Jézus böjtje

Lekció: I. Mózes 16: 1-6.
Textus: Máté 4: 1-11.

1Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." 4Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." 5Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." 7Jézus ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" 8Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." 10Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" 11Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

1. Bevezetés

Jézus egyszer ezt mondta tanítványainak: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (Máté 26: 41b). Akkor hangzott el ez az ige Jézus szájából, amikor gyötrődve imádkozott a Gecsemáné kertben, hogy minden Isten akarata szerint történjen.
Bizony mennyire ismerős ez az ige, saját életünkben, mert sokszor érezzük, hogy a lélek készen van, de a test nem engedelmeskedik, mert nem tudjuk megtenni azt, amit elhatározunk.
Az új év, mindig új kezdetet jelent. Bizonyára mi is átgondoltuk, hogy mi mindent fogunk másképpen tenni, mint tavaly. Biztos vagyok benne, hogy fogadalmat is tettünk, az új évben ránk váró feladatok, és kötelességek elvégzésével kapcsolatosan. Talán még abban is fogadkoztunk, hogy az új évben kevesebb étket veszünk magunkhoz, különösen is az ünnepek gazdag ételei után.
Egy családban egyszer az asszony elküldte bevásárolni a férjét és a fiát, akiknek gondos listát készített, hogy mit vegyenek. Különösen is odafigyelt a nő, hogy minden, ami a listán szerepelt egészséges és kalóriaszegény legyen. Amikor a férj és a kisfiú hazatértek, egy felbontott csomag cukorka volt a kezükben, aminek már hiányzott az 1/3 része. Nos az asszony felcsattant: „Miért vettétek meg ezt a csomag cukrot?” – kérdezte. A férj csöndesen válaszolt: „Ne aggódj kedvesem, ez a csomag cukor most csak 2/3-ad kalóriát tartalmaz.” „Hogyhogy?” – érdeklődött az asszony. „Már megettük a csomag 1/3-át, így a zacskóban már csak a másik 2/3 része van” – válaszolta csöndesen a férfi.
Mondanom sem kell, hogy az asszonyt nem vigasztalta meg férje válasza, sőt ingerültebb lett, mert igaznak látta Jézus szavait: „a lélek bizony kész, de a test erőtlen”.
Ez az ige elkíséri életünket az Éden kertjétől egészen mostanáig, amióta Isten ellen lázadt az első emberpár, mivel Isten megkísértett szolgái vagyunk. Olyan megkísértett szolgáló emberek, akik újra és újra szembesülünk a kísértés csábításával, mégis újra és újra megimádkozzuk elhatározódásunk bizonyosságát, hogy mi az Úr Jézus Krisztust akarjuk követni.
Álljon itt előttünk Jézus megkísértéséről szóló üzenet, melyben a Sátán megkörnyékezte Krisztust nyilvános fellépése előtt, és ezt kérte: „Ha Isten Fia vagy, akkor….” tedd meg a következőket, és sorolta a feltételeket, melyeket megszabott az Úr Jézus felé. Az ige három ponton bomlik ki előttünk, amelyet együtt gondolunk végig: 1. az előkészületben 2. a kísértésben, és 3. a kísértés feletti győzelemben. Ezekben a pontokban láttatja velünk Jézus az Ő állhatatos szeretetét Istenben. Nos, bontsuk ki együtt, a pontokat!

