2012. január
43. szám
Időtlenség és Időhiány összevesznek
Szerda délelőtt 10 óra. Fiaimmal a városba készülünk. Kényelmetlen ez a téli öltöztetés – csizma, sapka, kesztyű, meg miegymás. A kisebbik nyűgösen fészkelődik a babakocsiban, láthatóan nagyon melege van így idebenn. „Ruben, indulunk!“ – szólongatom a hároméves bátyját. Semmi válasz. Indulok, hogy az előszoba felé tereljem, mikor nyílik az ajtó, s megjelenik Ruben egy nyitott könyvvel a kezében: „Mami, olvassuk el!“
Mintha két különböző világ csapódna egymáshoz ebben a pillanatban. Feszült vagyok, hiszen már félórája ismételgetem, hogy hozza a cipőjét, és teljesen nyilvánvaló a sürgés-forgásból, hogy indulni készülünk, de ő… olvas. Teljes nyugalommal, teljes komolysággal!
A gyermekem világa. Sihu-vonattal és autókkal, hóbagollyal és a kis rókával, gombával és papsajttal. A mese, a fantázia, a „minden lehetséges” és az időtlenség világa. Hol vagyok ehhez képest én? A realitás kellős közepén! Kémlelem a világát, már amennyire ez felnőtt fejjel lehetséges. Próbálok csípni néha-néha a mesekönyv lapján látható tányérból, amelyből a fiam oly nagy élvezettel lakmározik. Csak az idő ne sürgetne úgy! Csak ne lenne az a sok feladat, vélt vagy valós elvárás, másnak és magamnak megfelelni akarás…
„Ruben, mennünk kell!” – mondom. Együtt kell, hogy elinduljunk. Ki ugrik át a másik világába, hogy ez az „együtt“ lehetséges legyen? Maradok ideges, feszült, sürgető, s lesz ő is truccoló, hisztis, hátráltató, vagy inkább veszek két mély lélegzetet és tényleg mesélni kezdek? Villámgyorsan végigfutnak az agyamon mindkét variáció képei, hisz mindkettőt megéltük már nem egyszer…
Egy nagy sóhajjal együtt felszáll egy apró fohász is és lassan elkezdődik a megnyugvás. Átveszem a könyvet Ruben kezéből, kézen fogom őt és elindulunk az előszoba felé. „Tudod, Kicsim, most a csizmád mesél majd a könyvecskének.” És a csizma valóban megszólal: „Egyszer, amikor kint sétáltunk, hallottuk, hogy a harangok énekelni kezdtek…”
Győzelem. A mese végeztével Ruben teljes téli felszerelésben, mosolyogva feszít a kisöccse kocsija mellett. Én is mosolygok. Most már indulhatunk.
Czapp Enikő
Boldogabb Új Évet?
Min múlik 2012?
Dr. Tokics Imre
Veszteség?
Változás amit Jézus hoz
Dusicza Ferenc
Lett-e Békességed?
Megjelenik a zárt ajtók mögött
Khaled A. László
Látható és hallható
...nem lehet kisebb küldetésünk.
Makláry Ákos
Az apostolok közösségéről
Kell-e szebb érv?
Várady Endre
Felnőni Jézushoz?
Az egyenes út a legrövidebb
Réz-Nagy Zoltán
Egy hét ima
Melyik az eredeti, kell-e eredeti?
Hegyi Balázs
Közösen forgatott ceruza
Tovább...együtt?
Dull Krisztina
Külföld pro és pro?
Kérdés a magyar pályakezdés örök dilemmájáról
Pete Violetta
Fék, kuplung, vissza kettes!
Kivel ildomos tartani az iramot?
Szakács Gergely
Lassíts!
Van, amit nem lehet száguldozva…
Király Levente
A másfajták és az egységkörök falva
Szekértáborok az ökumené körül
Tóth Sára
Lehet-e változni?
Az igazi növekedés csendes és észrevehetetlen
Bölcsföldi András
A hivatal esete a birodalmi lépegetővel
avagy megrögzöttségeinkről és a megújulás akadályairól
Miklya Luzsányi Mónika
Visszakapcsolás
Az elengedés művészete a gyereknevelésben
Koczor Tamás
Jánostól Jézusig
Személyek, mozgalmak, üzenetek útján
B. Tóth Klára
Almás pite a lélek mérlegén
Kell-e részecskegyorsító ahhoz, hogy észrevegyük Istent?
Süll Mária
Most már indulhatunk
Időtlenség és Időhiány összevesznek
Miklya Luzsányi Mónika
Egy haldokló angyal
Biutiful – az élet tökéletlen szépség
Hancsók Barnabás
A változás szélcsendje – Moszkva tér
Segített-e Széll Kálmán?
Miklya Zsolt
„Ott jön az álomlátó!”
Perspektívaváltó színek és álmok – Ferenczy Károly József-vásznáról
Hajduk Zsófia
Amikor elmarad a gyermekáldás
Történet a gyermekvárásról az Istenbe vetett bizalom tükrében
Látogatóink száma a mai napon: 6568
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59775769
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.