belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Zsolt

Nyelvcsipesz, csipesznyelv

Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

„– Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi?

– Nergem.

– Hávát ivígy?

– Ivígy seve.

– Avakkovor nevem tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.

– Bivizovony.”

 

 

Nyelvzavarként, a kommunikáció csődjeként is értelmezhető ez a miniabszurd – Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy c. novelláskötetének bevezető írása, a Pávárbeveszévéd –, nem azért, mintha nem ismernék a beszélgető felek egymás nyelvét, legalább az elsődleges jelentés szintjén. A beszélgetőpartner minden kérdésre perfekt nyelv-transzformációval válaszol. Mintha csak nyelvvizsga-tesztfeladatot oldana meg. Tagadásai perfekt állítások. Ezáltal kétszeresen is biztosított a meg nem értés: értem, hogy nem értelek, bivizovony, évés evez ivígy vavan jovól.Nem tud másikul. És nem is akar tudni.

 

Miért? Te talán szívesen tudnál csipeszül? Vagy árvácskául? 
„Aty a gyó pemme, hogy mem bagy ékhes agrgra agy igyőe.” Ha meg akarod fejteni a mondatot, ne csak a fonémákat próbáld átfordítani, hanem végy egy „törpecápacsipeszt”, tudod, „azt a fogas, cápaszájú függönycsipeszt”, és csippentsd a nyelvedre. Legalább egy mondat hangos kimondása idejéig. Vagy egy miatyánknyi időre. Esetleg estig. Akkor tényleg lesz esélyed megérteni, hogy „Aty a gyó pemme, hogy mem bagy ékhes agrgra agy igyőe.”

 

Visky András: Tiramisu / Megöltem az anyámat c. monológja/monodrámája egy árvaházban felnőtt lány, Bernadett múltjával/jelenével való szembesüléséről szól, egy identitáskereső útról, melynek gyökere/gyöke nyelvi eredetű. A 80-as évek erdélyi árvaházaiban olyan parancsuralmi rendszer élt, melynek érzékeltetésére az író „terminátorok és likvidátorok” néven nevezi a diktatúra nevelő szándékú képviselőit. Ebben a hatalom által meghatározott struktúrában nehéz gyerekként nem rossznak lenni. Csipeszről, Bernadett fiúbarátjáról a lány első emlékei között az él, hogy meztelenül játszik a sárban, mint a többi intézeti fiú és lány, és hogy büntetik. Nyilván mert sáros és meztelen. Mint a többiek. És nyilván bűnös. Azért büntetik.


„A nyelve a bűnös, világos, ki kell nyújtani.” És az egyik terminátor nyilvánvalóan jobbító szándékkal egy fémcsipeszt rak a fiú kinyújtott nyelvére. „Inox, nem lesz baj, mondja.” Estig így kell maradnia. Bernadett ordítva kel Csipesz védelmére, „vegyék le azonnal a csipeszt Csipeszről”, meg is van az eredménye: estig neki is csipesszel a nyelvén kell maradnia. Így tanul meg csipeszül, így lesz a csipesz saját közös nyelvükké, az összetartozás és a többiektől való elkülönülés nyelvévé egyaránt. „Akkor román volt az anyanyelvem, később csipesz, majd magyar, megint román, megint magyar. Cigányul nem tanított meg senki, mindegy. A sok lehetőség közül a csipeszt választottam anyanyelvemül. Ritkán használom, de legalább van anyanyelvem. Anyanyelv, anyátlan nyelv.” Ha egyszer anya nincs. Csipesz viszont van, és csipeszül minden új értelmet nyer, hiszen a mennyországban is csipeszül beszélnek, Isten is meztelen és csipeszül szól a világhoz, és az angyalok is meztelenek és csipesz nyelven szólnak hozzánk. Csak a pokolban beszél mindenki a saját nyelvén, „a pokol az anyanyelvek hangos birodalma”.
Itt a földön pedig csipeszül szólal meg az imádság: „Mmi Agyámk, ki bagy a memmekben, temtelteszszék megy a The mebed, gyögygyöm el a The ohszágyogy, legyem megy a The akhagrhathogy, amimth a megygybem, úgy a fhölgyön issz…”

 

Ezen a ponton érdemes visszatérni Lázár Ervin nyelvi játékához, mert valójában játék, amit művel, ha mégannyira abszurd, vagy a csipesznyelv áthallása esetében tragikus is.

„– Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi?