2. Előkészület

Az istenfélő ember életének célja, hogy úgy éljen, hogy élete kedves legyen Isten előtt. Mindent Isten szolgálatáért teszünk. Mindent Isten elkötelezett szeretetében végzünk, ez motivál bennünket. És amikor végezzünk személyes szolgálatunkat, mert megtaláljuk a helyünket egyházunkban, gyülekezetünkben, családunkban, akkor időről-időre megkísért minket a Sátán. A kísértés mindig akkor érkezik, amikor az Isten kijelenti Önmagát. A kísértés ezért nem valamiféle véletlenszerű dolog, hanem egyfajta próba. Isten megpróbálja az embert, hogy felkészült-e a szolgálatra. Elég-e az életünk, a hitünk, az alázatunk, az imádságunk, vagyis erősnek érezzük magunkat Krisztus Urunk által, amikor a legerőtlenebbek vagyunk.
Jézussal is ez történt. A böjtről szóló bizonyságtétel előtt, Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében, a bűnök bocsánatára. Ekkor nyílt meg az ég, és jelentette ki Isten saját Fiáról: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3: 17). Ez után a nyilvános kijelentés után következett a kísértés.
Jézus ugyanis 40 napra elvonult az emberek elől a júdeai pusztába és böjtölt, készült nyilvános fellépésére. Jézus teljes szívvel és lélekkel készült arra a nyilvános bizonyságtételre, amire Isten valóságosan elhívta. Nos, az Írás szerint Jézus már 40 napja a pusztában böjtölt és csak azt és annyit evett, amit a szabadban talált: gyökereket, növényeket, apró terméseket, no és ivott, hogy ki ne száradjon. És készült belső figyelemmel az Isten hangjának megértésére. Ebben az elfáradt, elcsigázott, megerőltetett állapotában találkozott a Sátánnal.
Mennyire így van ez ma is, akkor jön a kísértés, amikor az ember fáradt, erőtlen, elkeseredett. Akkor kell szembenéznie a kísértő ravaszságával, amikor utolér a hit próbája.

3. Kísértés
3.1. Éhség

A kísértés első formája az volt, hogy Jézust a leggyengébb pontjában ragadta meg a Sátán, mert éhes volt. Azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4: 3). Arra kérte a Sátán, hogy mutasson csodát, olyat, amivel ő maga is jól jár, hiszen jóllakhat. Jézus így válaszolt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4: 4). Jézus elutasította a fizikai szükségletek kizárólagosságát, és azt mondta, hogy megvan a maga helye a lélek szükségének.
És Jézus üzen nekünk is, hogy gondoljuk át az életünket, mi mindent tekintünk fontosnak. Rendezzük újra életünket, és hagyjuk meg mindazt, ami Isten dicséretét szolgálja, és vessünk el minden mást, ami szemben áll Isten törvényével. Jézus azt üzeni nekünk a kísértés elutasításában, hogy figyeljünk. Figyeljünk az életünkre, hogyan tudunk megmaradni a Krisztus ügyének szolgálatában. Figyeljünk Isten szavára és kövessük Őt, akkor is, ha hosszú és fáradtságos ez az út!

