belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Szakács Gergely

Fent és lent, és aki mindkettőt ismeri

Aki megszokja a magasat, már nem is kíván lejönni onnan

Kopeczky Péter repülésbiztonsági tiszt, a pápai katonai bázison teljesít szolgálatot századosi rangban. A földön dolgozik, de az égben lévőkért felelős.
Arról kérdeztem, milyen élményei vannak az ég és föld közötti létről.



Repülésbiztonsági tisztként dolgozol, úgymond a földön teljesítesz szolgálatot, de már többször repültél is. Milyen élmény számodra a repülés?
- Fentről látni az embereket, épületeket, a tájat, ez csodálatos. Az űrhajósok is ezt mondják, amikor először látják kintről a Földet, hogy milyen törékenynek tűnik. Tényleg máshogy látod, máshogy nézed azt, ami lent van. Nekem ez nagy rácsodálkozás volt.
Olyan, mint amikor az ember felmegy egy nagy hegycsúcsra és onnan körülnéz.
Maga a repülés, az nekem nem misztikum, nem csoda, mint egy egyszerű embernek. Én ezt tanultam, tudom az egészet, mi hogyan működik a repülőn. Tudom a fizikáját, ismerem a biztonságát, a legbiztonságosabb közlekedési forma. Azt nem tudom, Isten hogyan néz bennünket, biztos felülről is lát minket, de közöttünk is jelen van. Ahogy Jézus is mondja, ahol ketten vagy hárman összegyűlünk, ott közöttünk van.

Kérlek, mesélj arról a repülésedről, amely a legmeghatározóbb volt a számodra, amely valamiért megfogott, valamiért fontos neked!
- Az első élményem főiskolás koromban volt, mikor elvittek minket kiképző repülőgéppel repülni. A legmeghatározóbb a rám nehezedő erő volt. Az intenzív fordulások során az emberre a nehézségi erő többszöröse hat, amit személyszállító repülőgépen nem tapasztalunk meg. A kiképző gépen sem vitték túlzásba, nem volt olyan nagy ez az erő, mint a vadászgépeken, de itt is öt-hat G, a saját testsúlyodnak az öt-hatszorosa nehezedett rád. A pilóták közben mozgatják a kezüket, fejüket, nézik, hol van a másik repülő. Ez a része nagyon megfogott. Megtapasztalni azt, hogy ezek a gépek mire képesek. Ez nagy élmény volt.
A másik élményem, amikor utasszállítóval utaztam, és láttam a teljes Alpokat. Csodálatos látvány volt.

Milyen volt felülről látni az Alpokat?
- Nagyon szeretem a hegyeket. Megfogott, amikor kitisztultak a felhők, és láttam a csúcsokat, felismertem azokat, ahol már korábban jártam. Láttam a városokat, repülőtereket. Így még nem láttam korábban, és rácsodálkoztam az elém táruló látványra. Láttam, hogy Isten alkotása ez a teremtett világ, milyen csodálatos és szép. Nem a megszokott módon szép. Jó volt más nézőpontból látni.
Egy másik alkalommal pont itt Pápa fölött repültünk el, és be tudtam azonosítani a Balatont, a saját városomat, az is csodálatos volt.

Meghatározó élmények ezek számodra, látni felülről az országunkat, a városunkat, a Balatont, az Alpokat. Milyen érzés volt a repülés után a földi valóságba visszatérni?
- Nem volt különösebb élmény. Visszatértem a megszokott valóságba.

Ha számodra ilyen nagy élmény a repülés, miért nem pilóta lettél?
- Amikor választanom kellett, hogy merre menjek tovább, akkor a repülés nagyon érdekelt. De ha valaki pilóta, az teljes embert kíván. Sok lemondást kíván, főleg a családtól. Én nem akartam a családot feláldozni. És nagyon nehéz bekerülni a pilóták közé. De a fő motivációm az volt, hogy a család fontosabb számomra. Látom az idős pilótákon, hogy nehéz a családi életük, sokan elváltak.

Pilótának lenni több mint hivatás, inkább már szenvedély.
- Igen. Például akik huzamosabb ideig repültek, de nyugdíjasok vagy valamiért eltiltották őket a repüléstől, sokszor azt álmodják, hogy repülnek.

Megdöbbentő hallani, hogy a pilótáknak milyen nagy kudarc, ha abba kell hagyni a repülést.
- Látom az ilyen embereket, látom, hogy milyen nehéz a repülés nélküli élet számukra. Mindig oda fel vágynak. Ez tényleg szenvedély.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 22., szerda,
Júlia , Rita napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Felnézünk, de mire?
Véges a végtelenben: ember a világban

Gondolkorzó

Bella Péter
Földhözragadt és Égbeszakadt
A hívők örök konfliktusa: világ, kontra ég

Felszín

Makay László
Bőségzavar
Méghogy üres az ég...!

Luzsica Fanni
Égi élmények
Válaszok keresése és a szabadság megtalálása - a magasságban

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Lehetséges? Kinek?
A tér, idő és okság falán való átkukucskálásról

Tóth Sára
Nem csak „fönt" és „kint", hanem „lent" is és „bent" is.
„... még messzebb tőled én?"

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (2)
A vízcsepp elpárolog, semmivé válik... vajon én is...?

Kedvek Vera
Déjà vu-érzés
„Ezt én már valahol láttam..."

Teljesség

Szabó István
A mennyei istentisztelet
Ahova Jánossal együtt mi is bepillanthatunk

Rácz Róbert
Effata!
Aki megnyitotta az eget értünk

Horváth Dániel
Az utolsó nap
Amikor majd megnyílik az ég

Üzenet

Pete Violetta
A repülőn és valahol messze alatta
Szerencsével jártak és pórul maradtak libikókájában tanulni az életet

Dull Krisztina
Régi és égi
De ki dalol az itt és most-ról?

Áthallások

Czapp Enikő
Világközi utazás
Haladsz-e a Kisherceggel a megértés útján?

Miklya Zsolt
Amikor megérint az ég
Közel a szemünkhöz, szívünkhöz, lényünkhöz

Riport

Szakács Gergely
Fent és lent, és aki mindkettőt ismeri
Aki megszokja a magasat, már nem is kíván lejönni onnan

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Világok határain
Az ősmagyar hiedelem világ égi lakosai

Juhász Ábel
A kazettás MENNYezet
Képek, amelyekben nagyanyáink könnyebben olvastak, mint a Bibliában...

Miklya Luzsányi Mónika
Égbe vágyva
Repüléstörténet dióhéjban

Látogatóink száma a mai napon: 333
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44404779

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat