A Biblia hangja

Gyermekeimmel sokszor autózunk Turára a Nagyszülőkhöz, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Egy tavaszi napon is egy ilyen látogatásra indultunk.

Az autóban rendszerint Istent dicsőítő dalokat hallgatunk és a három csemete nagy lelkesedéssel szokott koncertet adni a hátsó ülésen. Azt szoktam ilyenkor mondani a gyerekeknek, hogy „Isten most benneteket hallva és látva biztosan mosolyog és örül!"

A legkisebb lurkónak - Daninak -, aki három éves, van egy kedvenc dala, amelynek az egyik sora így hangzik: „és én elhiszem, mert a Biblia mondja, hogy van feltámadás!" A dalban minden sor ezzel végződik: „van feltámadás!" Danika egy kicsit félrehallva a szöveget, találóan ezt a dalt a Biblia hangjának nevezi és mindig ezzel a kifejezéssel kéri, ha szeretné meghallgatni. Ilyen lelkes kis gyerekcsapattal érkeztem meg aznap is a Nagyszülőkhöz, akik idős emberek lévén miután üdvözöltek bennünket, rendszerint elpanaszolták, hogy „már sajnos itt fáj, ott fáj" és „milyen jó még nektek gyerekek, hogy ilyen könnyen mozogtok!"

Ezeket a perceket a gyerkőcök nagyon feszengve és a játékra kiéhezve szokták végigülni. Ricsi fiam sem érzett akkor másképp, amikor a Nagypapi ezzel a mondattal szólította meg: „Apukám, az a baj, hogy már egyik orvos sem segít!" Ricsi a kert felé sandítva férfiasan így kiáltott fel: „Papi, én tudom a megoldást: Istenhez kell fordulni, mert van feltámadás!"

Nem volt több panasz. Együtt örültünk, nagyon!

Nagyapám emlékére.

Kuti Marietta