3.2. Teljesítmény

A másik kísértésben így szólt a Sátán: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe” (Máté 4: 7). A Sátán biztatta Jézust, hogy vesse le magát a jeruzsálemi templom párkányáról, mert Isten úgysem hagyja, hogy a halál martalékává váljon, elküldi angyalait Fia megmentésére. Ezzel azt is mondta a Sátán, engedd, hogy mások is meglássák istenségedet. Hiszen a pusztában egyedül böjtölve, senki nem látta kicsoda Jézus valójában. Jézus egyedül volt a pusztában, a Lélekkel és a Sátánnal. A történetet is onnan tudjuk, hogy később Jézus megosztotta megkísértésének történetét tanítványaival, akik tovább adták a történetet az evangélistáknak, és ők jegyezték le. Ha levetette volna magát a jeruzsálemi templom párkányáról, megmenekült volna, mégis lettek volna olyan emberek, akik ámultak volna Jézus isteni hatalmán. A jeruzsálemi templom körül mindig nagyon sokan voltak, nem lehetett volna nem meglátni, amennyiben Jézus engedett volna a Sátán kísértésének.
A Sátán azzal kísértette Jézust, hogy mérje meg hatalmát Istennel. Megkérdőjelezte ugyanis, hogy mennyit ér Istennek ereje, és biztatta Jézust, hogy mutassa meg, hogy Ő is képes minden dicsőségre, nem szükséges Isten akaratának engedelmeskednie. A Sátán ugyan úgy Istennek ügyét képviseltette Jézussal, de más úton akarta kifejezni. Bizonyítani akarta Jézus saját erejét, hogy maga is képes, képes megtenni önerőből, mint Isten. Jézus megmaradt állhatatosságában és elutasította a szenzációt, a diadalt. Azért ment ki a világba, hogy Istent szolgálja, hogy bizonyságot tegyen, és nem embereknek akart megfelelni. Ezért minden cselekedetével, imádságával, akaratával és szolgálatával az ember szívének akaratát szerette volna megváltoztatni. Ha megváltozik ugyanis a szívünk, ha jobbá lesz a bennünk lévő indulat, akkor változik az életünk. Ehhez a változáshoz nincs szükség közönségre, sem szenzációra, ezért azt mondta Jézus: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Máté 4: 7).
Hányszor vagyunk mi is kísértésben, amikor úgy érezzük, a Gonosz van mellettünk. El szeretnénk jönni a templomba, mégis elmarad. Közben számtalan kifogást találunk a magunk fölmentésére: „Nem volt időm” „Nem volt erőm” „Nem találtam meg a helyem a gyülekezetben” „Nem tudok bekapcsolódni a szolgálatba”. Valami mindig hiányzott. Mindig olyan dolgot állít fel velünk szemben a Kísértő, amiről úgy érezzük, hogy mi azt nem tudjuk meglépni, mert szembesít gyengeségünkkel. Túlságosan elfoglaltak, összetörtek, és megkötözöttek vagyunk ahhoz, hogy meglássuk, hogyan kellene helyesen beosztani az időnket, és az életünket.
Mégis minden kísértés, amit Isten az életünkbe ad, az örökkévaló minden emberi értelmet túlhaladó uralmáról tesz bizonyságot. Azt üzeni a kísértés, az erőtlen lét, hogy nem mi vagyok ennek a világnak az urai, mert mi is vezetett személyek vagyok. Isten adja az erőt az élethez, a szolgálathoz, Isten adja a Lelket belénk az Ő ügyének szolgálatához. Ő adja a szeretetet, a vágyódást az életünkbe, hogy ideérjünk a gyülekezetbe. Isten az idő felett is úr, aki elkészíti az istentisztelet alkalmát számunkra, hogy jusson időnk az Ő szolgálatára. Isten a teremtett mindenségnek ura és vezetője. Ő adja az ember életében a feladatokat és a feladatokhoz erőt is ad.

