Légy csendben

"Csak Istenben nyugodjál meg, lelkem."
(Zsolt 62,6)

"Légy csendben, lelkem."
A csendet, a nyugalmat nem nekünk
kell létrehozni. Egy zsidó születésű lelkipásztortól hallottam a
rácsos szanatóriumban azt a magyarázatot, hogy amikor Isten
a hetedik napon megszűnt minden munkájától, akkor megteremtette
a nyugalmat, a csendet. Mi hamis nyugalmat keresünk
magunknak. Ilyen nyugalom-féle lehet a drog, az alkohol
- de lehet akár a vallás is! Ne legyen a vallásom hamis nyugtató,
ne beszéljem be magamnak, hogy minden szép és jó.
Nem az a hit, hogy "drága, bajba jutott testvérem, kapsz egy
igét, és azt addig mondjad, amíg megnyugszol." Olyan ez,
mintha azt mondanánk: Ha fáj a fogad, akkor nincs semmi baj,
csak mondd szüntelenül: nem fáj a fogam, nem fáj a fogam, és
nem fog fájni a fogad. Na csak próbáljuk ki, és rá fogunk jönni,
hogy nem a fogunk fáj, hanem az egész fogsorunk!

Dávidban maga a Szentlélek mondja: "Csendesedjél meg, én
lelkem." Ez a fajta önbiztatás nem hamis terápia, mert szabad
nekünk Isten bíztatásával bíztatni magunkat. Milyen jó arra
gondolni, amit Péter mond: "Akiket Isten hatalma őriz hit által
az üdvösségre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá
legyen." (1Pt 1,5) Elvégeztetett! - kiáltotta Jézus. Jó
tudnunk, hogy elvégeztetett, mert akkor felszabadulunk a teher
alól, és Isten szabad gyermekeivé lehetünk.


VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL
- Áhítatok az év minden napjára -