Az istentisztelet kommunikációs esemény Isten és az emberek között. Ebben Krisztus átadja magát az embernek, a hívő ember pedig átadja magát Krisztusnak. A középpontban az evangélium hallgatása és a hit válasza áll.

A gyülekezetben nem a pénz és a vigasztalás jelenti a kommunikációs eszközt, hanem a Szentlélek, aki összeköt a szent hatalommal, Istennel. Az igehallgatónak az istentiszteleten a bibliai igazság korrektségét és a lélektani felfokozottság valóságát maga mögött kell hagynia, hogy Istenhez közel kerüljön.
Az istentiszteleten elhangzó prédikáció színig van töltve az üdvösség túláradó ajándékaival. Ez az ige teremtő szó. Létre hozza, amit kimond. A bibliai ige Isten nyitott tenyere, amellyel a megbocsátás, az élet és az üdvösség kincsét adja.
Isten története az emberekkel vonja maga után a prédikációt. Történt valami benne, és még ma is történik. E tekintetben a prédikációról úgy is beszélhetünk, mint egy befejezetlen kommentárról, amely Isten velünk végzett tetteiről szól.
A Szentlélek lebonyolítja az ige átadását. A Lélek igeszállító, és időszerűvé teszi Isten szavát. A Szentlélek a szeretetből végbemenő eseménnyel, az istentisztelettel a hallgatóságot közösséggé teszi. A Szentlélek ilyen értelemben "erőtér- az emberek számára, - önállóságra, felelősségre szabadít fel. Az igehirdető "belép- a szövegbe, nem futamodik meg az elől, ami előtte feltárul, hagyja magát kimozdítani. Az igehallgatók pedig tanúi lesznek annak, amiről a prédikáció szól. A hallgató lehetőséget kap arra, hogy a prédikáció alatt saját magát, mint valaki mást pillantsa meg, mint valami kitüntetettet, akit Isten szeret, megvált és kísér.
Engemann azt mondja, hogy a prédikáció már ott van a gyülekezetben. A gyülekezetnek csak az a feladata, hogy szállást adjon Isten igéjének. Mi az Isten által adott jelből élünk. Ez a jel Jézus, akit hit által tapasztalhatunk meg.
Nekünk, keresztyéneknek nem a ma divatos "élménykultúrát- kell keresnünk az istentiszteleten, hanem lelki utat kell járnunk. A lelki táplálékhoz vezető út azonban nem gyors, hosszú ideig tart, sokszor nem okoz örömöt, és inkább fájdalommal jár. És igen sok türelmet követel. Az istentisztelet nem élményt, hanem életet közvetít.
Ezért az életért érdemes templomba járni! Az istentisztelet ilyen értelemben találkozás, - az örök élettel, Istennel...

Tóth Sándor
lelkipásztor