2013. február
56. szám
A jókedvű és a szorongó
Egy zimankós szombaton, hétvégi krízisszolgálatunk során érdekes beszélgetés kerekedett köztünk és önkéntes segítőink között. A téma az adakozás volt. A probléma felvetője őszinte kételyekkel telve szegezte nekünk a kérdést: mi a helyes magatartás, adni vagy nem adni? Mi mit szoktunk tenni, ha valaki hozzánk fordul?
Elmeséltem neki, hogy én kizárólag élelemmel, élelmiszerrel segítek az utcán. Ha azzal a kéréssel fordul hozzám valaki, hogy kiflire gyűjt, odaadom neki az enyémet. Ha nincs éppen nálam ennivaló, elsétálunk a legközelebbi kisboltig, pékségig. De olyan is volt már, hogy megvárták, míg befejezem a heti bevásárlást, amit egy fél vagy egész liter ásványvízzel toldottam meg az illető részére.
De mi a helyzet, amikor a körülmények ezt nem teszik lehetővé? – jött a következő kérdés. Ha éppen autóban ülünk és a piros alatt kér valaki valamit? Akkor nem adok?
Egy másik önkéntes elve, hogy teljes mértékben a szívére, konkrét szituációban, konkrét időben konkrét isteni üzenetre hallgat. Előfordult már, hogy ezt a gyakorlatot folytatva egy néhány forintért kilincselő szegénynek ezer forintot adott. Őszinte örömmel, igaz szeretettel. De olyan is megesett már, hogy egyáltalán nem adott semmit. A dolog lényege, hogy mindig őszinte örömmel, teljes jóakarattal, igaz szívből adjunk – mondta.
A kérdéskör elindítója felvázolta azt a helyzetet is, amikor valakinek lenne miből adnia, sőt, ad is, de nem jóérzésből, hanem pusztán berögzült kötelességből, amitől egyáltalán nem lesz boldog. Ne adjon? Holott lenne miből? Adjon? De akkor váljon teljesen üres jelenetté a segítségnyújtás, amire rossz érzéssel (nyűgként) gondol? Hogyan mondja azt a fiának, hogy az uzsonnára kapott zsebpénzét ne adja minden nap oda egy idegennek? Inkább idegeneket helyezzen előtérbe és ne a közvetlen környezetét, vagy a gyűjtögetést gyermekei jövőjére?
És mi a helyzet a jókedvű adakozó példájával?
Annyira természetesnek tűnik a kérdés és a benne rejlő válasz: adjunk vagy ne adjunk? Persze, hogy igen, hiszen adakozni szép, nemes dolog, erre hív az Ige is. Mégis, olyan boldogan, elégedetten, magukkal teljes harmóniában élnek azok, akik soha nem adakoznak semmilyen formában, sem Isten házán belül, sem azon kívül. És néha olyan kétségekkel küzdenek azok, akiket gyermekkoruk óta arra neveltek, hogy erejükhöz mérten segítsenek a rászorulókon. Vajon melyik hozzáállás ér többet, egyáltalán értékelhetők, összemérhetők?
Attól félek, ebben az esetben sincs általános, mindenkire ráhúzható jó megoldás. Egy biztos, segíteni kiváltság, és minden hálás szempár pénzben nem mérhető ajándék, ingyen, nekünk.
Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?
Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek
Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó
Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban
B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra
Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást
Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése
Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások
Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség
Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok
Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...
Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem
Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel
Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd
Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?
Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben
B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével
Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet
Látogatóink száma a mai napon: 3369
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375582
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.