2009. december
18. szám
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"
No, az azért most nem vagyok. Tudok, de nem vagyok. Most inkább örülök, hiszen leírni kívánom azt, ami fontos nekem. Fontos, hogy bár hibázok, de törekszem. Törekszem, hogy ne kövessem el ugyanazt a hibát.
Egy korábbi írásomban azt taglaltam, hogyan lehet érteni a „kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" jól ismert mondását. Most pedig azt akarom belekiabálni a világba, hogy „NEM IS AKAROK!". Nem durciból, hanem mert így akarom, tudatosan és felelősen.
Hegel nevéhez talán az kötődik legismertebben, hogy a világ folyása a tézis és antitézis feszültségéből származó szintéziseken át halad folyamatosan előre. Ha ezt a modellt alkalmazom az életemre, akkor arra jutok, hogy szükségszerűen nem akarom ugyanazokat a hibákat elkövetni.
Van már elég sár a csizmámon, ezt sem győzöm tisztogatni...
NEM AKAROK MÉG EGYSZER UGYANABBA A FOLYÓBA LÉPNI!
Ez azonban nem durci-murci, hanem tudatos döntés és felismerés. Olyan valami, hogy az elhalasztott lehetőségeket, ha esetleg visszatérnek, soha nem engedem el többet. Ha nem térnek vissza, tanulok belőlük. Megtanulom, hogy aminek ideje van, annak ideje van, és aminek nincs, annak nincs. Megtanulom, hogyha nem figyelek, még rosszabb lesz. Megtanulom, hogyha már nincs semmim, akkor is van mit vesztenem. Istenem, NEM AKAROK MÉG EGYSZER UGYANABBA A FOLYÓBA LÉPNI!
Elmúlt és olykor imádott, olykor kárhoztatott szerelmek. Lehetőségek, amelyek egy-egy útkereszteződésnél előttem voltak, de féltem elindulni. Beszélgetések, amelyek balul sültek el. Vizsgák, amelyek nem sikerültek. Könyvek, amelyek olvasatlanul maradtak. Tollak, amelyeknek a kupakját levettem, hogy megírjak egy levelet, de oly' sokáig vártam, hogy beszáradtak. Kiégett villanykörték, homály, melyek érdektelenségem tükrözik. Elmaradt teendők listája... nem téma, mert még rágondolni is rossz... meg nem valósított tervek és álmok: a legfájdalmasabbak.
NEM AKAROK MÉG EGYSZER UGYANABBA A FOLYÓBA LÉPNI!
Mindez el is keseríthetne. És persze, minek is hazudjak, olykor meg is teszi. Azonban előre az visz, hogy felismerem, hogy mit kellene tennem és nem hagyom, hogy az alkalmak elhagyjanak. Elhagyjanak és a kozmosz nagy egészét is teljesen magam mellé állíthassam, hogy bizonyítsam igazamat, hogy nem is én vagyok a hibás. Hamisan. Egy ideig mások beleszólhatnak az életembe, és vannak persze alkalmak, amelyek nem rajtam múlnak/állnak. Az azonban, hogyan élem az életem, nem más(ok)on múlik, csakis rajtam.
A liberális és individualista megközelítés alapvetően nagykorúként szeretné kezelni az embert. És így is tesz. Ez azonban még nem garancia arra, hogy az ember kész is arra, hogy nagykorú legyen. Sajnos a nagykorúsággal együtt járnak olyan értékek, amelyekről a liberalizmus csak röviden szólhat. Legfeljebb periférikusan. Éppen ezért beszél többet a jogokról, és kevesebbet a kötelességektől. Ha szeretnénk nagykorúan élni az életünket - valóban felnőttként -, akkor szükséges, hogy kötelességeinkről se feledkezzünk meg. Egyik ilyen kötelességünk, hogy merjünk fejlődni lélekben, és ebből következően tetteinkben is. A szavak csak szavak, halottak tettek nélkül.
Ne akarjunk még egyszer ugyanabba a folyóba lépni, hanem merjük felismerni és elismerni hibáinkat! Ez talán valóságosabb életet ad, amelyben helye van, és meg is történik a fejlődésünk.
Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.
Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?
Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!
Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé
Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!
Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra
Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában
Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.
Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.
Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"
Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?
Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!
Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való
Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!
Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma
Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga
Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni
Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."
Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe
Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban
Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.
Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége
Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?
Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje
Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal
Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.
Látogatóink száma a mai napon: 3242
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59764474
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.