belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Réz-Nagy Zoltán

Vallást álmodni, álmot vallani

„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.”
Gerd Gerken

Az álom tűnékeny valami, nehéz bármit is rá alapozni. Mégis, annak idején, a történelem hajnalán, illetve a pogány vallások világában erre a tűnékeny valamire alapozódott a vallás.
Létezhetne egyáltalán vallásos hit álom nélkül? Kétséges…
Azok, akik sosem álmodnak, kénytelenek mások álmaira hagyatkozni. Mindaz, amiben hisznek emberek, az egykor egy-egy álomban nyerte el első, bizonytalan formáját.

A primitív kultúrák embere minden fontos döntést egy-egy álomból vezetett le. És az álom- vagy látomáskeresés a vallásosság megnyilvánulásának legfontosabb színtere volt. A rítusok, szertartások célja pedig, hogy az álomért folyamodó a lehető legközelebb kerüljön ahhoz az állapothoz, amely során álmot láthat.

Az Észak-dakota állam területén élő hidatsza törzs egyik vezetőjének, Farkas Főnöknek élettörténetét – hála Alfred Bowers-nek – ismerjük, és személyes beszámolóját is arról, milyen nyomásnak volt kitéve az álom- és látomáskeresés terén.
„Apám jelentős pozíciót töltött be a törzsben (lásd „medicine man”), és a nagyapám is…
A bátyáim gyakran mondogatták nekem, hogy el kellene végre mennem látomást keresni… Amikor nagyapám meghalt, apám így szólt hozzám: „Ne feledd el, amire nagyapád tanított! Kiváló ember volt, és sokszor ment el böjtölve látomást keresni. Hasonlóan tégy te is! El kellene menned a sírjához. Lehet, hogy holtában is tud segíteni rajtad. El tudnál ott tölteni akár harminc napot is. Ha pedig nem sikerül álmodnod, akkor még további harminc napot.” Mivel apám kért rá, kimentem a temetőbe és eltöltöttem ott egy teljes hónapot. Aztán tartottam egy kis pihenőt, majd újra kimentem harminc napra. Könyörögtem, imádkoztam, hogy legyen álmom, de nem volt. Aztán újra kimentem, hogy eltöltsek ott újabb harminc napot, de az idő közben annyira lehűlt, hogy feladtam.
Tavasszal újra próbálkoztam. Apám így biztatott: „Ha újra elmész a temetőbe látomást keresni, most ki kell tartanod…” Kicsit féltem azon a helyen, ahol szanaszét emberi csontok hevertek, és koponyák fehérlettek a megsüllyedt sírgödrökben… Egyik este ott a temetőben olyan érzésem volt, mintha megérintene valaki. Majd suttogó hangot hallottam. Aztán az összes csont és tetem elkezdte ugyanazt a hangot hallatni. Erre nagyon megijedtem, és majdnem hazaszaladtam…
A következő évben apám hallotta, hogy sok fiatal fiú kerekedett fel, hogy egy – a falutól nem túl távoli – domboldalon látomást keressen. Mivel én nem voltam köztük, apámat elkezdte a rokonsága ugratni, hogy az ő málé fia nem csinál semmit, csak tömi a fejét és a lányok után jár. Sikerült annyira felbosszantaniuk apámat, hogy odajött hozzám és rám förmedt: „Nem ülhetsz itthon egész nap. Nem csinálsz semmit, csak zabálsz. Úgyhogy te is el fogsz menni látomást keresni!
Megkérte két rokonát a saját klánjából, hogy segítsenek nekem. Ők eljöttek értem, megfogták a grabancomat, anélkül, hogy megkérdezték volna, egyáltalán akarok-e menni, majd így szóltak: „Örülünk, hogy Te is mész látomást keresni.”
Amikor kiértünk a helyszínre, már olyan sötét volt, hogy tüzet kellett gyújtaniuk. Először elmondták, hogy milyen álmot láttak ők, amikor először élték át ugyanezt, majd vágtak két ágat, melyből faragtak két cöveket. Aztán késsel felnyitották a mellkasomon a bőrt, és elhelyezték bennem a cövekeket, majd azokhoz köteleket kötöttek és a cövekeknél fogva felhúztak egy fára. Ott lógtam a levegőben, és úgy éreztem, mintha tűzzel égettek volna meg, alig kaptam levegőt. Látták, mennyire szenvedek, ezért így szóltak egymáshoz: „Na, ennyi elég lesz neki. Jobb, ha leszedjük.” Ezalatt apám otthon imádkozott értem, mégsem álmodtam semmit, csak kínlódtam a szörnyű fájdalmak miatt…”

A beszámoló itt nem ér véget, és folytatódik a következő év történéseivel, amikor is végre sikerült álmot látnia az akkor 17 éves fiúnak. Ám ismerünk olyan élettörténeteket, primitív törzsek tagjaitól, akiknek minden igyekezetük ellenére sem sikerült álmot látniuk.

A vizionárus alkatoknak a vallás terén mindig könnyebb dolguk volt. Így volt ez a keresztyénség esetében is. Az álomlátók időnként olyan befolyásra tettek szert, mely már veszélyeztette az Újszövetségben leírt tanítások tekintélyét.
A montanizmus a második században ilyen mozgalom volt. Alapítója Montanus, valamint Prisca és Maximilla saját látomásaikat, az azokban kapott kijelentéseket és a hozzájuk kapcsolódó erkölcsi elveket úgy hirdették, mint az egyház tanítását. Ezzel nagy zűrzavart okoztak, elsősorban Frígiában, de a Római Birodalom más területein is. Az egyháznak szükségszerűen el kellett tőlük határolódnia, hiszen ha az egyén személyes látomásait az inspiráltságnak ugyanarra a tekintélyi szintjére emeljük, mint a Szentírásban adott isteni kijelentést, akkor a hit tárgya folyton változna aszerint, hogy melyik vizionárus – hívőnek sikerül saját látomását olyan módon a közösség elé tárnia, hogy annak isteni tekintélyét elfogadják.

