Ünnepi gyülekezet

Az Úr Jézus mondja:
"Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit." János 8,47

 

Mit tanít a Szent Biblia az igazi ÖRÖMRŐL?

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek." (Filippi 4,4)

Az evangélium görög szó és örömhírt jelent.

Az öröm, a keresztyén ember egyik meghatározó jellemvonása.

Nem úgy általában az öröm, hanem az kifejezetten az Úr Jézusban való öröm.

Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levelében 6-szor fordul elő az, hogy

ÖRÜLJETEK.

Tudjuk, hogy a Jézus Krisztusban való élet rendkívüli és gyümölcstermő élet:

„Aki énbennem marad és én őbenne az terem sok gyümölcsöt." (János 15,5)

A Lélek gyümölcsei között az egyik fontos „termés" az öröm! (Galata 5,22)

Az Úr Jézus Krisztusban való életet meghatározza a hit:

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van." (János 3,36)

Meghatározza a cselekvés, a munkálkodás:

„A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15,58)

Meghatározza a bizalom és biztonság.

„Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (János 15,5)

Mert Jézus Krisztus jelenlétében van meghatározva az életünk, a jelenünk, a jövőnk, egész lényünk. A keresztyén hit lett a lételemünk, olyan áldott és szent ÉLETTÉR ez, mint halnak a víz, nélküle csak fuldokolnánk, vergődnénk.

Egyetlen erőforrásunk, nyugalmunk, békességünk csak Krisztusban lehet!

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van." (Zsoltár 16,8-9)

Micsoda öröm és biztonság ez!

 

Örülni egy megszomorodott világban?

Jól tudjuk, hogy ennek a világnak igenis nyomós oka van a szomorkodásra.

Az ördög mindig tett arról, hogy növelje az emberek létbizonytalanságát, veszélyérzetét, hogy ne érezzék jól magukat bőrükben.

Az emberek nagy többsége általában csalódott, gondterhelt, megfáradt, reménytelen és kilátástalan. Rendszeresen hallunk olyan veszélyekről, mint járványok, háborúk, természeti katasztrófák, földrengések, betegségek.

Naponta látjuk, halljuk, szomorúan tapasztaljuk a sok egyéni tragédiát, ahogy az emberi sorsokat súlyos és mély riasztó törésvonalak szabdalják, összekuszált vagy éppen szétzilált, megtépázott életroncsok szegélyezik. Kisiklott életek milliói, melyeket félelmetes bűnhegyek és bűnvölgyek, szakadékok szabdalnak darabokra.

Látható, hogy a sötét szívekben és a halál árnyékának völgyében totális elhidegülés uralkodik.

Ebben a könyörtelen világban nem túlzás Tóth Árpád gondolata: „...köztünk a roppant, jeges űr lakik." Mert lelkileg nagyon fagyos lett a világ, kitapintható a szeretetlenség, az igazságtalanság, az irigység, a büszkeség, a nagyravágyás, a haszonlesés, a harag és a gyűlölet.

Az Úr Jézus Krisztus mondja:  „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24,12)

 

Örülni egy veszélyekkel teli megkeseredett világban?

Jogosan panaszolják sokan, hogy elhidegült, veszélyeztetett korban élünk.

Valóban nagyon veszélyessé, sőt kiszámíthatatlanná vált körülöttünk a világ.

Veszélyben a megélhetés: egyre nő az infláció, a munkanélküliség. Veszélyben a tisztesség, a becsület. Egyre durvább, gátlástalanabb, erkölcstelenebb a világ. De sokan mondják manapság:

Nem tudok én már örülni semminek!

***

Emlékezzünk csak a Bibliában Naomi személyére! (Ruth könyve első fejezet)

Ő is milyen mélyen volt, amikor elkeseredettségében ezt mondja:

„Ne hívjatok engem többé Naominak,(szépség, öröm, kedvesség) hívjatok inkább Márának."(keserűség)

„Elért engem az Úr keze: megkeserített, megalázott, bajba döntött.

Egész családommal mentem el és kifosztottan jöttem haza."

 

Nagy tanulság lehet ez számunkra.

Naomi ebben az elesett, szomorú lelkiállapotában csupán önmagát látta.

Csak a veszteségre, sebeire, fájdalmára, gyászára nézett és nem az élő Istenre.

Mérhetetlen keserűségének könnyeitől akkor még nem látta meg Isten jelenlétét, közelségét, gondoskodó szeretetét.

Pedig Isten akkor már odarendelte mellé a hűséges, csendes, szelíd és alázatos Ruth-ot, aki által később teljesen megvigasztaltatik.

Bízzunk Istenben. Ő nem feledkezik meg rólunk!

„Én terólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49,15)

 

Krisztusban örvendező keresztyén testvéreim, az Ige nektek ezt üzeni:

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek." (Filippi 4,4)

Igaz ez az Ige ránk nézve?

Hát nem úgy nézünk ki mi is sokszor, mintha Pál apostol arra kérne minket, hogy: „Szomorkodjatok az Úrban, ismét mondom, szomorkodjatok."

Hát nem tragikus ez a hozzáállás?

A szomorkodást,a keserűséget hagyjuk meg azoknak, akiknek nincs Krisztusuk!

 

A szomorúság komoly gátló tényező, mivel hajlamosak vagyunk magunkat sajnálni és sajnáltatni: „beteg vagyok, bajban vagyok, árva vagyok, stb."

Az élő Isten természetesen mindezekről, sebeinkről, terheinkről, fájdalmainkról jól tud. De ne felejtsük el, hogy az Úr ezt is mondja: „ÉN VELED VAGYOK!"

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41,10)

Csodálatos ez a mennyei figyelmeztetés! Örüljetek az Úrban!

Vajon tudunk-e mi Isten jelenlétének úgy igazán, szívből, őszintén örülni?

 

Láthatjuk, hogy ez az Ige nem azt mondja, hogy:

Szoktál-e örülni valami másnak: pl. pénznek, vagyonnak?

Szoktál-e örülni a kényelemnek, az egészségnek, a jólétnek, a gazdaságnak?

Szoktál-e örülni a családodnak, a gyermekednek, az unokádnak?

Szoktál-e örülni az egyházadnak, a templomodnak, a prédikációnak?

Mert az is megtörténhet, hogy ezeknek sajnos nem mindig lehet örülni!

 

Bárki mondhatja, hogy könnyű örülni, amikor minden rendben van körülöttünk, a gondtalan kiegyensúlyozott életben, amikor elkerülnek a gondok, a bajok!

 

Itt egészen másról van szó.

Itt a nagy kérdés az, hogy naponta tudsz-e örülni az Úr Jézus Krisztusnak?

Tudsz-e örülni Isten kegyelemének, a kiválasztatásodnak, a megváltatásodnak, a bűnbocsánatnak, amit Tőle kaptál?

A kereszten érted meghozott drága áldozatának, a Tőle kapott új életednek, a mennyek otthonának?

Mi ad okot őszinte, tiszta, áldott örömre, ha ez nem?

Igaz e ránk nézve a Péter apostol levelében megírt örök üzenet? „Őt (Jézus Krisztust) szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét." (1Péter 1,8-9)

Az Úr Jézus Krisztus mellett mindig örömre volt oka annak, aki tiszta szívvel Őhozzá jött!

Aki ezt megtette, soha nem bánta meg!

Tudjuk a Bibliából, hogy oly sokan megtapasztalhatták ezt, például:

A bethesda partján, a 38 év óta beteg ember meggyógyulásakor

Jairus otthonában a halottas házban, a 12 éves kislány feltámasztásakor

Bethániában: Lázár feltámasztásakor

Zákeus házában: melynek, és akinek akkor lett üdvössége

A tékozló fiú apjának házában: „Örüljetek velem, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott." (Lukács 15,24)

 

Amiről a Szent Biblia itt beszél, az különbözik minden más örömtől!

Ez az öröm, mennyei öröm!

„...annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben." (Lukács10,20)

 

Ez az öröm, „mégis öröm"!

Csak Jézus Krisztusban van okunk, és tudunk így örülni, a körülményektől teljesen függetlenül!  (Filippi 1,29)

 

Ez az öröm a szenvedésben is öröm! „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle hazugságot mondanak ellenetek. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben."(Máté, 5,12)

 

Ez a kimondhatatlan és dicsőült öröm, múlhatatlan boldogság is egyben:

„Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!" (Ézsaiás 51,11)

„Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek..." (1Péter 1,9)

 

Az Evangéliumot továbbadni a legnagyobb öröm:

Az Istentől kapott küldetésünk és felelősségünk nem kevesebb, mint az, hogy mindenkivel megismertessük ezt az ÖRÖMHÍRT, az Élet Beszédét, a mi áldott Urunkat és Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust.

Isten angyala is ezt a sürgős parancsot adta az apostoloknak:

„Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az ÉLETNEK MINDEN BESZÉDÉT!" (Apostolok Cselekedetei 5,20)

 

„A nyugodt öröm senki másnak nem osztályrésze, csak annak, aki megtanulta egyedül Istenbe vetni a bizalmát, s életét és biztonságát az Ő védelmére bízni.  Mikor tehát megszámlálhatatlanul sok gond vesz minket körül minden oldalról, legyünk arról meggyőződve, hogy az egyetlen orvosság, ha szemeinket Istenre emeljük. Ha pedig ezt megtesszük, a hit nemcsak lecsendesíti az elméinket, de be is tölti azokat az öröm teljességével."  (Kálvin János)

Trencsényi László

református lelkipásztor