belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Szabados Tamás

Szeretem az álmot

A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más

Mondjuk, hogy újra az iskolapadban ülök, és a szomszéd padból valaki elém tol egy barátságfüzetet. Benne a kérdés: mi a kedvenc szavad? Kis hezitálás után valószínűleg azt írnám: álom. És nem csak azért, mert ez a szó magyarul oly szép, ihlető és megigéző - mert kedvelem mint szót. Hanem azért is, mert kedvelem mint jelenséget. A lelkébe vagyok inkább szerelmes, nem a külsejébe.

Az álomban van egy halom dolog, amit az életben is szeretek. Ott van mindjárt az értelem. Mély meggyőződésem, hogy az álomnak van értelme. Néha azt gondolom, jobban, mint az életnek. Ott van aztán a titokzatosság. Az álom utóíze, ami bennünk marad, formátlanabb, mégis erősebb, mint a körülírására felidézhető szavak. Sem ez, sem az a szó nem az igazi, valami más az, ami ezen is, meg azon is túlnyújtózkodik. Az álmot legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más. Ha túl sokat töprengünk rajta, ez a titokzatosan nyilvánvaló értelem szeret kicsúszni a kezünk közül.

Aztán kiszámíthatatlan is. Az álmot nem mi hívjuk be, az magától jön - mint kutyára a teherautó (vagy multira a válságadó). Hogy pontosan honnan jön, máig nem tudjuk. Szerintem amúgy mindig máshonnan. Azt is szeretem az álomban, hogy azzal együtt, hogy nálam nagyobb, hogy jön, kiszámíthatatlan és sejtelmes, teljes mértékben az enyém is. Állítólag az álmainkban soha nem látunk olyan arcot, amellyel azelőtt már ne találkoztunk volna. Saját készletből dolgozunk: azzal a pármilliónyi formával, amelyet az emlékezetünkben korábban elraktároztunk. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy aki vakon született, az álmában sem lát, csak szagol, tapint és hall - amúgy álmai épp olyan intenzívek, mint a látóké.

Az álomnak azt a jelentését is szeretem, amelyre Martin Luther King Jr. gondolt, amikor kimondta: „I have a dream". Érdekes módon - ezt a gondolatot főleg azok figyelmébe ajánlom, akik az álmot csípőből szembe helyeznék a valósággal - a legvalóságosabb, legfajsúlyosabb emberek éppen azok, akik egy elidegeníthetetlen, kikezdhetetlen álom jelenlétében élik az életüket. Mintha álom nélkül a valóság sem lenne az igazi.

Az álom és az élet különös kapcsolatát legszebben Csuang Csou, a Kr.e.-i 4. századi kínai mester tárja elénk, aki azt álmodta, hogy pillangó, és amikor felébredt, nem tudta, hogy ő Csou, aki előzőleg azt álmodta, hogy pillangó, vagy egy pillangó, aki ekkor Csou-nak álmodja magát.

Szeretem Babits: A gólyakalifa c. regényét is, melyben az álmodó és álmodott kisfiúk története, a szegény inasé és az úrifiúé fokról fokra összegabalyodik, megidézve a mesebeli kalifa történetét, aki gólyává változott és elfeledte a varázsszót, amellyel visszaváltozhat emberré. És szeretem Chagall és Gaugin festményeit, amelyek álomszerűségükben egyszerre tűnnek eviláginak és túlviláginak.

És végül talán a legjobban azt szeretem az álomban, hogy a változás tavaszi szelét hordozza. Az álom akár éjszakai, akár nappali, akár pokoli, akár mennyei, nem hagy érintetlenül. Ha tudatában vagyunk ennek, ha nem.

Cikkek ebben a számban:
2019. november 19., kedd,
Erzsébet , Zsóka napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
Szeretem az álmot
A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más

Gondolkorzó

Tóth Sára
Miért álmodnak szebbeket a katolikusok?
C. G. Jung protestantizmus-kritikájának továbbgondolása

Felszín

Szakács Gergely
Jézus álmodni tanít
És majd egyszer felébreszt

Gueth Péter
A macskakövek elmélete
Mi a közös a macskában, a vajas kenyérben és a szikladarabokban?

Kedvek Vera
Az Álmoskönyv
A legtöbb háztartásban megtalálható, de mennyire adhatunk a szavára?

Magasság

Novotny Dániel
Artificial reality
- hazatérünk a virtuális valóságba?

Turcsik Ferenc
Álmodtam egy világot magamnak
Az álmok és utópiák mindig a jelenben gyökereznek

Dobóczky László
Valóság vagy sem?
Égető kérdés: élek-e, vagy csak gondolom?

Mélység

Pete Violetta
Szárnyalók és szárnyaszegettek
Belénk fojtott álmok

Nagy László
„Ha nem jön álom a szememre…”
Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában

Bella Péter
Kezdő álombúvárok kézikönyve
Jártál már vendégségben a saját tudattalanodban?

Teljesség

Hantos Péter
Olyanok voltunk, mint az álmodók
Amikor az élet felülmúlja az álmot

Dull Krisztina
Van egy álmom! Kell az egy magyarnak?
Késő őszi körút a déli államokban Martin Luther King nyomán

Réz-Nagy Zoltán
Vallást álmodni, álmot vallani
„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.” Gerd Gerken

Üzenet

Horváth Dániel
Megtelni Isten-szerelemmel
Ady Endre versének megzenésítése – először nálunk

Miklya Luzsányi Mónika
Párhuzamos valóságok
Belenőni a valóságba, vagy a meséket valóra váltani?

Bölcsföldi András
Nincs egy álmom
Fejre húzott pokróc alatt

Áthallások

Géczy Katalin
Álomfüggők
Nem akarok Isten szeretete nélkül álmodni

Tóth Sára
Álom, kóma és valóság?
Viskó, düledező viskó a világ a hit perspektívája nélkül

Farkas István
Miről álmodnak a zenekari árkon túl?
Opera jelenetek – távol a valóságtól?

Miklya Luzsányi Mónika
Nem mese ez, gyermek
Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Miklya Zsolt
Tekintet zöld profilban
Gondolatok három Chagall-litográfia nyomán

Riport

Pete Violetta
Az álomfejtő
Egy blog, egy admin, sok ezer álom

Hegedűs Márk
Hogy ne legyen rémálom a munka
Milyen munkahely az, ahol jól érzed majd magad?

Kitekintés

Kádár József
Betemetve
Devecser, ahol álmatlanok az éjszakák

Látogatóink száma a mai napon: 4757
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45781545

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat