Elengedés és visszanyerés

Elengedés és visszanyerés

Tavaly nagyon nehéz évem volt. Ádám fiunk kirepült a családi fészekből, főiskolás lett. A "köldökzsinór elvágása- fájdalmas volt, nehezen viseltem, hogy napokig nincs itthon. Japán nyelvet kezdett el tanulni, és megpályázott egy ösztöndíjat. Öt évre Japánba ment volna tanulni, amit nem szerettem volna. De mit tehettünk. Felnőtt, belenyugodtunk. Úgy imádkoztam, hogy legyen meg az ÚR akarata, azt gondolom, önző dolog lett volna, ha azt kérem, hogy maradjon itthon. Az legyen, amit Isten akar, ha Ő ott szeretné látni, akkor belenyugszom. Nem ez történt. Ádám fiunk, hazaköltözött, itthonról jár be a főiskolára, minden nap láthatjuk. Ez sokkal jobb, mint amit én kérhettem volna, ahelyett, hogy a világ túlsó felén lenne, itthon lakik. Nagyon hálásak vagyunk érte az Úrnak.

URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt. 139: 1-6
Fné Judit