3.2.1. Életvezetés Istennel vagy nélküle

Ábrahám, mint a hit ősatyja ismerős a Bibliából. Isten őt 75 éves korában szólította meg és hívta el az Ő ügyének szolgálatára. Ekkor hagyta el otthonát Mezopotámiában, hogy Isten akaratát követve, eljusson az Ígéret Földjére. Ábrahám nem kételkedett Isten igazában, elhitte, hogy nagy népnek lesz ősatyjává, mert Isten gyermekkel ajándékozza meg őket, feleségével (Sárával), öregségükben. Ez az isteni ígéret, abban a helyzetben, érthetetlen volt, hiszen mindketten idősek voltak az ígéret elhangzásakor, mégsem kételkedtek, hanem követték Isten útját. Nagyon vágyódnak gyermek után, különösen Sára.
Amikor Isten megszólította őket, mindketten engedelmesen követték Isten akaratát, és elindultak Kánaánba, elhitték, hogy gyermekük fog születni, de Isten ígérete nem teljesedett be, az idő meg csak telt, már 10 éve is elmúlt Isten ígéretét követően. Sára nem tudott már tovább várakozni a gyermekre, ezért meg akarta oldani gyermektelen életét, a maga erejéből. Abban az időben, a patriarchális korban, minden férfinek több felesége volt. Sőt a feleségek szolgálóleányai felett is szabadon rendelkezhetett. Sára úgy hitte, ha Hágárt, egyiptomi szolgálólányát engedi együtthálni Ábrahámmal, akkor Hágár gyermeket szül, akit sajátjaként szerethet. Sára végiggondolta tervét, majd Ábrahám elé állt és kérte, hogy menjen be szolgálóleányához. Nem sokkal később Hágár áldott állapotba került, mégsem tudott örülni a gyermekáldásnak, mert Sárának nem volt becsülete többé várandós szolgálóleánya előtt. Sára kérte Ábrahámot, hogy tegyen igazságot ügyükben, de Ábrahám nem tudott igazságot tenni, Sárát kérte meg, hogy rendezze ügyüket.„ Hiszen kezedben van szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz!” (I. Mózes 16: 6). Ettől kezdve Sára olyan rosszul bánt Hágárral, hogy bánatában elfutott a pusztába, amivel soha nem látott bonyodalmat indított el az ősatyák történetében. Mindez azért, mert Sára nem tudott várni Isten ígéretének beteljesülésére, hanem a maga erejéből akarta megoldani ügyét.
Látjuk, hogy amikor mi emberek jövőt építünk a magunk erejéből, és kihagyjuk az Istent, abból semmi eredmény nem születik.
Amikor odaszánjuk magunkat Istennek, elfogadva érettünk meghozott hálaáldozatát, akkor megfogadjuk, hogy életünket és szolgálatunkat alárendeljük az Ő vezetésének. Teljen el sok-sok év a szolgálatban, az istendicséretben, egészen addig, amíg el nem homályosul előttünk a valódi cél, mégis bízunk abban, hogy Isten soha nem feledkezik el rólunk, mert Istennek ígérete örökké megmarad.
Az olyan hitben járó ember, aki életét ajánlja az Úr Krisztus szolgálatára, bizonyos abban, hogy Isten nem hagyja egyedül útjában, megmutatja rejtőzködő arcát, nyilvánvalóvá teszi akaratát és vezetését életünkben. Lehet, hogy nem akkor, amikor mi azt elgondoljuk, és lehet, hogy nem úgy, ahogy mi Tőle elvárjuk, mégis biztosak lehetünk, hogy Istennek minden ígérete valósággá lesz Jézus Krisztusban.

