Névjegy

A Húsvét előtti időszak az Istenhez való közeledés ideje, amelynek állomása akár egy influenzajárvány is lehet. Ebben az esztendőben az én családomat is leterítette ez a vírus, leginkább a gyermekeim szenvedtek tőle.

Persze legtöbbször hétvégén tetőzik a betegség, amikor nincs gyermekorvos "kéznél", csak az ügyeleten. Ricsi fiam is visszaesőben volt ebben a betegségben egyik vasárnap, így az apukája elvitte őt a városi ügyeletre. Nem apukáknak való feladat egy egész héten nyűgösködő, beteg gyereksereg után még vasárnap délután is a váróteremben ücsörögni. Mégis meglepően derűs arccal érkeztek haza a fiúk, megelégedve a kedves doktor bácsival és az ellátással. Majd a kezembe adtak egy névjegykártyát, amelyet az ügyeletes gyermekorvos adott nekik. Minden elérhetőség pontosan rajta volt, amely egy beteg gyermekkel küzdő édesanyát érdekelhet: rendelési idő, telefonszám, mobilszám, tanácsadás időpontja, email cím, hétvégi ügyeletek rendje, kellő gondossággal. Az ember valami miatt megfordít egy ilyen kártyát, és ott egy másfajta"elérhetőséget" is találtam: "Amilyen gyöngéden és gondoskodó szeretettel öleli szívére gyermekét az édesanya, téged is úgy szeret az Isten. Semmitől nem kell félned!"

Két gondolat született meg bennem ezután: A találkozásért nekünk is tennünk kell valamit, sokszor csak meg kell fordítani dolgokat.

Vajon mi milyen "névjegyet", milyen "elérhetőséget" adunk az emberek kezébe a mindennapokban?

Kuti Marietta