2010. szeptember
27. szám
Bibliai alapok és emberi törekvések az oktatásban
„aki belenéz..."
Jak 1,25
Hogy mióta oktatunk és nevelünk, az nem ismert pontosan. Az annál inkább, hogy az első történetek között már szerepel az ismeret átadása. Gondoljunk bele: Mózes, amikor találkozik a lét Istenével, aki titokzatos Nevét csak a héber létige visszaadhatatlan formájában árulja el (Vagyok, aki Vagyok, a Lét maga vagyok), máris ismereteket ad át népének, akinek fogalma sincsen arról az Istenről, aki később meg fogja őket szabadítani.
Ez jutott eszembe, amikor jó húsz éve a hazai oktatás addig sérthetetlennek hitt bástyáit nehéztüzérséggel kezdték ágyúzni. Méghozzá annak poros és poroszos voltát egyszerre kárhoztatva, hiányolva, hogy a gyermekek „nem érzik jól magukat" az iskolában, unalmas, adatszerű az órai anyag, s a tetejébe drákói szigorral épülnek bele a rendszerbe a buktatás, az intők, a különféle fegyelmi eszközök személyiségtorzító aknái. Illene ezeket végre hatástalanítani.
Hogy kicsit tisztábban lássunk, tegyük föl a kérdést: mi is az oktatás valódi szabadsága? A kilencvenes évek elején tanulságos riport pergett le az egyik tévéműsorban. Az egyik legelső ún. alternatív gimnázium tanulóival készült beszélgetések elgondolkodtató kicsengéssel zárultak. A diákok elmondták, hogy kezdetben mennyire imponált az iskola lazasága, nemigen vezették a hiányzásokat, az óráról gyakorlatilag szabadon kimászkálhattak, beszélgethettek - mindezekért fegyelmi következmények csak ímmel-ámmal jártak. Szöveges értékelést kaptak osztályzatok helyett. Eltelt két év, és azt vették észre, hogy más gimnáziumokba járó barátaiknál mérföldekkel kevesebbet tudnak, és bizony az akkor még kemény felvételit követelő egyetemekre esélyük sem lesz, ha így folytatják. Maguk a diákok és a szülők kérték meg a tanárokat, hogy próbáljanak valamilyen egészséges egyensúlyt találni ebben az új liberális oktatási szisztémában. A diákok szó szerint beleuntak a semmittevésbe.
A szabadság tökéletes törvénye a mottó szerint maga Krisztus: aki beletekint az Ő szemébe, mindjárt tudja, hogy hányadán áll. A nevelés első számú célja a visszajelzés, a feedback a delikvensnek arról, hol tart az életben. Meddig jutott, milyen téren akad még változtatni- vagy kiegészítenivaló? Amelyik nevelési struktúra ezt kihagyja vagy elmismásolja, az nem is hibát, hanem bűnt követ el: nem kap a diák helyes képet önmagáról. A ma széles körben terülő oktatási-nevelési elvek alapja viszont sok esetben az, hogy a gyerek eleve jó és pusztán annyi a dolgunk, hogy mindezt kibontakoztassuk benne. A Biblia nevelési elvei azonban ennél fényévekkel tovább jutnak. Nem csupán az egyénre koncentrál, hanem olyan ember neveléséről beszélnek az Írás lapjai, aki egy közösség élő, aktív, hasznos tagja - tehát nem önző kis egókat kell nevelgetni külön-külön cserepekben, hanem egy jókora szántóföldbe vetett magokat gondoz a mi Gazdánk, ahol meg kell élni az egymásra utaltságot is.
A szabadsággal az a legnagyobb gond tehát, hogy nem ott alkalmazzák, ahol igazán szükség lenne rá. Szabadságot tudniillik nem a ismeretszerzés lazításában vagy a visszajelzések enyhítésében enged az Evangélium. Az apáknak az Ószövetség lapjain el kellett mesélni mindent a cselekvő és hatalmas Úrról. S azt hiszem, a következetesség példáihoz nem kell túlzottan fejtegetni a választott nép életvonalát.
Szabadságot a nevelésben? Igen. Nem parttalan liberalizmust, hanem a szeretet valódi, szabaddá tévő erejét kínálja az ÚR, amellyel mindenkit a neki megfelelő módon nevelhetünk. Arra kell szabadságot nyújtani a ránk bízottaknak, hogy legyenek saját pillanatnyi érdekeiktől, kényelmüktől elszakítva, és távlatosan tudják nézni saját életüket. Minden embernek a reá szabott célját kell megtalálnia, és így lesz igazán egyre szabadabbá. A céltalan ember teljesen kiszolgáltatott önmagának, rabságra van ítélve, holott egyre kábultabb vergődésére a világ sokszor mondja: „szabad". A magatűrtető sportoló ugyanakkor valóban szabad arra, hogy lemondjon a győzelem érdekében sok egyébről. A szabadságra vezető út első állomása tehát a helyes cél meghatározása. Ez a keresztyén - és szabad - nevelés alapeleme, amely két átszegezett, ölelő kar medrében történhet meg csak igazán.
Pete Violetta
Lépni egy merészet
Előrehaladni az ismeretlenbe - tudatlanság, vagy hit?
Kádár József
Volt jegy, nincs jegy - melyik értékelési formától tanul jobban a gyerek?
Az új közoktatási törvény búcsút mond a szöveges értékelésnek
Kókai Géza
Áldás és átok, avagy hittant tanítok
Félelmek és örömök - a tanári asztal másik oldaláról
Bölcsföldi András
Circus Hungaricus
Előtted a porond, éld át az előadást!
Szakolczainé Gál Éva
Élethosszig való tanulás
Tréningek, képzések tanfolyamok korhatár nélkül, előfeltétel: motiváció
Kádár József
Apáról fiúra - Példakép vagy átok?
Generációk kölcsönhatása: a formálás felelőssége
Nagy Dávid
A tudás hatalma
Fára mászva hódítsuk meg a Holdat?
Nagy Dávid
Bicikli, puding, vallás
Mi lehet a közös a Kalasnyikovban és a logikában?
Gueth Péter
Mikor kötöznek le?
Sötéten tartva vagy fájdalommal megvilágítva értékesebb az elme? – Szókratész és Platón a tanulásról
Tóth Sára
Mire épül a tanári tekintély?
A mai órán elsajátítandó anyag: felnézni valakire valamiért
Pete Violetta
A kételkedés mesterei
Van-e előre haladás visszaesések, kételyek, gyötrődés nélkül?
Nagy László
A tanár, aki igazán szeret
Ami átadható: odaadás, lelkesedés, szenvedély
Kedvek Vera
Tanulási nehézségek - diszlexia, diszgráfia
„Vedd és olvasd!" - De hogyan, ha nem megy ilyen egyszerűen?
Ferenczi Zoltán
Szenvedélybetegséget támogató iskolák
Az egészségtelen iskola ismertetőjegyei
Kósa Balázs
Pár szó a misztikáról
Amit állíthatok Istenről és amit nem - apropó meddig is ér a Szentlelked?
Bella Péter
Tiszteld apádat és anyádat!
„Majd pont a fatert meg a mutert?!"
Pete Violetta
Tanítványképző - nyári tábor a Szilágyi Dezső téri gyülekezettel
Amit a Mestert követőnek tudni kell
Kutasy Zsolt
Ál-liberál és a szabadság valósága
Bibliai alapok és emberi törekvések az oktatásban
Rácz Róbert
Példaadással a tanításban
Tanulj, hogy taníthass, légy hiteles, hogy hitelessé tehess, légy nyitott felfelé, hogy másokat is megnyiss!
Kedvek Vera
Az olvasás védelmében
Betűkkel nevetni és sírni - életre nevelnek a könyvek, csak kézbe kell venni
Dull Krisztina
„Sajnos, a teológiát is!" Sajnos?!
„Ment-e a világ a könyvek által elébb?" - érdemes-e egyáltalán belefognunk a tanulásba?
Miklya Luzsányi Mónika
Hitlovagok, tanítók, mesterek
Akik nyomot hagytak bennünk
Géczy Ráhel
The End... véget ér a film?
Tanárfigurák a vászonról, akiket a saját katedránkon is szívesen látnánk
Horváth Dániel
Életet tanulni Tréfából, szelídséget a gyűlöletből
Ahogyan Milan Kundera főhőse érzelmekre lel
Géczy Katalin
Gondot viselj magadról és a tudományról!
Évkezdés egy igazgató szemszögéből: milyen törekvései vannak egy ifjú református iskolának?
Nagy Tamara
Hittan(ulás), Istenkép(zés)
Honnan veheted a vallásod?
Dobóczky László
Tanítani régen és ma
Elhivatottság a tanári asztalon innen és túl
Miklya Luzsányi Mónika
Játék és tanulás
Legyen Ön is hittan ötös!
Gaszner Veronika
Búzamagból kenyeret
Különbségek és egyezések: Waldorf, vagy klasszikus oktatás?
Látogatóink száma a mai napon: 6052
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59767277
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.