Azt írja Pál apostol a II. Korintus 12,1-ben, hogy "Dicsekednem kell, pedig nem használ...- Azonban, amint visszatekintek a lassan elmúló évre, kényetlen-kelletlen nekem is dicsekedésre nyílik az ajkam. Miért is? Azért, amiért te is dicsekedhetnél. Mert kegyelmes volt hozzánk az Úr. Mert bűneink ellenére is még nincs végünk. Sőt, - olyan áldott alkalmakat és lehetőségeket adott, amelyekről az év elején még csak nem is álmodtunk! Figyeld csak! ...

Nálunk mindig "nagy alkalom- a téli egyetemes imahét. Persze az idén is vendéglelkészek szolgálatával! És jó volt látni, érezni, hogy az ige köré ma is vannak, akik összegyülekeznek, és nemcsak a benti melegtől fénylik az arcuk. (A Szentlélek melegíti át szívüket!)
Vagy ott vannak a sátoros ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) és a vele együtt járó legációs szolgálatok. Ifjú "timóteusaink- igen-igen kitesznek magukért, és remélhetőleg ez nem adományfüggő.
Kiemelendő színfoltja volt gyülekezeti életünknek a tornaljai testvérgyülekezetünkkel való ismételt találkozás, az általuk szervezett presbitertalálkozó keretében, amiről bizonyára már olvastatok, tudtok, mert ott voltatok.
Hazatérve kezdődött a Vakációs Bibliahét, 5 napon át, napi 60-70 gyermekkel, és a végén a templomi záró műsorral: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...- (Lukács evangéliuma 18,16.)
Élményszámba ment az októberi kihelyezett egyházmegyei lelkészértekezlet, amelynek mi voltunk a házigazdái. Meghívott vendégelőadónk Dr. Kozma Zsolt, nyugalmazott kolozsvári teológiai professzor volt, aki tanulságos előadást tartott a bibliafordításokról, "A nyelv változik, az Írás marad- címmel. Mintegy 30 lelkész és 100 gyülekezeti tag hallgatta érdeklődve bölcs professzorunk szavait. Munkánk végén a fehér asztalnál, a presbitereink által készített finom bográcsos, házikenyér és házi kalács tette még emlékezetesebbé a neves alkalmat.
És dicsekedhetnénk még azzal is, hogy Istenünk a lelkiek mellé anyagiakat is rendelt. Egy holland gyülekezet és alapítvány jóvoltából bevezettük a fűtést a Gyülekezeti Házba, és ugyanott a tetőtérben lakhatóvá tettük a vendégszobákat.
Persze a mieink is kivették a részüket az anyagiakat illetően. "Dicsekedhetnék, ...de nem használ-
Hálát adni viszont szabad, sőt kötelező is. És én hálát adok, hogy a mi Istenünk ilyen Isten, ilyen Úr. Aki benne bízik, az ma sem szégyenül meg, sőt maga is áldássá lesz.
Kedves Kazincbarcika-alsói Testvérgyülekezetünk! Örömömre szolgált ezt a kis írást megírni és hozzátok eljuttatni, bízva abban, hogy számotokra is erőforrás lesz esetleges lelki vagy testi szükségetekben.
Ha Isten éltet, és megtart, akkor jövőre, 2009-ben ti magatok is meggyőződhettek a leírtak igazáról.
Istentől áldott, békés karácsonyt és vele boldog újévet kíván a ballai testvérgyülekezet nevében 2008 adventjében szeretettel:

Boros Árpád
lelkipásztor