Kardoskodó tanítványok (Lk 22,49-51)

„Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?" Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt."

Gyakorta megismétlődik a Gecsemáné kertbeli esemény a hívők életében: kardoskodunk az Úrért. Jézus tudatja velünk, mi fog következni, de ez valahogy nem tetszik nekünk. Saját gondolataink vezérelnek, nem tudunk várni az Úrra. Azonnali megoldást akarunk - a magunk módján. Igazságérzetünk önbíráskodásra késztet.

Mi ezzel a baj? Nos, részint az, hogy akadályozzuk a Megváltót értünk végzett szolgálatában. Másrészt hirtelenkedésünkkel akarva-akaratlanul felülbíráljuk Isten tervét.

Az idei húsvét ünnepe segítsen minket átérezni Krisztus váltságművének jelentőségét, és átgondolni, van-e valami, amivel Péterhez hasonló lelkesedéssel kardoskodva ellene teszünk az Úr szabadító munkájának.

Kérjük Istent, adjon nekünk türelmet, szelídséget és engedelmességet, hogy az Úr ügyére ne hozzunk szégyent!

Pádár Zoltán beosztott lelkész