„Lábam előtt mécses a te igéd…” (Zsolt 119,105)

2015 Húsvétján ünnepelhetem újjászületésem negyedik évfordulóját. Új életemnek ez a negyedik éve azonban soha nem várt próbatételt hozott az életembe. Olyat, amely egész eddigi létem alapját megrengette, s házasságom tartóoszlopait porig rombolta.

Mint minden ember, én is a miért-kérdést tettem fel először magamnak és Istennek is. A válasz egyértelmű volt. Bár észrevétlenül, de beengedtük az Ellenséget a réseken. Hogy miért voltak rések? - Mert nem vittük minden kérdésünket és döntésünket az Úr elé. Most már tudom és hálás vagyok érte, hogy Isten megengedte, hogy minden összeomoljon, amit emberi értelemmel és akarattal építettünk.

Nagyon fájdalmas és mély sebeket kaptam. Hónapokig szinte tudatomban kettészakadva harcoltam, hol emberi erővel, hol pedig Isten Lelkének segítségével. Eközben sokszor kerültem olyan mély sötétségbe, ahol már csak azért könyörögtem Istenhez, hogy mentsen meg, vagy vessen véget ennek bárhogyan, mert nem bírja a harcot tovább sem a lelkem, sem a testem.

Eközben az Úr olyan csendesen és szelíden vont magához egyre közelebb, hogy napról-napra feljebb emelt. Egészen addig, hogy teljes bizonyossággal élhettem át:

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban" (Fil 4, 7).

Ez a megtapasztalás olyan szárnyat adott hitemnek, hogy már szüntelen csak Isten válaszait és ígéreteit keresem életem minden napján. S Ő szól! Aki keresi, annak válaszol! De a válasz megértéséhez kérnünk kell a bölcsességet és az engedelmes szívet is! Igen, az elmúlt hónapokban új engedelmes szívet formált bennem az Úr, hogy mindig az Ő útmutatását kövessem, és ne rettenjek meg semmitől, amit Ő mond.

E lehetetlennek tűnő és emberileg már elveszettnek tartott helyzetben tanultam csak meg igazán Jézus Krisztus nevét felemelni, nevének hatalmában bízni, hogy megtagadjam az Ellenség támadásait!

Most, „itt ülök" a romokon és várok az Úr szabadítására. Hálás és dicsőítő szívvel, mert már nem csak elképzelem Isten felénk áradó örök szeretetét és semmivel sem pótolható hatalmát, hanem szüntelen tapasztalom, ahogy fogja kezem.  Igéjével bátorít és a reményteljes jövő felé vezet minden nap. Ennek köszönhetően, látható körülményeim ellenére is megélhetem:

„Örüljetek az Úrban mindenkor! (Fil 4, 4)

A romokról csak ennyit:

„Azt mondják majd: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje. A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat pedig újból megerősítették, és újból laknak bennük. Akkor megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR, építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. Én, az ÚR, megmondtam, és meg is teszem! (Ezékiel 36, 35-36).

Kedves Testvérek, remélem, hogy legközelebb már az újjáépült falakról írhatok Nektek!

Nagy Zsuzsanna