Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Ketten voltak. Már hajnalban találkoztak a kereszteződésnél, hogy minél előbb elindulhassanak a Mesterhez, aki jó négyórányi sétára lakott onnan. Az út elején még udvarias kérdéseket tettek fel egymásnak a tanítványok, egymás hogyléte felől érdeklődtek, de nem kellett kétmérföldnyi út, már veszekedtek is. Úgy, ahogy mindig is szokták.

• ...szóval, azt mondod, hogy nem bölcs dolog részt vennem a falubeliek mulatságán?! - kérdezte morogva Földhözragadt.
• Semmiképpen nem! Nem oda tartozol, neked nem ott van a helyed, tanítvány vagy, tessék magasztosabb dolgokkal foglalkozni! Mindig! - dörrent rá Égbeszakadt.
• Tudod is te, hogyan élnek a faluban, hogy mi történik ott! Te, aki csak a szárnyaló gondolataiddal, fenséges magányoddal vagy elfoglalva!  Mikor beszélgettél egy jót bárkivel is? Aki nem olyan volt, mint te, persze!
• Várjál... mikor is? - vakargatta az állát Égbeszakadt - Megvan! Tanácsot jött kérni hozzám a papjuk! Nagyon jót beszélgettünk a végtelenről...
• Az nem ugyanaz - vágott közbe fejét csóválva Földhözragadt -, leülni velük egy kellemes beszélgetésre a fogadóban, együtt szüretelni, na, az valami! Életközeli, valóságos, nem elvont és légies...
• Szüret, ugye? Ami után másnap nem jöttél el a megbeszélt eszmecserére, a patakhoz! Ugye? Mert kicsit  megártott az óbor... Emlékszem ám!
• Jól van na, elmaradt, de én legalább köztük élek, részt veszek a mindennapokban, ismerem őket, fontosabb ez, mint az a sok böjt, elvonulás meg okoskodás!
• Nem okoskodás, hanem elmélkedés. Szép és tiszta dolgokról - mondta kicsit lassítva Égbeszakadt -, ettől leszünk egyre tisztábbak, egyre hasonlatosabbak az Emberfiához! Tudod, az a dolgunk!
• Na, várj csak, várj! - torpant meg dühösen Földhözragadt - A mi feladatunk Őt, az Emberfiát közel vinni azokhoz, akik nem értik! Igen, lehet, nem vagyok olyan makulátlan tiszta, mint mondjuk te, de én legalább teszek valamit. Tudod, aki a sárban dolgozik, arra fröccsen valami!
• Na ez az, a sár! Nem, nem és nem! A miénk az ég, mennyei magasságokra vagyunk hivatottak! - indult tovább Égbeszakadt, büszkén felemelve a fejét.
• Hogy érthetetlen és elérhetetlen különcök legyünk? Ugyan már, a mi helyünk ott van, ahol a mindennapok bölcsessége hever, és az bizony a főtéren, a piacon, a fogadóban van. A porban! Nem is beszélve arról, hogy engem legalább szeretnek.
• Engem meg tisztelnek, és nincs igényem arra, hogy szeressenek! ...

És haladtak tovább, vitatkozva, veszekedve, Földhözragadt és Égbeszakadt, az Emberfia két tanítványa. Mindig ez volt, ha találkoztak. Most viszont ennek akartak a végére járni, igazságot akartak egyszer s mindenkorra. Ezért indultak a Mesterhez, a Zöld Dombokhoz. Majd a Mester, ő megmondja, hisz régóta követi az Emberfiát! Már az elmúlt hetekben is próbálkoztak, de soha nem volt otthon, amikor keresték. Ezért is indultak ma korábban.

... ...

Pár óra múlva már ott ültek a Mester házának teraszán, előttük egy tál gyümölcs és festett cserépbögrékben forró tea! A Mester szeretettel és türelemmel hallgatta a két tanítványt.

• Szerintem az én módszerem a jó! - csattant fel Földhözragadt. - Közel vagyok mindenkihez, bármikor megszólíthatnak, én pedig válaszolhatok, úgy, hogy értik is. Persze nem jut annyi időm elmélkedésre és imádságra, mint a barátomnak, és igaz, hogy sokszor nehéz helyzetbe kerülök, de valamit valamiért...
• Nehéz helyzet, mi? - horkantott egyet Égbeszakadt. - Soroljam? Tánc, bor, gonoszkodó viccek...
• Igaz, de általában meg tudok állni idejében. És legalább nem olyan savanyú képpel vagyok köztük, mint Te, és nekem elmondanak mindent!
• Az én utam a valódi, Mester! Nem a mulandóhoz kötődöm, hanem a múlhatatlan igazságokhoz igazítom a mindennapjaimat. Tiszta tudok maradni, elmélkedek, keresem a jobbulás lehetőségét. Lehet, hogy nem ismerem a falubeliek ügyes-bajos dolgait, de legalább ha megkeresnek, van alapom válaszolni nekik!
• Persze, aztán másnap én le is fordíthatom nekik, miről szónokoltál, ha ugyan nem sértettél meg senkit - mosolyodott el Földhözragadt.
• A távolság kell! Igenis kell! Különbeknek kell lennünk, hogy tökéletesedjünk, és méltókká váljunk a tanításra!
• Hmmm... hmmm... - mélyedt el csendesen magában a Mester,

... és itt most megszakítjuk az elbeszélést.
Folytasd a történetet, mi a te megoldásod?