Az álmok tehát egyre inkább periférikus helyet kaptak a keresztyén vallásban. Jóllehet az álombeli inspiráció még az egzaktnak tartott tudományban is döntő lehet. Erre álljon itt egy példa:

A kémia tudománya a szerves vegyületek terén az 1860-as évekre eljutott oda, hogy ismerte a szénhidrogének szerkezeti felépítését. De a benzol titkát még nem sikerült megfejteni.

1865-ben Kekulé oldotta meg a talányt. Az anekdota szerint — amelyet különben Kekulé is megerősített — álmában látta a kígyóként tekeredő, ficánkoló szénláncot, majd észrevette, hogy az egyik kígyócska hirtelen — akár az alkimisták sárkánya — megragadta saját farkát, s karikaként villózva, szédítő sebességgel forogni kezdett. Így jött rá, hogy a benzol (C6H6) szerkezetében a szénatomok gyűrűként kapcsolódnak össze.
Német karikaturisták aztán úgy próbálták lejáratni Kekulé-t, hogy a benzol szerkezetét hat kis majommal ábrázolták, amelyek hol egy, hol két kézzel-lábbal fogódzkodnak össze, s azt állították, hogy a majmocskák még szabad kezükben banánt is szorongatnak, amely a hidrogént jelképezi. Mindezek ellenére szakmai körökben idővel mindenki ráébredt arra, hogy a hatszöget kitűnően használhatják a bonyolultabb vegyületek felépítésének jelzésére.

Ha Kekulé, egy törzsi vallás gyermekeként vizionált volna választ egy a vezető réteg egészét foglalkoztató elméleti problémára, bizonyára elnyerte volna a „medicine man” státuszt.

El kell-e fogadnunk azt, hogy keresztyén hitünkben az álom egyáltalán semmilyen, vagy csak nagyon periférikus szerepet játszhat? Személyes tapasztalataim azt mondatják velem, hogy nem.

Nagyanyám hívő asszony volt, idős kort élt meg. Saját elmondásából tudom, hogy halála előtt néhány évvel egy orvosi vizsgálat közben látomása volt. Egy patak partján állt, a patak túloldalán egy gyönyörű rétet látott, amelyen egy sereg boldog ember állt és énekelt. Az éneklők között felfigyelt Jézusra, aki a kezével intett neki és hívta, hogy lépjen át a patakon és csatlakozzon hozzájuk. Nagyanyám arra ébredt, hogy az orvos rázza, hogy ébredjen fel.

Elmondása szerint ebből a látomásból megértette, hogy nem kell félnie a haláltól. És amikor elment, visszaemlékeztünk erre az álmára, amely megerősített bennünket az örök élet reményében.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
Szeretem az álmot
A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más

Gondolkorzó

Tóth Sára
Miért álmodnak szebbeket a katolikusok?
C. G. Jung protestantizmus-kritikájának továbbgondolása

Felszín

Szakács Gergely
Jézus álmodni tanít
És majd egyszer felébreszt

Gueth Péter
A macskakövek elmélete
Mi a közös a macskában, a vajas kenyérben és a szikladarabokban?

Kedvek Vera
Az Álmoskönyv
A legtöbb háztartásban megtalálható, de mennyire adhatunk a szavára?

Magasság

Novotny Dániel
Artificial reality
- hazatérünk a virtuális valóságba?

Turcsik Ferenc
Álmodtam egy világot magamnak
Az álmok és utópiák mindig a jelenben gyökereznek

Dobóczky László
Valóság vagy sem?
Égető kérdés: élek-e, vagy csak gondolom?

Mélység

Pete Violetta
Szárnyalók és szárnyaszegettek
Belénk fojtott álmok

Nagy László
„Ha nem jön álom a szememre…”
Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában

Bella Péter
Kezdő álombúvárok kézikönyve
Jártál már vendégségben a saját tudattalanodban?

Teljesség

Hantos Péter
Olyanok voltunk, mint az álmodók
Amikor az élet felülmúlja az álmot

Dull Krisztina
Van egy álmom! Kell az egy magyarnak?
Késő őszi körút a déli államokban Martin Luther King nyomán

Réz-Nagy Zoltán
Vallást álmodni, álmot vallani
„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.” Gerd Gerken

Üzenet

Horváth Dániel
Megtelni Isten-szerelemmel
Ady Endre versének megzenésítése – először nálunk

Miklya Luzsányi Mónika
Párhuzamos valóságok
Belenőni a valóságba, vagy a meséket valóra váltani?

Bölcsföldi András
Nincs egy álmom
Fejre húzott pokróc alatt

Áthallások

Géczy Katalin
Álomfüggők
Nem akarok Isten szeretete nélkül álmodni

Tóth Sára
Álom, kóma és valóság?
Viskó, düledező viskó a világ a hit perspektívája nélkül

Farkas István
Miről álmodnak a zenekari árkon túl?
Opera jelenetek – távol a valóságtól?

Miklya Luzsányi Mónika
Nem mese ez, gyermek
Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Miklya Zsolt
Tekintet zöld profilban
Gondolatok három Chagall-litográfia nyomán

Riport

Pete Violetta
Az álomfejtő
Egy blog, egy admin, sok ezer álom

Hegedűs Márk
Hogy ne legyen rémálom a munka
Milyen munkahely az, ahol jól érzed majd magad?

Kitekintés

Kádár József
Betemetve
Devecser, ahol álmatlanok az éjszakák

Látogatóink száma a mai napon: 4463
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376674

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat