Csak nappal lehet munkálkodni

„Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat" (Jn 9, 4).

Egy ideje ez az Ige foglalkoztat és indít buzgóságra. Jézus az adott időben elvégezte küldetését:  Szerette az Övéit mindvégig, azt is, aki elárulta Őt. Folytatta a messiási munkáját, feltámasztotta a halott Lázárt is és végül engedelmesen felvette keresztjét is.

Az ember Istentől kapja az életet, Ő szabja meg, hogy kinek mennyit ad. Az ember a kapott időt bármivel eltöltheti, ez a nappala. Sajnos ritkán gondolunk arra, hogy egyszer eljön az éjszaka, s akkor már hiába akarunk tenni bármit is, bezárul minden lehetőség.

Egészen bizonyos, hogy egyszer az én éjszakám is elérkezik, s akkor majd hiába akarok tenni bármit is, már nem tudok. Mi következik ebből? Jézus azt mondja, hogy a küldetésemet kell elvégeznem. Ez azt jelentheti nekem, hogy a jelenben buzgón kell végeznem a missziói munkámat: embereket felkeresni, buzdítani, beszélni Jézusról, elmondani azt, hogy az ember mindennél értékesebb Istennek. Imádságban azt kértem Istentől, hogy mindennap adjon nekem lehetőséget arra, hogy valakinek beszélhessek Jézusról.

Hálát adok Istennek, hogy elindult a szórványlátogatás a gyülekezetben. Örömmel teszem ezt, mert megtehetem. Isten még mindig kegyelmével adja a nappalomat. -Elmúlik minden, ami e földön létezik, csak az marad meg, amit az Úrért teszünk. Ha nem teszek bizonyságot, ha nem beszélek Jézusról, akkor a napom hiábavaló lesz. Az élet olyan, mint egy gyöngyfűzés, drága gyönggyel fűzhetem, ami örökre megmarad.

Bo Kyeung