Térjetek meg!

"Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek."
Apostolok Cselelekedetei 3,19

Istenünk áldott Igéje így hangzik: Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." (Lukács 13, 4-5)

HA MEG NEM TÉRTEK

Nincs sürgősebb feladat a megtérésnél!

Az Úr Jézus mondja: „HA MEG NEM TÉRTEK, mindnyájan hasonlóképen elvesztek". (Lukács 13,3)

Ebből az Igéből is világosan látszik, hogy nincs sürgősebb feladat a megtérésnél, mert senki sem tudhatja, hogy mikor és hogyan hal meg. Ott és akkor voltak, akik gyilkosság áldozatai lettek és voltak, akik baleset következtében váratlanul haltak meg.



Mindig megrendítő, ha a mentőautó szirénáját meghalljuk, mert tudjuk, hogy valaki éppen most életveszélyben van. Ilyenkor leáll a forgalom és a közlekedési rend egy pillanat alatt megváltozik, hogy a beteg minél hamarabb ápoló kezekbe kerüljön!



Balesetek bárhol és bármikor előfordulhatnak: Lakásban, munkahelyen, közlekedésben stb. Rendszeresen hallunk arról, hogy természeti katasztrófák szedik áldozataikat: Földrengés, árvíz, szélvihar, villámcsapás, tűzvész. Vagy ott vannak a bűncselekmények halálos áldozatairól szóló megrendítő hírek.



Az Úr Jézus Krisztus így figyelmezteti övéit: „És mindenfelé nagy földrengések, JÁRVÁNYOK és éhínségek lesznek, RETTENETES DOLGOK TÖRTÉNNEK, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." (Lukács 21,11)



Ma, amikor ilyen félelmetes időket élünk és szomorúan látjuk körülöttünk a sok kétségbeesett embertársunkat, muszáj elgondolkodnunk életünk, jelenünk, jövőnk, sorsunk felől, hogy a Mindenható Szent Isten előtt rendezve van-e az életünk.



Nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk még itt a földön, azt sem, hogy megadatik-e a békés öregkor. Az Úr Jézus ebben az örök figyelmeztetésben rávilágít arra, hogy sokakat váratlanul ér a halál, de a legdrámaibb az, ha hitetlenül. Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok"! (Lukács 12,40)



Ha hirtelen, meglepetésszerűen jön a vég, már nincs idő imádkozni, felkészülni az Isten elé való állásra.



Akkor már minden végérvényesen és mindörökre LEZÁRATOTT!



A Szent Biblia szerint nincs nagyobb baj, mint ha valakit felkészületlenül, hitetlenül (Krisztus nélkül) ér a halál pillanata, mert nincs más hátra mint: „Az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." (Zsidók 10,27)



Napjainkban a sok tragikus hírek hallatán bizony nagy kérdést feszeget az, aki felteszi a kérdést, hogy: MIÉRT? Miért ilyen fiatalon? Miért ilyen váratlanul?



Talán a tragikus hirtelenséggel elhunytak bűnösebbek voltak másoknál?



Nem! Ez rossz következtetés.



Az, hogy ki meddig él itt a földön, az nem a bűnösség függvénye, hanem a KEGYELEMÉ!



Az Úr Jézus Krisztus válasza ez: „Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."



Ezzel azt is mondja, hogy ha meg nem tértek, BIZTOSAN ELVESZTEK.



De ha megtértek, GARANTÁLTAN NEM VESZTEK EL.



Egy biztos, hogy nekünk még van lehetőségünk megmenekülni, mert Istenünk nagy kegyelméből ma még élünk!



Még komolyan vehetjük Isten figyelmeztetését.



Nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk még itt a földön, de azt biztosan tudjuk, hogy egyszer számot kell adnunk életünk felől! Ezért nincs sürgősebb feladat a megtérésnél!





MEGTÉRT- E MÁR AZ ÉLETED?



Az Úr Jézus hívó szavára, tudtál-e IGENT mondani?



Tudtál e lélekben 180 fokos fordulatot megtenni?



Tudtál-e Isten felé mozdulni, lépéseket tenni?



Vállaltad-e az Úr Jézust követését a keskeny úton?



Szereted-e és követed-e Őt?



Ez SORSDÖNTŐ kérdés.







Vannak, akik e kérdésre kitérő választ adnak, mert - ahogy a költészet nyelvén Babits mondja- bizonytalanok a válaszadásban.



„Strucc-mód fúr a percek vak fövenye alá balga fejünk, -



s így ér a félig-kész halál, s akkor mivé leszünk mi?"



Sokan vannak, akik csak nemmel tudnak felelni, mert soha nem is akartak megtérni.



Akiknek semmi közük sincs Istenhez.



Akik csak embereket követnek.



Akik csak emberekben bíznak, reménykednek.



Akik csak az emberire, a földire építik életüket.



Embertől viszont nem kaphatnak, se lelki békét, se nyugalmat, se megoldást.



Ezért menthetetlenül csalódni fognak. Ez az ELVESZETT állapot.



Miért?



Azért mert életük legfontosabb döntését elhanyagolták, elodázták, csak marginális kérdéssé degradálták, semmibe vették, vagy egyszerűen visszautasították.



Tudatosan szembeszegültek Istennel és megátalkodott módon életükből kizárják Őt.



Tapasztalat szerint sokan vannak olyanok, akik kényelmesen érzik magukat hitetlenségükben, a megszokott bűneikben, ezért úgy gondolják, hogy nekik egyáltalán nincs szükségük Istenre, kegyelemre, bűnbocsánatra megtérésre! Vallják, hogy nekik ne parancsoljon se Isten, se ember.



Mivel Isten törvényéről, a Bibliáról hallani sem akarnak, ezért egyáltalán nem foglalkoznak a bűneikkel sem, viszont rutinszerűen napról napra szaporítják azokat.



Számukra kevés volt egy élet arra, hogy őszintén szembenézzenek a bibliai igazságokkal és így elmulasztották életük legnagyobb és legáldottabb lehetőségét.



Aki az Úr Jézus Krisztust nem veszi komolyan és nem tiszteli, aki Őt félvállról veszi, aki a hit drága ajándékát nem értékeli, nem becsüli, az MENTHETETLEN.



A hitetlenség a legtragikusabb FELELŐTLENSÉG!

Nem tudhatjuk, hogy mennyi időt kapunk még az Úrtól ezen a földön.



Bármennyit kapunk is, legyen eltökélt szándékunk, hogy arra fordítjuk, amire Ő adja!



A régiek azt tanácsolták: MEMENTO MORI, ami azt jelenti: emlékezz a halálra!



Nem mondhatjuk, hogy nem adatott meg számunkra a lehetőség, a kellő idő az Istenhez térésre, az újjászületésre.



Nagyon igaz az a mondás, hogy aki csak egyszer született, az kétszer fog meghalni, és aki kétszer született, az csak egyszer hal meg. Tehát, aki csak egyszer született, amikor édesanyja a világra hozta, és nem következik be utána a megtérés, az újjászületés, az a Biblia szerint kétszer fog meghalni: egyszer testileg, mikor biológiailag meghal, majd a második halállal, ami a kárhozat.



De aki életében meghallotta az evangéliumot és azt komolyan vette és megtért Istenhez, az csak egyszer hal meg. A biológiai halál után az Úr Jézus szavai szerint átmegy a halálból az életbe. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem ÁTMENT A HALÁLBÓL AZ ÉLETBE." (János 5,24)



Élünk-e az Isten által felkínált lehetőséggel?



Helyesen használjuk-e föl a Tőle kapott kegyelmi időt?



Ez valóban SORSDÖNTŐ, élet-halál kérdés.



Ma még hallhattuk Isten komoly figyelmeztetését, szent Igéjét, melynek világosságában meghozhatjuk életünk legáldottabb döntését és követhetjük a mi áldott Urunkat.



Az Úr Jézus Krisztus mindig időben figyelmeztet minket:



„Betelt az idő, és elközelített az Isten országa: TÉRJETEK MEG, és HIGGYETEK az evangéliumban." (Márk 1,15)

A Biblia tanítása szerint a megtérés - újjászületés egyetlen esemény, s mint ilyen a Szentlélek áldott, csodálatos munkája.



Az igazán megtért-újjászületett ember az Úr Jézus Krisztusra bízza az életét.



Mivel szavait komolyan veszi, azonnal gyökeres változás megy végbe életében.



Akinek addig Krisztus kívül volt élete körén, most nem csak bekerült oda, hanem Ő lett annak a középpontja.



Az az ember, aki addig háttal volt Istennek, és távolodott az Úrtól, most éppen ellenkezőleg.



Isten közelségében -Igeközelben, az egyházban, a gyülekezetben, a lelki testvérei között- érzi igazán jól magát. Megtapasztalja, hogy a Krisztusban hívők őszintén szeretik egymást, mert a Lélek tüze melegíti át őket és az első szeretet lángja tartja elevenen a testvéri közösséget.



Megtapasztalja, hogy az Úrtól kapott teljes szeretet kiűzi a félelmet és csak a krisztusi szeretetnek erős gátjain törnek meg a világ félelmetes vad hullámai.



A megtért ember életében megváltozik minden: az életszemlélete, a hozzáállása, a világlátása, a gondolkozása, az életcélja, az életének iránya, mert 180 fokos fordulat áll be.


Ilyenkor minden újjá lesz. Tulajdonképpen egész élete alapjaiban változik meg.

Más lesz a viselkedése és elkezd krisztusivá formálódni az élete. Ilyenkor a kívülállók először csak azt érzékelik, hogy például a durva, önző, érzéketlen emberből: kedves, gyöngéd, tapintatos személyiség lett. Ezt a változást a Biblia újjászületésnek nevezi.

Ezt a változást emberileg nem lehet elérni, mert a hit Isten drága ajándéka.

A megtért ember egész hátralévő életét alárendeli Krisztusnak.
A megtért ember tisztában van azzal, hogy ő Isten választottja, ezért a hála lelkesíti, hogy az őt mindhalálig szerető Urának mindenben rendelkezésére álljon és hasznos lehessen.

A megtért ember nem lehet „néma keresztyén", mert nemcsak a szíve nyílik meg, hanem természetesen megnyílik a nyelve is az istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk, ugyanúgy az első hangos imádságunkra is.

Adja meg az Úr, hogy minél többen megtapasztalhassák a megtérés mennyei örömét, a kegyelmet, a bűnbocsánatot, azt a biztonságot, védettséget, rejtettséget, boldogságot, békességet, és üdvösséget, amit az Úr Jézus ígért az Őt szeretőknek. Csak ebben a szilárd meggyőződéses hitben élve mondhatjuk el mi is Pál apostollal: „Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róma 14,8)

Trencsényi László
református lelkipásztor