Idősgondozói szolgálat

„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR!" (3Móz 19,32)

Közel három éve dolgozom házi idősgondozóként Bátonyterenyén. Isten kilenc, 70 és 90 év közötti idős embert bízott rám, hogy naponként látogassam őket, segítsek ügyeik intézésében, mindennapi nehézségeik megoldásában.

Mindnyájan különböző helyzetben vannak; van, aki segítséget igényel otthona, környezete tisztán tartásában, van, aki az étel elkészítésében szorul segítségre. Közös bennük az, hogy kivétel nélkül mindannyian várják, hogy megoszthassák valakivel örömeiket és bánatukat. Látogatva őket sokszor eszembe jut nagyapám és nagyanyám. Valóban úgy tekintek rájuk, mint nagyszülőkre. Miközben én próbálok nekik segíteni, sokat tanulok tőlük. Élettapasztalataik, és az abból adódó bölcsességük igen nagy kincs számomra. Nincs náluk hitelesebb „történész", aki informálhatna azokról az időkről, amikor én még meg sem születtem - persze ők is csak a maguk szemszögéből mesélik a háborús történeteket, és az azt követő éveket.

Mostanra mindnyájuk „cserépedénye" repedezett, sok a testi gyengeségük. Szolgálatom ezért nagyon változatos. Próbálok egy pici derűt csempészni egyhangú napjaikba, ami nem is olyan nehéz feladat. Egy kis odafigyelés, jó szó elég nekik az örömhöz.

A legfontosabb gyümölcs, amit Isten a köztük való szolgálatomon keresztül érlel bennem a hallgatás, a meghallgatás. Hálás vagyok Istennek ezért a szolgálatért!

Pádárné Judit