Féltem...

Féltem...

Szeptemberben úgy tűnt, bővülni fog a családunk, Jánoskának kistestvére lesz. Ám az ultrahangos vizsgálaton kiderült, hogy a magzat nem fejlődött ki, a terhességet meg kell szakítani. Nagyon elszomorodtunk, hiszen már szerettünk volna egy újabb babát. Ráadásul a műtétet altatásban végezték. Ettől nagyon megijedtem, csak arra tudtam gondolni, mi lesz, ha nem ébredek fel. Hiába nyugtattam magam, egyre jobban féltem. De az Úr megkönyörült rajtam. Egyik nap háromszor kaptam olyan igét, melyben a "megtartatol- szó szerepelt. Isten békessége töltötte be a szívemet. A műtétre készülve volt egy olyan gondolatom, milyen jó lenne, ha valakinek a korházban tudnék az Úrról beszélni. Ez is megadatott, így a Róla való bizonyságtétel vigaszával hagyhattam el a kórházat.


Tóth Katalin