belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bölcsföldi András

Nincs egy álmom

Fejre húzott pokróc alatt

Sokszor gondolkozom azon, hogy miről álmodnak a hajléktalanok. Ha éppen nem kéregetnek, nem motyóznak, nem kukáznak, hanem álomra (?) hajtják a fejüket. Legtöbbször mégis úgy láthatni őket, hogy alszanak. Menekülésnek tűnik. Gyűrött pokrócot húznak a fejükre, és nagyot alszanak. Álmodnak is? Egy jobb világról álmodnak? A nagy álom. Átaludni mindent.



Nekem személyesen két (fajta) szörnyű élményem volt/van egy bizonyos álommal kapcsolatban, s most sem tudom eldönteni melyik a szörnyűbb. Mindkettő a katonasághoz kapcsolódik, de talán mással is be lehetne helyettesíteni. Amikor teológus előfelvételisként katona voltam Lenti helyőrségben a nyolcvanas évek közepén (másfél év Lenti majd helyrebillenti), alapból elég nyomasztó volt a légkör, mint általában egy laktanyában. S akkor gyakran álmodtam azt, hogy nem vagyok katona, otthon vagyok, valami szőke kislánnyal randizgatok, családom körében eszem, kirándulok, külföldre utazom, és egyáltalán: szabad vagyok, azt veszek föl, amit akarok, és legfőképpen oda megyek ahova akarok, és azokkal élek, akikkel szeretek együtt lenni.
És ahogy visszaemlékszem, az álom mindig együtt járt valami melegséggel a paplanba burkolózva, s néha a fejemre húzott pokróc alatt, a sötét misztikus álomvilágban tényleg úgy éreztem: ez most a valóság.
És akkor jött az ébredés. Nem nagyon lehet leírni ennek a kettőnek a kontrasztját. Amikor ebből a kedves álomból üvöltésre ébredsz, gyorsan fel kell öltöznöd, reggeli tornára menned a hidegbe, s fásult szorongással tekintesz az amúgy is elég szürke, és nem túl sok értelmes tevékenységgel kecsegető napra (elvtársak: a mai foglalkozás elérte célját – az idő eltelt). Akkor az álmot úgy fogalmaztuk meg, mint valami mentsvárat, néhány jó pillanatot, amelyet aztán brutálisan összetört a hajnal kalapácsa. Sokszor gondoltam arra, talán jobb lenne nem is álmodni, akkor nem nehéz a ébredés.

A másik álom jóval egyszerűbb. Évekkel később, de még néha ma is álmodom olyat, hogy újra be kell vonulni katonának. Hasonló érzések kerítenek hatalmukba, mint akkor, de más előjellel. Visszatérnek a riasztó képsorok, a zaj, a megalázottság, a kényszeres viselkedés, az értelmetlen szabályok, a lehetetlenségek (a katonaság az a hely, ahol a gömbölyűt viszik, és a szögletest gurítják). És kétségbeesve magyarázom: de én már voltam katona, leszolgáltam, engem nem hozhatnak be, tévedés, nekem színes obsitom is van… és egyébként is dolgozom, értelmes munkám van, feleségem. És aztán jó felébredni, és legyinteni egyet: ez megint csak egy rossz álom volt. És kibékülni azzal az egyszerű ténnyel: igen, álomban minden előfordulhat, jó is, rossz is, és mindig jön a valóság, ami kijózanít minden esetben.

Miről álmodnak a hajléktalanok? Álmodnak egyáltalán? Megjelenik egy jobb világ a szemhéj fekete ernyője mögött? S mi jelenik meg? Amit mi képzelünk oda? Egy meleg, családi otthon? Egy jó étel szépen megterített asztalnál? Egy baráti munkahely? Egy feleség, férj esküvői fotója? Nekik egyáltalán nincsenek gyermekeik? Álom az, amit átélnek vagy csak mély alvás? Nagy, téli álom, mint amire elmegy a természet, a bogarak és a medvék?

És akkor hogy vagyunk mi az álmainkkal? Miről álmodik nem csak a lány? Valóban az álmodozás az élet megrontója? És az álomutazás az álomautóval, az álomfürdőszoba, az álomhétvége élményében egyszer csak megjelenik az álomlovag vagy álmaink asszonya? Az álom önkéntelen, de kell álmodni? És az nem azonos azzal, amikor azt mondom: álmodozom. Annyiban más ez, hogy mindezt ébren teszem? Az álomban sok dolog van, ami megfejthetetlen, hiszen vannak olyan motívumok benne, amelyek kapcsolódnak a földolgozhatatlan vágyainkhoz, észleléseinkhez, vagy egyszerű napi történéseinkhez. De lehet az álom menekülés is. Radnótival szólva: „nem jön az álom, az enyhetadó”? (Levél a hitveshez) Az álom elveheti a mindennapi küzdelem fájdalmát. De hát akkor nem jó álmodni? Vagy inkább felébredni? Hányszor hangzik el: álomvilágban élsz, gyere már le a valóság szintjére! S mégis azt gondoljuk, hogy voltak ebben az országban álmok álmodói, olyanok, akik megálmodtak valamit, és az egyszer valóság lett. Valami nagy dolog az életben sokszor egy álommal kezdődik. Martin Luther King híres mondata: „Van egy álmom” arra utal, hogy majd egykor a feketék és fehérek talán együtt utazhatnak a buszon félelem nélkül, s az elhíresült mondatnak lehet, hogy volt egy valóságos álom alapja is. A lelkész megálmodhatta mindazt, amit később képviselt, s lett belőle álom-vágy, majd kimondott mondat, program és valóság. És az álom úgy lett valóvá, hogy áldozat is kellett hozzá.

Álmodunk? Vannak álmaink? Vagy csak szeretnénk mi is egy nagyot aludni?

Ezért is vigyázzunk, hogy miről álmodozunk. Hiszen akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. De a legszebb prófécia mégis a szabadulás öröméhez kapcsolódik: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel,” (126. zsoltár) Félig bódult álomhoz hasonlít, ha valaki megszabadul az végenincsnek látszó a fogságból, a bűnből, a nyomorúságból. Amit nem tud még elképzelni sem, az bekövetkezik.

Ma inkább ezt mondanánk: nincs egy álmom.

Ha lemondunk az álmainkról is, akkor már mindenről lemondunk? Milyen lehet, hogy ha valakinek már álma sincs? Amikor már csak a koszos paplan, a rongyos pokróc, a fejre húzott kabát marad. Amikor már álom sincs. Csak az álmatlan valóság. Ahhoz hogy jövőnk legyen, kellenek az álmok. El kell jönnie újra az álmodozások korának!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
Szeretem az álmot
A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más

Gondolkorzó

Tóth Sára
Miért álmodnak szebbeket a katolikusok?
C. G. Jung protestantizmus-kritikájának továbbgondolása

Felszín

Szakács Gergely
Jézus álmodni tanít
És majd egyszer felébreszt

Gueth Péter
A macskakövek elmélete
Mi a közös a macskában, a vajas kenyérben és a szikladarabokban?

Kedvek Vera
Az Álmoskönyv
A legtöbb háztartásban megtalálható, de mennyire adhatunk a szavára?

Magasság

Novotny Dániel
Artificial reality
- hazatérünk a virtuális valóságba?

Turcsik Ferenc
Álmodtam egy világot magamnak
Az álmok és utópiák mindig a jelenben gyökereznek

Dobóczky László
Valóság vagy sem?
Égető kérdés: élek-e, vagy csak gondolom?

Mélység

Pete Violetta
Szárnyalók és szárnyaszegettek
Belénk fojtott álmok

Nagy László
„Ha nem jön álom a szememre…”
Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában

Bella Péter
Kezdő álombúvárok kézikönyve
Jártál már vendégségben a saját tudattalanodban?

Teljesség

Hantos Péter
Olyanok voltunk, mint az álmodók
Amikor az élet felülmúlja az álmot

Dull Krisztina
Van egy álmom! Kell az egy magyarnak?
Késő őszi körút a déli államokban Martin Luther King nyomán

Réz-Nagy Zoltán
Vallást álmodni, álmot vallani
„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.” Gerd Gerken

Üzenet

Horváth Dániel
Megtelni Isten-szerelemmel
Ady Endre versének megzenésítése – először nálunk

Miklya Luzsányi Mónika
Párhuzamos valóságok
Belenőni a valóságba, vagy a meséket valóra váltani?

Bölcsföldi András
Nincs egy álmom
Fejre húzott pokróc alatt

Áthallások

Géczy Katalin
Álomfüggők
Nem akarok Isten szeretete nélkül álmodni

Tóth Sára
Álom, kóma és valóság?
Viskó, düledező viskó a világ a hit perspektívája nélkül

Farkas István
Miről álmodnak a zenekari árkon túl?
Opera jelenetek – távol a valóságtól?

Miklya Luzsányi Mónika
Nem mese ez, gyermek
Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Miklya Zsolt
Tekintet zöld profilban
Gondolatok három Chagall-litográfia nyomán

Riport

Pete Violetta
Az álomfejtő
Egy blog, egy admin, sok ezer álom

Hegedűs Márk
Hogy ne legyen rémálom a munka
Milyen munkahely az, ahol jól érzed majd magad?

Kitekintés

Kádár József
Betemetve
Devecser, ahol álmatlanok az éjszakák

Látogatóink száma a mai napon: 4043
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376254

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat