2011. február
32. szám
Szerencsével jártak és pórul maradtak libikókájában tanulni az életet
Minden érmének két oldala van. És minden kapcsolatnak két résztvevője.
Még akkor is, amikor éppen vége van.
Odett: kellemes lágy hang, „magába szívja a változást", az új lehetőségeket, az indulás, a tervezés, új szférák jelennek meg. „Vissza se térne a földre már." Elrepül. Mondhatni fölfelé, az újba, az ismeretlenbe menekül egy valószínűleg bukott helyzetből, kapaszkodik a jövőbe, a lehetőségekbe. „A Hold vigyáz rá, a Vénusz a társa, vissza se térne a földre már". Vajon mi elől menekül ilyen optimistán? Így nézhet ki a dolog felülről...
Lukács a másik oldal: aki itt maradt a realitás kegyetlen talaján, aki csak egy felszálló gép után koslat értelmetlenül a kifutópályán, kerozinszagban. Kutyául van, a hang is reszel, fáj. „Elhagyott, mint a kifutópályát a gép." „Ő az égen, én meg a repülőtéren." Ő fent, én lent. Ő nyertese a széthulló kapocsnak, én a vesztese, aki alul maradt minden szempontból. De mit lehet ilyen helyzetben kezdeni? Hősünk az önrombolás, önsorsrontás népszerű sínére lép, a kifutópályáról egyenesen mélyrepülésbe. Szerhez nyúl. Alternatív valósághoz, amivel talán ő is repülhet valahogyan, amivel könnyebb elhinni, hogy utána mehet kilométereket és mérföldeket átszelve, amivel könnyebb hinni, hogy majd úgy hívja fel este, mintha semmi nem történt volna. Kapaszkodni a múltba, hogy a jelen eltűnjön.
Minden éremnek két oldala van, és egyszerre csak az egyikre esik a fény. Nekünk, embereknek mindkettőt meg kell tanulnunk. Az égben járást és az alulmaradást is. Mindkettő egyben gyász, egyben megajándékozottság: változás. „Ha nem volna nehéz, tán könnyű is volna."
Pete Violetta
Felnézünk, de mire?
Véges a végtelenben: ember a világban
Bella Péter
Földhözragadt és Égbeszakadt
A hívők örök konfliktusa: világ, kontra ég
Makay László
Bőségzavar
Méghogy üres az ég...!
Luzsica Fanni
Égi élmények
Válaszok keresése és a szabadság megtalálása - a magasságban
Réz-Nagy Zoltán
Lehetséges? Kinek?
A tér, idő és okság falán való átkukucskálásról
Tóth Sára
Nem csak „fönt" és „kint", hanem „lent" is és „bent" is.
„... még messzebb tőled én?"
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (2)
A vízcsepp elpárolog, semmivé válik... vajon én is...?
Kedvek Vera
Déjà vu-érzés
„Ezt én már valahol láttam..."
Szabó István
A mennyei istentisztelet
Ahova Jánossal együtt mi is bepillanthatunk
Rácz Róbert
Effata!
Aki megnyitotta az eget értünk
Horváth Dániel
Az utolsó nap
Amikor majd megnyílik az ég
Pete Violetta
A repülőn és valahol messze alatta
Szerencsével jártak és pórul maradtak libikókájában tanulni az életet
Dull Krisztina
Régi és égi
De ki dalol az itt és most-ról?
Czapp Enikő
Világközi utazás
Haladsz-e a Kisherceggel a megértés útján?
Miklya Zsolt
Amikor megérint az ég
Közel a szemünkhöz, szívünkhöz, lényünkhöz
Szakács Gergely
Fent és lent, és aki mindkettőt ismeri
Aki megszokja a magasat, már nem is kíván lejönni onnan
Miklya Luzsányi Mónika
Világok határain
Az ősmagyar hiedelem világ égi lakosai
Juhász Ábel
A kazettás MENNYezet
Képek, amelyekben nagyanyáink könnyebben olvastak, mint a Bibliában...
Miklya Luzsányi Mónika
Égbe vágyva
Repüléstörténet dióhéjban
Látogatóink száma a mai napon: 3520
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59725009
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.