belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Thoma László

Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?

Gyereknevelési minidráma 4 felvonásban

Még csak 7 és fél éve vagyok szülő, és csak két gyermekem van, úgyhogy lehet, jobb lenne befognom a számat a témában… de van saját élményem, amit nem tudok magamban tartani. Szerintem tanulságos…

1.

4 éves kisfiam jön haza az oviból. Durcás. Inkább szomorú. Néz rám a nagy barna szemeivel. Micsoda mélység van ezekben a szemekben! Most úgy érzem, titkot hordoz. Kell pár nap, mire kiderül, hogy van egy kisfiú, aki harapdál az oviban. 
De nem csak úgy viccből, hanem tényleg.  
 Apa, akkorákat harap, mindenki fut előle…- mondja az én drága gyermekem, aki jó lélek, a légynek sem ártana, cseppet sem oly harcias, mint amazon nővére. 
– Hát, kisfiam, szólj az óvónéninek – mondom, hiszen ez a civilizált megoldás, vagy mi… Megígéri. Mi is szólunk, mint szülők, beszélünk róla vele, jó pedagógus, igyekszik figyelni, de hát nem tud mindenütt ott lenni. Reméljük, hogy minden jobbra fordul.

2.

Pár nap múlva újra harapás történik, ezúttal az udvaron. Na, most mit mondjak? 
Újra elmondjuk a gyereknek a teendőket, bár ő állítja, hogy szólt. Feszültséget érzek. A gyerek is szorong. Nem kellene jobban megvédenie magát? Ki tanítja meg majd őt erre? És mikor? Pont 4 éves, a fiúknál a 4-5 éves kor kulcsfontosságú az apával való kapcsolatban. Huh, egyre feszültebb vagyok, utánaolvasok, és tényleg. Most kellene nagyon odafigyelni rá. Milyen jó lenne, ha emlékezne rá, hogy apa megtanított megvédeni magamat… de persze tudják róla azt is, hogy ő a lelkész gyereke, és hát neki kell a legjobbnak lennie (hogy ezt a baromságot honnan szedik az emberek…?). A fürdésnél megnézem a harapás helyét. Tényleg csúnya. Elképzelem azt az elvetemült gyereket. Aztán eszembe jut az is, hogy biztos az enyém idegesítette fel. Lehet, hogy cukkolja is. Na, így lesz az áldozatból felbujtó. Biztos megérdemelte azt a harapást… nem, nem, elhessegetem a gondolatot. És remélem újra, hogy minden jóra fordul.

3.

Mikor másnap megyek az oviba, találkozom az ominózus gyermekkel és édesanyjával. Jól szituáltak, kedvesek, a kisgyerek is mosolyog, köszön. Semmi harapós formája nincs. Biztos rendeződik minden. Aztán délután az óvónő már az ajtóban fogad. Gyermekem olyan harapást kapott az ebédnél a fülébe, hogy azt hitték, a tettes szájában marad a kis fülcimpa. De szerencsére már jól van, bár nagyon megijedt. Látom az én drágámon a félelmet, az aggodalmat, hogy holnap is oviba kell jönni. És ekkor valami mélyen megmozdul. Valami ösztönös szinten átfordul. Hazamegyünk. Leültetem a fiamat, és a szemébe nézve ezt mondom:  
– Kisfiam, ha legközelebb harapni akar az a fiú, ezt a jobb kis kezedet felemeled, és akkorát vágsz a szájára, amekkorát csak bírsz! Akkorát, hogy elmenjen a kedve a harapdálástól! – Tudom, hogy minden iskolai (óvodai) agressziónak ez a mechanizmusa, hogy nem szabad a láncot folytatni, de akkor, amikor az enyémről van szó, amikor rólam van szó, a tudomány hangja elgyengül. Nagyot néz a gyermek, és megkérdezi: 
– Apa, te most komolyan megengeded, hogy szájba vágjam?  
– Meg bizony! – jön a válasz. Az anyjához rohan a konyhába:  
–- Te is megengeded?  - Ha apa megengedte, én is – jön a válasz. És a gyerek felszabadul. Egész délután énekelget, vidáman játszik.  Másnap reggel teljesen egyszerre érnek az oviba. Miközben átöltözünk, kisfiam ránéz Harapósra és ezt mondja:  – Apukám megengedte, hogy szájba vágjalak, ha harapni akarsz.  Persze ott van az anyja is. Zavartan mosolygok, ő meg nem kérdez semmit. Már nagyon várom a délutánt. A fiam elmeséli, hogy megpróbálta megharapni a fiú, de ő bizony úgy szájba verte, hogy csak na, és utána békén hagyta. Büszke vagyok a gyerekre. Akkor is, ha ez bárkiből is nemtetszést vált ki. 

4.

Napok telnek el és hetek. Nincs harapdálás. Nincs szájba verés sem. Állítólag néha együtt játszanak. Kétkedve fogadom az ilyen híreket. Egyszer csak születésnapi meghívót kapunk. Igen, ahhoz a kisfiúhoz, akivel nemrég még dúlt a háború. Elmegyünk. Jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk. Ma már jó barátok.  
Na és a tanulság? Nem tudom. Receptem sincs. Mindig jónak neveltek. Sokszor ráfáztam erre. De nem hiszek az erőszak erejében sem. Inkább a szeretetében. 
Kár, hogy sokszor elfelejtjük magunkat szeretni annyira, hogy kiálljunk magunkért,
és megvédjük magunkat. Ha ez nem megy, hogyan tudnánk akkor gyermekeinek átadni egészséges mintákat?

Cikkek ebben a számban:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Thoma László
Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?
Gyereknevelési minidráma négy felvonásban

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A lány pattant fel
Hol vagytok férfiak?

Felszín

Pete Violetta
A király megkísértése
Vívódás és megoldás a barlangban

Turcsik Ferenc
Értelmező szótár spirituális vezetőknek (szemelvények)
Szervizkönyv és használati útmutató

B. Tóth Klára
Szilvamagozás
Mese motiváció – munkához

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Megfékezett vágyak
Aszkézis, tisztaság

Mélység

Dobóczky László
Lélek-fék
Hány év kell, hogy feltegyük a megfelelő kérdést?

Thoma László
Liftben
Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Szakács Gergely
Vágyak vonzásában
Így neveld a sárkányod!

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A lélek elindul
Felhúzza az alázatot

Tóth Sára
Ki vagy mi fékezi meg Istent?
Semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (1Móz 19,22)

Horváth Dániel
Mersz-e viaskodni az Úrral?
Túllépni a félelmen: hátha ez vezet az Úrhoz

Miklya Luzsányi Mónika
Teher alatt nő a pálma
Az isteni növekedésről és a szorgos kezű bennszülöttekről

Üzenet

Koczor Tamás
Gondolatok a lavór körül
A hatalom kísértése

Szabados Ádám
Hogyan kezeljük a sikert?
Akkora vitorlád legyen, amekkorát a tőkesúlyod enged!

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A félelem fékei: Good Will Hunting
Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Hancsók Barnabás
Kábítószer a moziban
Hogyan és miért (ne) nézzünk drogfilmeket

Miklya Zsolt
Nyelvcsipesz, csipesznyelv
Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

Kitekintés

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt – különkiadás
Lelkészeknek, hitoktatóknak és egyéb vallási virtuózoknak

Makay László
Paplak-dilemma
Szószék a nappaliban?

Dobóczky László
Templommérgezés
Meghozott és meg nem hozott döntés

Látogatóink száma a mai napon: 5057
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377268

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat