belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Kecskeméthy István

A protestantizmus hibája

A protestanizmusban már eredeténél fogva több volt a művelődési elem, mint a vallási; idővel pedig a kettő között az arány még jobban megváltozott, ez utóbbinak a rovására. A politikai, társadalmi, gazdasági, művelődési és tudományos célok mind jobban előtérbe nyomultak, és az egyház erejét és figyelmét annyira lekötötték, hogy az üdvélet ápolására már semmi sem maradt. Sőt, teljesen idegenné lett maga a földi üdvösség gondolata is. Csak az Énekeskönyvben van meg, hogy "érzem, hogy az örökélet már e földön az enyém lett"; de a gyakorlatban nincs. Mert ugyan hányan tudják, hogy ők már üdvözültek? És valljuk be, hogy az újabban dicséretes buzgalommal megindított belmissziói munka sem az üdvélet megszületését és nevelését teszi első helyre. Még mindig több bennünk a kultúra, mint a vallás. Nem a magunk elemében vagyunk, tehát nem is juthatunk diadalra.



A másik fő ok nagyon érthetetlen és nagyon szomorú. Ez pedig az, hogy akik a protestánsok közül megtalálják az Urat, megtérnek, és már e földön megnyerik az üdvösséget, ahelyett, hogy teljes szívvel és odaadással kapcsolódnának ahhoz, aki a Fő, és elmerülnének az üdvösség megelevenítő és megszentelő árjába, és igyekeznének onnét minél több örömöt és megszentelő erőt felhozni a maguk és környezetük számára: igen sokszor inkább a földre meresztik szemhéjaikat, és égre emelik szemük bogarát, és ily kegyes pillantásokkal és baljóslatú sóhajtásokkal elkezdik kritizálni és halálra ítélni embertársaikat és egyházukat. Repeső gyermekek helyett nyűgös, epés, zsörtölődő vénekké lesznek, és bánatukban sokszor búcsút mondanak egyházuknak is. Annak az egyháznak, amelyiknek eredeténél és lényegénél fogva éppen az a hivatása, hogy a földön való üdvéletet ápolja. És ha e hivatásának teljesítésében néha ellankad is, sőt még ha hűtelen is, de azt soha meg nem tagadhatja. És senkit nem akadályoz abban, hogy Jézusban áldott és gyümölcsöző üdvéletet éljen, és hogy ezt az üdvéletet tehetsége szerint terjessze.
Ne tessék azt hinni, hogy ez csak a magyaroknál van így. Így van ez másutt is. Amerikában már annyi a felekezet, hogy össze sem lehet számlálni. Mikor egy embert a törvény előtt kérdeztek, hogy milyen vallású, azt felelte, hogy "én és Tom barátom egy külön felekezetet alkotunk". Hát ez a protestanizmus végzetes hibája. Itt, ha valakiben megmozdul valami, azonnal azt keresi, hogy hova menjen. Eszébe nem jut ott szolgálni az Úrnak, ahol van, hanem okvetlen máshova akar menni. Mindenki legjobban egy külön felekezetet szeretne alapítani, de mivel az mégis nehéz, hát keres magának egy más megfelelőt. De okvetlen az a vége, hogy "menjetek ki őközülük". És így a protestanizmusnak az a végzete, hogy mikor előrenyomulna a harcban, mindig az elővédje omlik össze, az élen járó, erős és heves harcosok hagyják cserben. Ez a magyarázata annak, hogy nem bírja a versenyt, bár neki van igaza. A százfelé szakadt és ezerfelé húzó felekezetek közt Rómának könnyű a helyzete.
De ne tessék hinni, hogy ezt az egyház érdekében mondom. Nem; hanem a hívők érdekében. A "hivatalos egyháznak" én minden hibáját látom, de tudom, hogy azon a Fundamentumon áll, melyen kívül más alap nem vettetik; tehát meg vagyok győződve, hogy az Úr jó végre vezeti. De az szomorít nagyon, hogy annyi drága lélek, aki már megkóstolta a kegyelmet, így megszegényíti magát azzal, hogy ahelyett, hogy a párázó, illatozó, tele tálhoz ülne, fanyar ábrázattal legyeket keres a pókhálós sarkokban; és ahelyett, hogy a kezébe adott arany kehelyből égi örömöket szürcsölne, nagy felháborodással muslicákra vadászik a pincében.
A múlt században a tudományos kritika bénította meg a protestantizmust; most meg ez a fanyaron kegyeskedő népies kritika. Atyámfiai, vessünk már véget neki! Ne legyünk koravén gyermekek, hanem Krisztus ölében örvendező üde és ragyogó arcú újszülöttek.

Kis Tükör, XXII. évf.
(1927. június 11.)
24. sz. 97–98. o.

Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.

További cikkek:
2018. szeptember 18., kedd,
Diána napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 5187
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 41675866

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat