belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Rácz Róbert

Effata!

Aki megnyitotta az eget értünk

„azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!" (Mk.7:34.)

Jézus sóhaja az egész teremtett világban felhangzó vajúdásoknak ad értelmet és reménységet, mert ebben a sóhajban magát a Teremtőt tudhatjuk magunk mellett, aki „MEGFESZÍTETT ERŐVEL" tár ki minden bezárt ajtót, tör össze minden bilincset és nyitja meg számunkra az egek kapuit.

A bibliai idézet egy jézusi csodatétel során hangzott el. Jézus pogány vidéken tartózkodott, amikor egy süketnémát hoztak elé. A gyógyítás közben Jézus az égre emelte tekintetét, és imádkozott. Ezt követően hangosan kimondta ezt a különös hangzású, a görög szövegben varázsigének tűnő arámi kifejezést: „Effata!"

Több olvasata is lehet ennek a felszólításnak. A következő, 35. vers alapján irányulhat elsősorban a beteg testrészek felé, hiszen az említett igevers szerint a betegnek azonnal megnyílt a füle és a szája. Értelmezhető továbbá úgy is, hogy magához az egész emberhez szólt Jézus, hiszen a betegség, ami a kor hiedelme szerint démoni erők jelenlétére utalt, a teljes embert tartotta fogva. Minden gyógyulás ebből a megkötözöttségből, bezártságból szabadította fel az embert.

Amiről az írásmagyarázatok nem szólnak, az egy harmadik irány, ami nem zárja ki, sőt megerősíti az eddig leírtakat. Jézus az égre tekintve kiáltotta az „effata"-t, azaz az égnek, a mennynek szólt a felszólítás. (Az eredeti görög szövegben az itt található ige sóhajtást, gyötrődést jelent, ami az erőfeszítés előtti összpontosítás, megterheltség velejárója.) Ahhoz, hogy az ég kitáruljon, és akadálytalanul árassza alá ajándékait, erőre van szükség. Nem emberi erőre, nem átlagosra, nem csupán hétköznapira. Tervezéseink, elképzeléseink, erőfeszítéseink, mint annyiszor bebizonyosodott, sohasem tudják kitárni a mennyet, bár sokszor merészen hisszük, hogy képesek vagyunk rá. Esetleg az egek ajtajáig juthatunk, ha juthatunk, és csak egy Bob Dylan-i kopogtatás a mennyek ajtaján (Knockin' on heaven's door) adatik, ami erőtlennek és halknak bizonyul. A patakokban folyó áldozatok vére, a lelketlen kultuszcsinálmányok, a céltévesztettek útmutatásai, a gazdag kirakattal ámító üres egyháziasság, „a farzsebből" előrángatott prédikációk képtelenek ajtót nyitogatni.

Csak isteni erővel lehet az eget, az egeknek egeit úgy elérni, hogy oda érkezésünk és ott lakozásunk legyen. Jézus mennyeket nyitó sóhaj-fohásza jön erőtlen zörgetéseink közepette segítségünkre, és az egész teremtett világban elhangzó vajúdásoknak (Római levél 8:22.) ad reménységet, értelmet, és kitáruló ajtókat. A teremtett világ mellett magát a Teremtőt is magunk mellett tudhatjuk, aki „MEGFESZÍTETT ERŐVEL" kinyit minden bezárt ajtót, összetör minden bilincset, és kiszabadít.

Isteni részvét, mennyei kegyelem, égi könyörület tárta ki önmagát. Nem vagyunk kizárva Isten országából. A legzárkózottabbá tévő körülmények, mint a gyász, a betegség, az önsajnálat sem tudja most már zárttá tenni ezt az országot, mert Jézus szólt: Effata! És ahogyan a teremtés napjaiban szólt az Úr, és minden ennek a szónak engedelmeskedve lett, úgy kiáltott Jézus az ég felé, a föld felé, az Isten felé, az ember felé: Effata! - és lett. Lett nyitottá emberi szív és ég és sírbolt és menny. Ebbe a nyitottságba invitál egyik autentikus karácsonyi népdalunk is. Én felkelék jó regvel hajnalba/ Én felkelék jó regvel hajnalba. /Kimosdódám minden bűneimből /Kimosdódám minden bűneimből. /Megkendőzém arany kendőcskével /Megkendőzém arany kendőcskével. /Kimenék én ajtóm elejibe /Kimenék én ajtóm elejibe. /Feltekinték nagy magos mennyégbe /Feltekinték nagy magos mennyégbe. /Nyitva látám mennyország kapuját. /Nyitva látám mennyország kapuját. /Azon belül mennyország ajtaját /Azon belül mennyország ajtaját. /Azon belül egy terített asztal /Azon belül egy terített asztal. /Azon vala e rengő bőcsűcske /Azon vala e rengő bőcsűcske. /Abba vala urunk Jézus Krisztus /Abba vala urunk Jézus Krisztus. /Ül vala mellette anyánk Szűz Márija /Ül vala mellette anyánk Szűz Márija. /A lábával rengetgeti vala /A lábával rengetgeti vala. /A szájávol fúdogálja vala /A szájávol fúdogálja vala. /Aludjál el Istennek bárányja/ Aludjál el Istennek bárányja. /Szeretetbül jöttél ja világra /Szeretetbül jöttél ja világra. A vigasz hajnalát váró megtisztult lélek ismeri fel a közénk érkezett Krisztusban az egyetlen fellegajtó-nyitogatót.

EFFATA! - kiáltott Isten, és megnyitotta az utat hozzánk és az utat önmagához. EFFATA! - könyörög szüntelenül Krisztus, mert ez egyetlen esélyünk arra, hogy lássuk - mint annak idején a vértanúhalált elszenvedett István - a nyitott eget. (Ap.csel.:7:56.) EFFATA! - szól Urunk, mert nem akarja elzárni előlünk mennyei adományait.

„Nyílj meg", szem, „nyílj meg", fül, „nyílj meg", ember és „nyílj meg", világ, hogy a menny nyitott voltát érzékeld, értsd és azon láss be, azon lépj be! Vegyük tudomásul, hogy „nyitva van az aranykapu"!

 

Kisvarsány, 2011. Fergeteg hava

Hozzászólások

1. Sápi Zoltán - 2011-03-01 20:07:21

Tetszik ez a harmadik irány amiről az írásmagyarázatok nem szólnak, nagyon tetszik. Jó lenne gyógyuló részese lenni, vagy jó lenne eszköz lenni mások gyógyulásában. Tulajdonképpen mindegy.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Felnézünk, de mire?
Véges a végtelenben: ember a világban

Gondolkorzó

Bella Péter
Földhözragadt és Égbeszakadt
A hívők örök konfliktusa: világ, kontra ég

Felszín

Makay László
Bőségzavar
Méghogy üres az ég...!

Luzsica Fanni
Égi élmények
Válaszok keresése és a szabadság megtalálása - a magasságban

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Lehetséges? Kinek?
A tér, idő és okság falán való átkukucskálásról

Tóth Sára
Nem csak „fönt" és „kint", hanem „lent" is és „bent" is.
„... még messzebb tőled én?"

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (2)
A vízcsepp elpárolog, semmivé válik... vajon én is...?

Kedvek Vera
Déjà vu-érzés
„Ezt én már valahol láttam..."

Teljesség

Szabó István
A mennyei istentisztelet
Ahova Jánossal együtt mi is bepillanthatunk

Rácz Róbert
Effata!
Aki megnyitotta az eget értünk

Horváth Dániel
Az utolsó nap
Amikor majd megnyílik az ég

Üzenet

Pete Violetta
A repülőn és valahol messze alatta
Szerencsével jártak és pórul maradtak libikókájában tanulni az életet

Dull Krisztina
Régi és égi
De ki dalol az itt és most-ról?

Áthallások

Czapp Enikő
Világközi utazás
Haladsz-e a Kisherceggel a megértés útján?

Miklya Zsolt
Amikor megérint az ég
Közel a szemünkhöz, szívünkhöz, lényünkhöz

Riport

Szakács Gergely
Fent és lent, és aki mindkettőt ismeri
Aki megszokja a magasat, már nem is kíván lejönni onnan

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Világok határain
Az ősmagyar hiedelem világ égi lakosai

Juhász Ábel
A kazettás MENNYezet
Képek, amelyekben nagyanyáink könnyebben olvastak, mint a Bibliában...

Miklya Luzsányi Mónika
Égbe vágyva
Repüléstörténet dióhéjban

Látogatóink száma a mai napon: 6678
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378888

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat