)

A Szent Biblia az Úr Jézus Krisztusban hívőket állandó és fokozott készenlétre figyelmezteti:
Legyenek józanok!
Óvakodjanak és vigyázzanak!
Mindent vizsgáljanak meg!
Álljanak meg a hitben és a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjanak!
„Hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." (Kolossé 1,22)
Tudjuk, hogy ezek a jelzők tökéletesen csak az Úr Jézus Krisztusra illenek.
Az Úr az övéit kipróbált emberekké akarja formálni.
A mennyek dicsőségébe nem akárkik juthatnak, csak az újjászületett- megtért, kipróbált hívő emberek. A keresztyén élet, súlyos kereszteket hordozó élet, de a Krisztusban megújult, kipróbált, megerősödött, megedződött, megáldott, boldog és megszentelt élet.
A hívő embernek tudnia kell és mindig szem előtt kell tartania, hogy mi kedves az Úrnak. (Efezus 5,10) (Róma 12,2)
Kerüljön mindent, ami az istentelen romlott, züllött világgal kapcsolatos. (Galata 5, 19-21)
Ne menjen olyan helyre, ahol ne tudna imádkozni! (Jelenések 18,4)
Ne hallgasson meg, és ne nézzen olyat, amiért nem tud hálát adni! (Zsoltár 101,3)
Ne legyen tulajdonában és ne tároljon semmit, amiért nem tud hálát adni! (Apostolok Cselekedetei 20,33)
Ne kövessen pogány szokásokat, sőt tagadja meg azokat: pl. babonaság, okkult dolgok stb. (3Mózes 18,25-30)
Legyen egyértelmű és következetes. Szeresse azt, amit Isten is szeret és gyűlölje mindazt, amit Isten is gyűlöl. (Zsoltár 5,5-6) (Zsoltár 11,5) (Zsoltár 97,10) (Ámos 5,15) (Jelenések 2,6)

A Krisztust képviselő ember tehát nem akárki, hanem a legnagyobb felelőséggel fölruházott rendkívüli személy, aki odaszentelt életben a megszentelődés útján halad a keskeny úton.
A hívő ember csak az Ige folyamatos szem előtt tartásával a Lélek vezetésére összpontosítva maradhat állandó, élő, eleven és szoros kapcsolatban az Úrral!
A Krisztust követő ember átruházhatatlan felelőssége az, hogy a legkomolyabban vegye Megváltóját, az Úr Jézust és minden körülmények között a krisztusi indulat szerint élje az életét, jolyamatosan szem előtt tartva az alábbi Igét:
„Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." (Filippi 2,15)

Trencsényi László
református lelkipásztor