3.3. Önmagunk dicsérete

A Sátán harmadik kísértése a legérzékenyebb ponton szólít, mert a hiúság mindenkiben ott rejtőzködik. Valamennyien hiúak vagyunk. Szeretjük, ha kiemelnek, megdicsérnek, számon tartanak. Így történt ez Jézus megkísértésekor is.
„Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged…” (Máté 4: 6). Megragadta a Sátán Jézust és megmutatta neki az egész teremtett világot. Mindent, ami ebben a világban látható és jelen van. Megmutatta a Sátán Jézusnak a világ minden országát, és azok dicsőségét, mindent, ami hatalmasságot jelent a földön. Mindent Krisztusnak ajánlott, egyetlen feltételt szabott csupán a Sátán, hogy őt kell Jézusnak szolgálnia.
Bizony sokszor nehéz Istennek engedelmeskedni, mert úgy tűnhet, olyan hosszú ez az út, hogy soha nem lesz vége. Hiszen milyen jó lenne, ha a dolgok azonnal megtörténnének, és éppen úgy, ahogy szeretnénk. A legnehezebb mindig várni, az Isten által elkészített alkalmas időre.
Jézus Krisztus tudta, hogy az Ő isteni hatalma előtt meghajlik minden térd, és tudta, hogy Őt a teremtett világ urának tiszteli majd mindenki, ha eljön az időknek teljessége. Ugyanakkor azt is tudta, a kísértés órájában, hogy még nincs itt a teljesség ideje. Nem jött még el az Ő ideje, ezért még nem fedte föl önmagát, még nem tudott emberek életében változást hozni, még nem tudott beszélni hálaáldozata értelméről, még nem jött el hálaáldozatának ideje. Jézus így felelt: „Távozz tőlem Sátán…” (Máté 4: 10).
Jézus tudta, hogy semmilyen kísértést nem szabad közel engedni, mert elveszítheti az ember a kísértés visszautasításának hatalmát. Jézus tudta, hogy Istennek szeretetében nincs helye kísértésnek, és tudta azt is, minél inkább távolodott az Atyától, annál inkább erősödött a Gonosz kísértésének ereje. Jézus úrrá tudott lenni a kísértésen és elűzte a Sátánt.
Arra tanít minket ez a történet, hogy ne legyünk hiúak. Ne akarjunk magunknak hamarabb pozíciót, elismerést, hatalmat, mint ahogy Istennek akarata mindent elrendez számunkra a maga idejében. Mert az Isten végtelen szerető akaratának senki nem tud ellenállni, semmilyen hatalom, mégis akkor vegyük el az áldást, amikor Isten azt teljes szívvel adja. Ne kísértsük az életünket! Ne melengessük a Gonoszt életünkben, mert a kísértés bűnt szül, a bűn pedig büntetést von maga után! Maradjunk meg tiszta, élő hitünkben, Krisztus szeretetében!
Egy családban egyszer nagy tragédia történt. Egyre divatosabb szokássá vált bizonyos társadalmi körökben, hogy egzotikus állatokat háziállatként tartsanak otthon. Ilyen háziállat volt egy óriáskígyó (python), aki egy terráriumban élt a házban. Egyik éjszaka, amikor mindenki aludt a kígyó összetörte a terrárium üvegét és a nyitott ajtón át, akadály nélkül, kiment a szobából. Besurrant a gyerekszobába, ahol a család 2 éves kislánya aludt. A kígyó észrevétlenül rátekergőzött a kislány testére, és halálba fojtotta a gyermeket.
Megtörtént a tragédia, pedig elkerülhető lett volna, ha minden a maga helyén lett volna kezelve. Magyarázni kell bárkinek is, hogy az óriáskígyó nem háziállat? Bizonyára nem. Minden más lett volna, ha a család nem keverte volna össze a dolgokat. Az óriáskígyót nem tartotta volna otthon, és nem kísértette volna a sorsot, amikor vigyáztak kicsi gyermekük életére.
Éppen erről tesz bizonyságot az ige, hogy ne keverjük össze a kísértést a hitvallással! Mert ha kísértést melengetünk a keblünkön, akkor úgy járunk, mint a történetben a kisgyermek. Bizony minket is összeroppant a kísértés, ha nem vigyázunk, hogy el ne veszítsük életünket.

4. Jézus Krisztus Isten ígéretének beteljesítője

Jézus megkísértésének története egy nagyon szép mondattal záródik: „Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4: 11). Miután Jézus elküldte a Sátánt, az szégyent vallott és elment. Jöttek az angyalok, hódoltak Isten Fiának, éppen úgy, ahogy meghajol előtte minden térd, és minden nyelv megvallja az Ő dicsőségét.
Meg vagyok győződve róla, hogy az angyalok hódolatában Jézus boldog volt, mert úgy érezte, hogy volt ételme állhatatosságának, hűségének Isten szeretetében.
Abban erősít minket Istennek igéje, hogy maradjunk meg mi is az állhatatosságban, az Istennek való elköteleződésben, maradjunk meg a Tőle kapott szeretetben! Maradjunk meg a szolgálatban, amire elhívott bennünket Isten, mert ha nehéz és gyötrelmes is az út, Isten angyalai megerősítenek bennünket, és megleljük az örök élet ajándékát az Úr Jézus Krisztusban, ami semmihez nem fogható. Így áldjon meg bennünket az Isten, adjon nekünk egészséget, és egészséges elköteleződést az Ő országa mellett, hogy megtaláljuk a magunk útját a kegyelemben! Ámen