– Nergem.

– Hávát ivígy?

– Ivígy seve.

– Avakkovor nevem tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.

– Bivizovony.”

A nyelvtitok születéseként is értelmezhető ez a miniabszurd, ami a nyelvzavar ellenére, sőt éppen a nyelvzavarban teremt egy közös nyelvet. Az elsődleges jelentés szintjén tagadó válaszok valójában a cinkos egymásra kacsintás igenjei is lehetnek a nyelv metakommunikatív szintjén, a valódi, teljes értés irányába. „A gyermek és a felnőtt közös nyelvi egymásra találásáról a Tuvudsz ivígy? felnőtt-gyermek történeteit elemezve többen megállapították, hogy a felnőtt és a gyermek közös játéka révén létrejövő titkos nyelv mindkét fél számára biztonságot jelent: a gyermek a nyelv segítségével világot alkot,
a felnőtt pedig megismerve ezt a nyelvet beléphet a gyermek világába, azonosulhat gondolkodásával” – olvashatjuk Pompor Zoltán Lázár Ervin-monográfiájában (A hétfejű szeretet. Bp, 2008).

Ám nemcsak a játszani tudó felnőtt és gyermek közös nyelvéről van szó Lázár Ervin meséiben, az alá-fölérendelt viszony egyfajta kiegyenlítődéséről, hanem a közösség megtalált nyelvéről, az egyetlen működőképes nyelvről is a nyelvzavar közepén. Így érthetik meg a Négyszögletű Kerek Erdő lakói Dömdödömöt és egymást, s így használhatják fel titkos nyelvüket a zsarnok betolakodóval, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnal szembeni ellenállásra
a Gyere haza, Mikkamakka című mesében.

 

Csipesz nem éli túl az egyik terminátorszerepével meghasonlott terminátor menekülési kísérletét, aki az intézeti fiúkat túszul ejtve akarja elhagyni az országot. Valamennyiüket megsemmisítik a likvidátorok egy katonai akció során. Ám Bernadett számára a fiú mégsem hal meg, Csipesszel beszélget akkor is, amikor már csak benne él. Amikor a felnőttek világával kell megbirkóznia, és magának is felnőtté kell válnia. „Csipesz nélkül semmit sem csinálok.” És amikor nem jön válasz, mert Csipesz hallgat, csipeszül szólal meg benne az imádság újra: „Mmi Agyámk, ki bagy a memmekben, temtelteszszék megy a The mebed, gyögygyöm el a The ohszágyogy, legyem megy a The akhagrhathogy, amimth a megygybem, úgy a fhölgyön issz… Meht thiegy asz ohszágy, a hathalhom, a gyícsőszégh, mimgyörökkhé. Ámmem.”

 

Hozzászólások

1. Miskolczy József - 2011-11-20 13:00:11

Nem is olyan régen, a múlt napok valamelyikén láttam egy traktort az ablakon kinézve. Próbált volna menni - de nem ment - nem ment neki... a jobb első kereke másfél fordulat után leállt, leblokkolt, és lefékezte az egész gépet. (Aki "okos" tudja máris: a fékbetét ferrodolja szakadt fel, s a fékdob forgása egy idő után mindig alágyűrte-közégyűrte a dobnak-betétnek rése közé, s ezért kellett utána mindig hátramenetbe kapcsolni, hogy visszasimuljon a begyűrődött anyag.) 
Várom, hogy megkérdezéétek: Miről jut ez eszembe - miért pont ezt a képet hozom ide?
Nos, csak azért és nem egyébért, mert úgy érzem, hogy amiről Zsolt beszél ebben a nagyon találó írásban - az pontosan ez a fajta  önkéntelen befékeződés. Életünknek az a "zavara", amikor mennénk valahová - valahová előre(?) - és a lábunk/kerekünk/-lelkünk(!) beakad, befékeződik és nem megy tovább. És el vagyunk akadva, és hátramenetbe kell megint kapcsolni, újra visszatérni a Csipeszhez és a csipesznyelvhez (és megint átélni, hogy a hátramenet után megint nem lesz újra jó az előremenet...)

És ezt a megfékezettséget senki más nem képes feloldani bennünk-belőlünk, mint Aki új kereket rakhat a kerekes-mókusokra, és új életet mer bízni azokra, akik a régit már leejtették és összepiszkolták...

 


2. Miklya Zsolt - 2011-11-23 09:58:17

Napok óta hordom magamban a képet, pontosabban a szót, vagy inkább az elvet, befékeződés, mert találónak érzem ezt az önkéntelen torló mozgást, és máris megvan az asszociáció, a nyelv(csipesz)válasz: torló, torlódás, torlás, torlat, aminek már a töve is mássalhangzó-torlódással felel önkéntelenül is a kérdésre: Mi van veled?

Időnként megkérdezik - Mi újság? Mi a helyzet? Stb. - lényegében ugyanezt, és bár tudom, hogy sztereotip a kérdés, azt is tudom, hogy leplezi a kérdező zavarát, és a felém fordulás kockázatát, hát hosszan megfontolva válaszolok, legtöbbször így: Sűrű. Sűrű van mostanában. Aztán kommentelem: Tudod, az a baj, hogy egymásra torlódik minden. Mintha kiszippantották volna az időt a rendszerből. Nincs idő feldolgozni az eseményeket, egyik jön a másik után, miközben teszed a dolgod, még jó, hogy van mit, nem panaszkodom, csak jelzem, torlódás van, egymásra csúsztak, szorultak a dolgok. És hát, sűrű. Hiába pörögsz, lelassul, befékeződik minden.

Csipesz, a csipesznyelv önkéntelenül is (mással)hang(zó)torlódással ábrázolja a diktatúra torló, megtorló logikáját. Ahogy a torl tőben a trl kap dominanciát (érdekes, hogy a félelmetes, misztikus lény, a troll neve is e hangok torlódásával keletkezik), úgy a csipesznyelvben ilyen szavak keletkeznek: agrgra, akhagrhathogy, hathalhom stb. Nyilván nem véletlen. Ahogy az sem véletlen, hogy a torlódás, a dadogás nyelve megnyit egy másfajta kommunikációt, mint amit a hatalom enged vagy lecsipeszel. És ennek a kommunikációnak - akár belső nyelv, akár társas nyelv gyanánt - esélye van, esélye marad. Tekinthetjük ezt nyelvajándéknak is (hiszem, hogy az).

Visky András mestere, Balassa Péter így ír egy tanulmányában: „érdemes írni, ha a nevetés engedékeny, szabad, de pontos formái jönnek létre, akármilyen tragikus modalitásban is, hiszen mindez persze éppen a beszédképtelenséget tematizálja, a dadogást avatva kérügmává." („Az értelmezés mosolya" a „Törésfolyamatok" c. kötetéből).

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Thoma László
Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?
Gyereknevelési minidráma négy felvonásban

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A lány pattant fel
Hol vagytok férfiak?

Felszín

Pete Violetta
A király megkísértése
Vívódás és megoldás a barlangban

Turcsik Ferenc
Értelmező szótár spirituális vezetőknek (szemelvények)
Szervizkönyv és használati útmutató

B. Tóth Klára
Szilvamagozás
Mese motiváció – munkához

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Megfékezett vágyak
Aszkézis, tisztaság

Mélység

Dobóczky László
Lélek-fék
Hány év kell, hogy feltegyük a megfelelő kérdést?

Thoma László
Liftben
Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Szakács Gergely
Vágyak vonzásában
Így neveld a sárkányod!

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A lélek elindul
Felhúzza az alázatot

Tóth Sára
Ki vagy mi fékezi meg Istent?
Semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (1Móz 19,22)

Horváth Dániel
Mersz-e viaskodni az Úrral?
Túllépni a félelmen: hátha ez vezet az Úrhoz

Miklya Luzsányi Mónika
Teher alatt nő a pálma
Az isteni növekedésről és a szorgos kezű bennszülöttekről

Üzenet

Koczor Tamás
Gondolatok a lavór körül
A hatalom kísértése

Szabados Ádám
Hogyan kezeljük a sikert?
Akkora vitorlád legyen, amekkorát a tőkesúlyod enged!

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A félelem fékei: Good Will Hunting
Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Hancsók Barnabás
Kábítószer a moziban
Hogyan és miért (ne) nézzünk drogfilmeket

Miklya Zsolt
Nyelvcsipesz, csipesznyelv
Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

Kitekintés

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt – különkiadás
Lelkészeknek, hitoktatóknak és egyéb vallási virtuózoknak

Makay László
Paplak-dilemma
Szószék a nappaliban?

Dobóczky László
Templommérgezés
Meghozott és meg nem hozott döntés

Látogatóink száma a mai napon: 4099
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376310

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat