A vérfolyásos asszony gyógyulása

Lekció:IV. Mózes 12: 1-13.
Textus: Máté 9: 20-22

20Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. 21Így gondolkodott magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok." 22Jézus megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, a hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.

1. Bevezetés

Egy kisfiú története minket is taníthat arra, hogy hogyan viseljük betegségünket és kicsoda az egyetlen gyógyító életünkben, akinek hatalma és ereje van gyógyulást hozni az embernek. Nos, ez a kisfiú, 6 éves forma kisgyerek volt, súlyos betegségben szenvedett, szívbeteg volt. Orvosai már szívátültetésre készültek, így minden nap többször is vizsgálták. Amikor a gyerek mellkasát hallgatta az orvos, mindig megkérdezte: „Ha felnyitom a mellkasod, mit gondolsz, mit fogok ott találni?” A gyerek azt mondta: „Jézust van a szívemben”. A kisgyerek hittanóráról ismerte a Kis szívem, kis szoba c. éneket, ami arról szól, hogy Jézus a szívünkben lakik, éppen ezért meg volt győződve, hogy az ő szívében is ott lakik Jézus, ezért válaszolt így az orvosnak.
Később, amikor a műtéten már túl volt a gyerek, és kétséges volt, a sikeres műtét ellenére, hogy egyáltalán fölébred-e, az orvos a szobájában elmélkedett. Azon töprengett, milyen igazságtalan az élet, hogy egy ilyen kicsi gyermeknek szembe kell nézni a halállal. Hiszen mi minden várhatott volna még rá – gondolta az orvos és merengett tovább. Olyan nagyon elkeseredett, hogy elkeseredettségében még Istent is megszólította, ő, aki mindig magabiztos bolt az orvostudomány hatékonyságában. Megszólította Istent és alkudozni kezdett. „Csak most, Uram”- fohászkodott, „segítsd meg ezt a gyereket” – mormolta. Ez után elhagyta szobáját és bement a kórterembe, ahol a kisgyermek feküdt, szülei körülállták az ágyát. A gyermek még mindig nem ébredt fel. Amint közelebb hajolt a gyerekhez, egyszerre mozdulni látta a takarót, majd kinyílt a gyerek egyik, majd mindkét szeme. Tágra nyílt szemekkel üdvözölte az orvost és kérdezett: „Mit találtál a mellkasomban?” „Valóban ott lakik Jézus” – nyugtatta meg a gyermeket orvosa.
Ebben a történetben láthatjuk, hogy akkor tudott a gyermek állapota megfordulni a kritikus ponton, amikor az orvos is le tudta tenni kétségeit Isten elé. Nos, így van ez ma is. Minden betegségből, testi és lelki nyomorúságból akkor van felépülés, ha el tudunk vele érni Istenhez, és Jézus Krisztust, a nagy gyógyítót kérjük meg életünk megerősítésére, aki elvezet minket a gyógyulásra.

2. A vérfolyásos asszony története

Az evangélista egy beteg asszonyról szól, 12 éve ugyanabban a betegségben szenvedő nőről tesz említést, akit betegsége tart fogva. El tudjuk képzelni, mit jelentett annak az asszonynak 12 éve egy szűnni nem akaró betegséggel küzdeni. Lukács evangéliumában a történet bővebben lett lejegyezve, ahol az evangélista azt is lejegyezte, hogy az asszony minden vagyonát orvosokra költötte. Bizonyára sok helyen járt, bizonyára a lehetőségeihez képest mindent megpróbált, hogy megszűnjön ez a rabsága, mégsem tudott szabadulni betegségétől.
Aki volt már beteg valaha, akinek van olyan betegsége, amitől nem tud szabadulni, mert újra és újra fájdalommal jelentkezik testétben, az tudja, mit jelent vágyódni a betegség rabságának szabadulásától. Minden gondolat a szabadulás körül forog.
A történet egy ilyen asszonyról szól, akinek nem volt más gondolata, mint szabadulásának óhaja, hogy megszabadulhat végre testének tövisétől. Másrészt ennek az asszonynak a betegsége vérfolyás volt, ami nemcsak a betegség rabságának terhével járt, hanem a bibliai korban társadalmi kirekesztettséget is jelentett. Hiszen a vérfolyás tisztátalan állapotot jelentett a korabeli értelmezés szerint, ezért nem volt szabad emberekkel érintkezni, nem mehetett soha emberek közé, még a helyi közösségből is ki volt rekesztve.
Nos képzeljük le, hogy milyen lelki teherrel kellett szembenéznie ennek az asszonynak akkor, amikor egyrészt fogva tartott volt (betegsége miatt), másrészt számkivetetté vált kora társadalmában.
Képzeljük el az asszony helyzetét, ahogy a kor társadalmában, nőként (nem volt egyenlő pozíciója a férfiakéval), betegsége miatt kitaszítottként és tisztátalanul kellett élnie, immáron 12 éve. Akinek életéből mi is tanulhatunk, hiszen ezzel a sok nyomorúsággal együtt, mégis teljes szívvel és lélekkel odaszánta magát Istenhez és gyógyulásért könyörgött. Az asszony elhitte, hogy a nagy gyógyító: Jézus Krisztus ruhájának szegélyét megérintve az ő élete mássá tud lenni. Az asszony hitte, hogy Krisztusnak az érintése erősséget és új életet hoz az életében.

2.1. Krisztussal való találkozás

Az ige először is azt tanítja számunkra, hogy a Krisztussal való találkozás, a Krisztussal való személyes kapcsolat, gyógyulást hoz az asszony életében. Az asszony hitte, hogy már a találkozásban megváltozik az élete.
Mit jelent a hit? A Zsidókhoz írott levél szerint: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidó 11:1).
A hit tehát azt jelenti, hogy meg vagyok győződve egy bizonyos ismeret valódiságáról: az Isten jelenlétéről a teremtett világban, azzal együtt, hogy soha nem láttam és nem tapasztaltam, mint személy a személyt. Hiszem, hogy a láthatatlan világnak Isten az ura és a vezetője, aki kegyelemmel hordozza az ember életét.
A történetbeli asszony hitte, hogy ennek a világnak van ura és fenntartója, és ez a fenntartó Jézus Krisztus. Ez a biztos hit vitte olyan közel Jézushoz, hogy nem törődött azzal, hogy mit szólnak mások, hogy esetleg valaki fölismeri és leleplezi, hogy tisztátalanul ott van a tömegben, aminek a következménye büntetés. Az asszony nem törődött semmi külső körülménnyel, hanem bátran vállalta hitét és eljutott egészen az Úr Jézus Krisztusig.
Mindezt akkor tette meg, amikor Jézus is nagyon sietett egy másik beteghez. A vérfolyásos asszony története ugyanis egy másik gyógyítási történetbe van beágyazva, amikor Jairus, a zsinagógai elöljáró, leánya éppen haldoklik, és Jézus siet hozzá, hogy segítsen rajta. Már el is indult Jézus, hogy eljusson Jairus házába és segítsen a haldokló kislányon, amikor az ige szerint valaki hátulról megérintette Jézus ruhája szegélyét, és azonnal elállt az asszony vérfolyása, mert az érintés által kiáradó jézusi erő, gyógyulást hoz az asszony számára. Jézus megérezte, hogy valaki érintette őt, és az a valaki szükségben lévő személy volt, mert azt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem” (Lukács 8: 46b).

2.2. Az asszony hite szabadságot adott számára

Lássuk meg az asszony hitét ebben a történetben, aki fittyet hány a külsőségek szabályaira, engedett belső meggyőződésének, hogy Isten segítségével meggyógyulhat, és közelített Istenhez: Jézus Krisztushoz. Az asszony teljes meggyőződése volt, az isteni segítség biztos tudása, ami szabaddá tette. Ez a szabadság indította cselekvésre, hogy induljon el, és menjen az Úr Jézus Krisztushoz, érintse meg, mert Jézus érintése elégséges a gyógyulásához. Az asszony hitte, hogy egyedül Krisztus tudja őt meggyógyítani betegségéből.

2.3. Az asszony hite cselekvővé formálta

Ez a szabadság, Krisztusba vetett feltétlen hite, vezette el az asszonyt a cselekvéshez, mert a szabad ember tud külső kényszer nélkül, szabadon cselekedni. Olyan ember tud belső meggyőződésből, kényszer nélkül cselekedni, aki fel meri vállalni a nem látható dolgok létéről való győzedelmeskedő hitet. Aki hisz a láthatatlan világ teljességében, az cselekszik a látható világ töredékességében. Ez az asszony valóságosan megérintette Jézus ruháját, ami változást hozott életében.

2.4. Az asszony hite bizalommal töltötte el

„ Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidó 11: 6).
Az asszony elhitte, hogy hite elég erős ahhoz, hogy meggyógyuljon. A nagy gyógyító: Jézus pedig akarta, hogy az élettelenből ismét élő legyen, és felszabadította az asszonyt a betegségéből, a megkötözöttségéből a teljességre. Ezzel a hittel tudott megszabadulni az asszony 12 éve gyötrő vérfolyásától, ez a hit vitte el őt a szabad életre, a Krisztussal való közösségre.
Az asszony úgy szerette volna Jézust érinteni, hogy nem fedi föl önmagát. Oda akart szaladni Jézushoz, meg akarta érinteni és tovább menni, csakhogy Jézus megállt, az érintés után és utána szólt.

3. Jézus válasza

Jézus nem engedte, hogy eltűnjön a tömegben. Megkérdezte, „Ki érintett engem?” (Lukács 8:45). A tanítványok, különösen is Péter, sürgette Krisztust és nem tulajdonított jelentőséget az erő kiáradásának. Péter igyekezett, minél hamarabb elérni Jairus házába, hogy nehogy késő legyen a segítségnyújtás. A tanítványok sürgették Jézust, mert tovább akartak lépni az eseményekben, el akarták érni a haldokló gyermeket.
Jézus nem akarta ezt a sürgetést magára venni. Azt gondolta, ha az erő kiáradt, akkor látnia kell, ki van szükségben. Jézus föl akarta fedni a személyt, az asszony pedig látta, hogy nem tud észrevétlen maradni a tömegben. Ezért az asszony elmondta Jézusnak és ott mindenkinek, kicsoda ő és, hogy mennyire nyomorúságos a sorsa, amitől nem tud szabadulni.
Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy akit meggyógyított, azzal szemtől-szembe kapcsolata legyen. Vagyis Jézus felemelte magához az asszonyt, és így teljesítette be gyógyulását. Jézus meg akarta ismerni a személyt, akinek gyógyulást és békességet adott.
Az asszony élete pedig megfordult ezen a ponton. Mert nem akkor gyógyult meg az asszony, amikor névtelenül, arctalanul odaszaladt Jézushoz és hátulról megérintette a ruháját, ez csupán hitének volt bizonyítéka, hogy mindehhez volt bátorsága. Az asszony élete akkor fordult meg valóságosan, amikor a gyógyulási folyamat befejeződött, vagyis amikor ők ketten szembetalálkoztak, az asszony meggyógyult.
Amikor Jézus hátrafordult hozzá, az asszony fölfedte önmagát, elmondta Jézusnak az életét, nyomorúságát, akkor Jézus meglátta az asszonyban a gyógyulásra vágyó, segítségre szoruló, szenvedő embert. Jézus akkor ismerte meg az asszonyt, amikor szemben álltak egymással. Ekkor tudott bizonyossággal gyógyítani, hiszen ezt mondta: „Bízzál leányom, hited megtartott téged” (Máté 9: 22). Az asszony így gyógyult meg. Engedte Krisztus, hogy az asszonnyal szembekerülve, az asszonynak ne csupán bizalma, hanem valóságos tapasztalata legyen a láthatatlan világ erejéről, hogy az asszony Krisztusban, az élet nagy gyógyítójában lelje meg a teljességet.
Mindenki életében megvan az a pont, ami gyógyítás után sóvárog, várja a gyógyulást. Mindenki életében van olyan dolog, ami nehéz, megkötöz, teher, amitől szabadulni szeretnénk. Ami után vágyódunk, hogy vegye el az Isten tőlünk, mert megnyomorítja az életünket. Bizony a mi Urunk bárkinek meggyógyítja az életét, csak ahhoz szembe kell tudni nézni Istennel. Vállalnunk kell hitünk bizonyítékát, hogy a nem látható dolgok bizonyítéka Krisztusnál van elrejtve. Ez a hit tud elvezetni minket az élő Jézusig és ez a hit lesz a mi életünk megerősítője, új életünk ajándéka. Erre a hitre válaszol Jézus és mondja, hogy tiéd az Isten kegyelme, és ez a kegyelem megtart téged.

4. Mirjám gyógyulása

Az ószövetségi történet egy másik gyógyítási történet, amiben találunk hasonlóságot, mégis a körülmények teljesen különbözőek. A történetben egy lázadásról van szó, nem is akármilyen lázadásról. Mózes, akit Isten kiválasztott, akit fölhatalmazott, hogy legyen az izraeli nép vezetője és vezesse el a népet Kánaánba, az Ígéret Földjére. Mózes vállalta a vezetés felelősségét, aki sokat imádkozott, hogy hűségesen kövesse Istent. Közben testvérei Áron és Mirjám zúgolódtak, hogy vajon Mózes-e az egyetlen személy, akihez Isten szólt, vagyis beszélt-e Isten őáltaluk (testvérek) is népéhez. A testvérek megkérdőjelezték Mózes vezetői elsőbbségét, és felemelték magukat Mózes mellé, kisebbítve ezzel Mózes prófétai szerepét. A zúgolódást Isten is hallotta, és haragos lett. Kihívta a három testvért a kijelentés sátra elé, és az Úr leszállt egy felhőoszlopban és védelmébe vette Mózest. Az Úr haragra gerjedt az engedetlen testvérekkel szemben, és amikor a felhőoszlop eltávozott, látták valamennyien, hogy Mirjám poklos lett.
Abban az időben, amikor az izraeliek a pusztában vándoroltak, a betegség nagy büntetés volt. Hiszen betegen az ember, nem volt ura testének, nem tudott engedelmeskedni vezetőjének, éppen ezért hátráltatta a pusztai vándorlást, vagyis Mirjám büntetése az egész népet visszavetette.
Mózes, akit saját testvérei támadtak meg tekintélyében, aki Istennek elhívott, állhatatos hitű szolgája volt, ő maga könyörgött az Úrhoz Mirjám gyógyulásáért: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” (IV. Mózes 12: 13).
Lássuk meg ebben a történetben, hogy Mirjám betegségének kialakulása után, Mózes és Áron nem gyógynövények vagy egyéb főzetek után keresgéltek, hogy húgukon segítsenek, Mózes fölfelé kiáltott, Istennél könyörgött gyógyulásért.
Semmi nem változott az ember életében. Isten az egyedüli Úr, aki gyógyulást ad az embernek, ha állhatatosan kiáltunk hozzá. Isten az egyetlen, aki ma is meggyógyítja megromlott életünket, bűnös magatartásunkat, elrontott emberi kapcsolatainkat, mert Isten teljes életünkre igényt tart.

5. Isten elkéri a teljes embert

Az Úr Jézus Krisztus minden emberre igényt tart. Nemcsak örömeinkben akar osztozni, hanem velünk akar sírni, hogy vigasztalást adhasson a benne hívőknek. Ha van elég hitünk, a nem látható dolgok bizonyosságában, akkor mindent oda tudunk adni Istennek, az egész életünket. A betegségben megnyomorított testünket, vagy a szegénységben kísértett lelkünket, mindent Istennek szentelünk, ha él bizonyosságunk.
Gondoljuk végig, mi az a tövis, amitől olyan szívesen szabadulnánk, amit boldogan odaadnánk az Istennek, hogy megleljük a teljes életet, az új élet örökségében. Ha mindent oda tudunk adni az élő Istennek, annak az Istennek, aki önmagát adta értünk, aki vállalta a halált, hogy nekünk életünk legyen, és bőségben éljünk. Ha minden bajunkat és teljes szívünket átadjuk az örökkévalónak, akkor az Istenfiú kereszthalála a mi életünk feltámadását, új kezdetét adja. Ez az a meggyógyult, kiegyensúlyozott, békesség, amit egyedül Istentől nyerhet a hívő ember.
Van ilyen tapasztalat? Igen van. Ma is meg lehet gyógyulni, fel lehet épülni, olyan hosszú, és megkötözött állapotokból, amire egyedül Istennél van gyógyulás. Hiszem és vallom, hogy minden tehertől, testi és lelki bajtól egyedül Istennél van szabadulás, aki saját életét adta a mi új életünkért.
Végül álljon itt egy ember életének gyógyulási története, aki Jézus Krisztusban találta meg a felépülés útját. Lássuk meg Jézust egy idősödő szívbeteg ember életének epizódjában! Valaki, aki életének már alkonyán járt, már sokat látott, és tapasztalt, amikor szívbeteg lett. Békességgel mehetett volna el ebből a látható világból, de Istennek más terve volt vele. Egyszer nagyon súlyos állapotba került, napokig élet és halál között lebegett. Az orvosok és az ápoló személyzet mindent megtett érte, a család aggódott és imádkozott, mégis tehetetlenül szemlélték az eseményeket. A beteg felgyógyulását követően elmondta, hogy volt egy pont a betegsége alatt, amikor minden megfordult. Azon az éjszakán maga Jézus Krisztus állt meg az ágya mellett és megszólította. Jézus megerősítette, abban az órában, és ígéretet tett, hogy meghallotta imádságát és megtoldja életét még néhány évvel. Ez után az éjszaka után, jóllehet azt semmi nem indokolta, a beteg jobban lett, adott számára Isten még 10 évet a földi létben. Megláthatta még családja életének alakulását, gyönyörködhetett még harmadik unokája születésében, még örülhetett az életnek. Majd amikor eljött az ideje, el kellett búcsúznia a látható világból. Ez az ember is akkor tudott meggyógyulni, amikor valóságosan találkozott az élő Istennel.
Vajon része-e a mi életünknek az a biztos hit, hogy egyedül Istennél van gyógyulás? Bármilyen nehézségben vagyunk, bármitől is szenvedünk, meg tudunk gyógyulni, ha teljes életünket átadjuk az Úr Jézus Krisztusnak.
Adja Isten, hogy át tudjuk adni az életünket őneki! Adja Isten, hogy az imádságok vezessenek el minket Jézushoz, az élet nagy gyógyítójához, aki önmagát ajánlja a mi életünk gyógyításáért. Ámen