“Maradjatok meg az én szeretetemben…”

Imádkozás alkalmával az Úr a következő üzenetet helyezte a szívemre azzal a célzattal, hogy megosszam Veletek: „Maradjatok meg az én szeretetemben, maradjatok meg az én jóságomban és én kiárasztom rátok az én mennyei Atyám kegyelmét és elvezetlek benneteket a Bárány menyegzőjére."

Karácsonyhoz közeledve az első feltételt szeretném néhány szemszögből átgondolni. - Visszatekintve az életemre, sokáig próbáltam én is ebben kiteljesedni: szeretettel fordulni az emberek felé, szeretetet kapni az emberektől. Alapvetően nem volt ez rossz életcél, de nem sikerült soha teljességre jutnom benne. Mert ez a szeretet akkor csak világi volt.

Ahhoz, hogy a fenti ígéretek teljesüljenek, Jézus két dologra hívja fel a figyelmünket. Az „én szeretetemben", tehát az Ige jézusi szeretetről beszél, a „maradjatok meg" kifejezés pedig arra utal, hogy találkoztunk már ezzel a szeretettel.

Az Ő szeretetével való találkozás szerintem nem abban áll, hogy Jézus az élettörténetünk körülményeit kedvezően alakítja, és mi ezt átéljük, hanem abban, amikor azt halljuk meg, hogy „megbocsájtattak a te bűneid." Találkoztál már ezzel a Jézussal? Hiszem, hogy ebben a találkozásban van az első szeretetélményünk gyökere. Az Isteni szeretet ereje. Minden további lépésünk a szeretet útján, Jézus szeretetével való találkozásunkra egy válaszreakció, egy illatozás, amelyet megéreznek mások. A következő szintet is csak úgy érhetjük el, ha ahhoz a Jézushoz megyünk vissza életünk során folyamatosan, aki a bűnök alól felszabadít.

A szeretet útján való járásra Jézus több igehelyet adott nekünk segítségül, ezek közül egyet szeretnék Veletek átgondolni: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek" (1Péter 1,22). A képmutatás nélküli szeretet számomra a feltételek nélküli szeretetet jelenti, amikor személyiségünkben nincsenek már olyan gátak, akadályok és korlátok, ha úgy tetszik felismert bűn, amelyen a szeretet nem tudna tovább áramolni. Kitartóan úgy szerethetünk, ha tudatosan soha nem azon dolgokra tekintünk embertársainkra nézve, amelyet korábbi tapasztalataink és ismereteink sugallnak. Jézus sem így tette. Így lehetünk hálásak azokért a helyzetekért és emberi történésekért, amelyek adott esetben fájdalmasan érintenek bennünket, de azért vannak és maradtak meg az életünkben, hogy megtanuljunk kitartóan szeretni.

Végül, kicsit elmélyítve még ezeket a gondolatokat: hiszem, hogy ennek a szeretetnek nemcsak ember - ember, hanem ember - Isten dimenziója is van. Isten felé is feltétel nélkül elhiszem, hogy bármi, amit Ő ad, az a lehető legjobb nekem.

Most feltenném a nehéz kérdést önmagamnak is: mi hogyan szeretjük egymást? Mi a szeretetünk forrása? A mi életünkön átfolyik-e az isteni szeretet ereje? És a közösségünkbe érkező kívülálló kaphat-e ebből valamit?

Amikor az első istentiszteleten vettem részt gyülekezetünkben, egyik testvérünknek az igehirdetésre mondott válasz-imádsága nagyon megérintett. Akkor tapasztaltam meg, hogy az imádkozó ember és Isten között ez a feltétel nélküli szeretet mennyire erőteljesen átáradhat. Azóta itt maradtam közöttetek... Nem is mondhatok mást: az Úr Jézus szeretete töltse be szíveinket!

Kuti Marietta