2013. február
56. szám
Áldatlannak hitt áldott állapotok
Sem a főszerkesztő, sem jómagam nem gondoltuk volna, hogy ilyen komoly kommentháborút indít el a „Nagycsalád botránya” című cikkem. Hogy egy egyszerű, valójában szubjektív véleményt tükröző írás ilyen port kavart, számomra határozottan jelzi, hogy hazánkban tényleg botrány a sok gyerek vállalása, még keresztyén körökben is.
Botrány, és véleményem szerint nem azért, mert túlnépesedett a világ, vagy mert némelyek„kényszerből”, egyfajta vallásos túlbuzgóságból vállalnak gyerekeket, vagy netán olyan helyre érkeznek a gyerekek, ahol nem várták őket. Ezek a kérdések, bár fontosak, mégsem arról szólnak, amitől a botránkozók elborzadnak, amikor végignéznek libasorban vonuló gyerekeimen. A botránkozás alapvetően indulati szinten lefutó érzelmi reakció, így ilyenkor keveseknek jutnak eszébe észérvek vagy netán gazdasági, társadalmi, szociális összefüggések. Zsigerből, ösztönszerűen utasítják el sokan a nagycsaládnak még a gondolatát is.
Ennek a reflexes felháborodásnak az egyik oka az lehet, hogy a jóléti társadalom, a fogyasztói kultúra elsődleges ellensége és kirekesztettje a szegény. Társadalmi rangunkat, státuszunkat fogyasztásunk mértéke, a megszerzett javak minősége, presztízstárgyaink értéke fémjelzi, s bizony a nagycsalád relatív anyagi szegénységgel jár. Ismét csak nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: jóval kevesebb pénz jut egy főre, ha a családba befolyó jövedelemből nem egy-két, hanem öt-hat, nyolc vagy ki tudja hány gyermeket kell ellátnunk. Minél több gyerekünk van tehát, annál kevésbé tudjuk teljesíteni a fogyasztói társadalom által diktált elvárásokat, minél nagyobb a családunk, annál kevésbé vagyunk jó fogyasztók.
Szegények a nagycsaládok gyerekei? Hát, hogyne, hiszen nincsenek márkás új cuccaik, nincs okostelefonjuk, és lehet, hogy sítáborba se mennek el. Fel lehet hozni sok ellenérvet, beszélni lelki gazdagságról, sorolni az igéket vagy szívfacsaró és könnyfakasztó élményeket, amelyeket én magam is megtapasztaltam öt gyerekünk felnevelése közben, amely azt bizonyítja, hogy a nagycsalád értéke, személyiségfejlesztő hatása anyagiakban nem mérhető. Egy szülőnek jóval többet kell adnia a gazdasági javaknál, a pénzhiány ráadásul ötletessé és kreatívvá teszi az embert. Ezek mind tények. De az is tény, hogy a nagycsaládok gyermekeinek nem könnyű a helyzetük. Kirekesztettségüket sokszor már a legkisebb korban megélik, s a szülőknek tudni kell kezelni és kompenzálni a helyeztet. Meg kell tanulni elfogadni, sőt értékelni ezt a relatív anyagi szegénységet, és értékelni azt a szellemi-lelki gazdagságot, amit a nagycsalád nyújtani tud. S nem árt, ha azt is tudatosítjuk a gyerekekben, hogy a nagycsalád szegénysége valóban nagyon relatív, mivel a jóléti államok polgárainak zöme nemcsak az életfenntartáshoz szükséges alapvető javakat vásárolja meg, hanem jövedelme több mint felét luxuskiadásokra költi. Mert szegénységünk ide vagy oda, mi bizony még így is egy felső „kasztba” tartozunk. A jóléti társadalmak kivételezettjei vagyunk, akik alig tesszük ki a világ népességének 20%-át. Még így – relatíve – szegényen is igen messze vagyunk attól, hogy létszükségletek kielégítéséért kelljen küzdenünk.
Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezet, melynek hazánk 1996 óta tagja) egy tavalyi felmérése szerint a világ lakosságának 40%-a kevesebbet keres napi 2 dollárnál. Pedig ez a 2 dollár az ENSZ kutatói szerint a mélygyomor legmélyét jelenti, ami épp csak arra elég, hogy éhen ne haljon az ember. Mert amíg mifelénk azért csak megtelik a hűtő, és attól érzi szegénynek magát egy gyerek, hogy a szülei nem tudják megfizetni a gyorséttermi kaját, vagy nem válogathat otthon ötféle chips közül, addig a WHO adatai szerint közelítőleg 1 milliárd ember éhezik, és évente 550 millióan halnak éhen a Földön. Döbbenetes számok és adatok, s ez az egész még döbbenetesebb, ha belegondolunk, hogy a mi jólétünket a fejlődő országok „polgárai” termelik meg. Azok az emberek és sokszor gyermekek, akik 1-2 dolláros napi jövedelemért gyártják a mi luxuscikkeinket, akik a szó klasszikus értelmében csak annyira polgárok, mint amennyire a rabszolgák egyenrangúnak számítottak a patríciusokkal a Római Birodalomban. Közöttünk és a Forum Romanum szofisztikáltan társalgó urai között annyi a különbség, hogy a globalizáció révén jó messzire eltoltuk magunktól a rabszolgáinkat. Ázsiába, Afrikába, a távoli fejlődő országokba, így nem zavarja kényes orrunkat a szegénységük és nyomoruk szaga.
2. Pém Mihályné - 2013-04-22 09:52:21
Azért itthon is durvul a helyzet...Miskolcon a Megyei Kórházban a perinatális mortalitás 23 ! !!!szorosa a 10 év előttinek !!!! Lévai Katalin és mások kutatása szerint,sok csecsemő éhen hal az anyaméhben anya éhezése (teljes vitamin és fehérjehiányos táplálkozás,vannak akik csak bodeken élnek ) miatt.Beszéltem egy orvossal,aki azt mondta,hogy ha egy napi ! költségét odaadnák az anyának,amibe egy koraszülött csecsemő inkubátoros ellátása kerül,egy hónapra !! elosztva élelmiszerre,már úgy sok élet menekülne meg.A súlyosan hátrányos helyzetű anyák,és a fiatalkorú anyák aránya nő Borsod megyében.A Miskolci Megyei Kórházban az egyik elmúlt évben 38 gyermeket hagytak ott,és 170 gyerek került azonnal Nagybarcára csecsemőotthonba,,őket nem akarták otthagyni,de a rossz körülmények miatt nem vihették haza Talán meglepő,de Szerencs környékéről 9 védőnő hiányzik!!!-Megjelent a lázas tekintet,és gépies mozgás, az éhezés miatt,amit csak olvasmányélményeimből ismertem eddig.Mindezek ellenére az a véleményem hogy Isten beavatkozhat a történelembe,az egyéni sorsba,tehát nem mi vagyunk akik kezünkben tartjuk a dolgokat...ha mindent racionálisan fel is építünk,egy pillanat alatt összeomolhat.!!!!!!..csak az életből fakadhat élet,tehát az élet érték.De a történelem viharaiból is származhat jó..Pl A hangonyi cigány családból származó Danyi Vilmos szerzetes lett Strassburgban..misszionárius Afrikában,hazajött,meggyóntatta a családot,elvitte őket a pesti bazilikába...és több ezer eurót hagyott a Hűvösvölgyi gyermekotthonra.Hogy lehet ez ? Egy cigány család sokadik gyermeke?ezt a holokauszt tette lehetővé.A Danyi család zsidónak számított a fajvédő törvények szerint,mert az egyik nagymama zsidó ember törvénytelen lánya volt aki férjhez ment egy zenész cigányhoz.Ezért deportálták őket 44 ben Vilmos már akkor a pap ministránsa volt,temetett kántorizált....Ki Auschwitzba került,ki máshova,Vilmos nem jött haza hanem Németországba,majd Strassburgba került,és ott szerzetesnek jelentkezett .A rendszerváltás után jött haza,kivitte az anyját,testvérét...szolgált a helyi templomban...ha nincs ez a világégés,ő soha se kerül ki, ez elgondolkodtató.Tehát ha Isten perspektívájából szemléljük az életet,látjuk hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok, csodák,az ima az ami be tud avatkozni szerintem.Minden szinten..A jelenlegi válságba is,HA LENNÉNEK imádkozók... Sok pélldám van arra hogy a ráció Istennél összeomlik.A barátnőm 44 ben született,ikertestvérével együtt,zsidó anyától.mindenki azt mondta vetesse el. az ikreket ebben a szörnyű időben..de ő megtért Jézushoz A tesvérgyülekezetben és mondták neki a nénik hogy az abortusz bűn..44 ben a két gyerek mentette meg az anya életét !!!!! Hihetetlen történet...az egész házat a Dunába lőtték csak őket nem Hogy történt Ez?Amikor menrek a Duna felé,az ikerbabakocsit toló asszony azt mondta akatonának.nincs magának gyereke?és erre őt visszaengedték. A katona szíve megesett rajta. A Barátnőm keresztény missonárius lett...De a legmegrázóbb esett: amikor a csecsemő LÉTE mentett meg 3 embert(az anyát)és 2 testvérét)a koncentrációs táborban mert plusz fejadagot jelentett,és egy évesen is 3 és fél kg volt a kisfiú,egész életében súlyos betegségekkel küzdött, de túlélte,akadémikus lett...Emellett mivel a deportálás napján született egy jobbszívű csendőr szíve megesett rajtuk,és megengedte hogy ágyneműt vigyenek magukkal,és így nem fagytak meg.... később is a kis csecsemő megindította az őröket... Szerencsére a családot Terezinbe,és nem megsemmisítő táborba vitték. de ez is véletlen,a vonat Auschwitzba ment volna,de egy részeg váltóőr miatt mégse oda ment.-A megrázó történet, a szegedi Nemes Béláné visszaemlékezése itt olvasható:http://www.remeny.org/remeny/2010-tavasz/nemes-belane-emlekei-az-eletrol/- Magyarországi eset:Itt volt az egyik nagy árvíz.minden odalett.Válságsátb ment a nyÍrségbe pszichológusok.Foglalkozásokat tartottak.A legmegdőbb az volt nekem,hogy néhány fiatal az öngyilkosság szélén volt,mert az eldugott falvakban beszűkült az életük,de így kaptak segítséget.DE HA nem lett volna az árvíz,öngyilkososk lettek volna..valószínűleg.. ..MÉG leírom Lakatos Menyhért esetét.. Ő egy csodálatos író.Hogy író lett annak a balesetnek köszönheti,hogy a báró vaddisznónak nézte és lelőtte...ez 44 előtt volt...A báró megijedt és megfogadta,ha a gyerek túléli,taníttatja..és taníttatta.Lakatos menyhért ..mezítláb járt a gimnáziumba...Köztisztviselő lett Budapesten,az asztalfióknak írt,mígnem lánya a tudta nélkül beküldte műveit egy pályázatra.Végül egy fiatalember karrierjét szeretném bemutatni.HOGYAN LEHET MA KITÖRNI??? Zsolti l intelligens nem roma fiatalember,vak anyjával és értelmi fogyatékos nevelőapjával élt egy leszakadó régióban.A család az uzsorások karmai közé került,fenyegetések és verések követték egymást.Zsoltinak segítettem felmenni Pestre,és megmutattam neki a Dankó utcai hajléktalanszállót.Az otthoni körülményekhez képest ez is mennyország volt Zsoltinak.Elvittem magammal ingyenes kultúrális eseményekre,konferenciákra,filmvetítésekre,közösségekbe.A Módszertani központ,amelyik kiemelten foglalkozik a fiatal hajléktalaniokkal,kiemelte Zsoltit,elhelyezték kedvezményesen a Kocsis munkásszállón,gyönyörű hely,mondtam is neki olyan mint a Hilton,Zsolti befejezte a 10. osztályt,elhelyezkedett,és dolgozik.A szállón vannak szobatársai,soha nem éhezik,nem verik az uzsorások,új életet kezdett.Sokan nem merik bevállalni a hajléktalanszállót,pedig az első állomás ez volt,A közösségek megvédték Zsoltit,hogy elzülljön,és az önbecsülése megtörjön.Felmerül a kérdés,vajjon hány ember jut majd ide fáziskéséssel,aki elveszítette a munkáját?(magamat is beleértve )Talán én találok majd önkéntes munkát Böjthe Csaba mellett,és nem kell ezeket a stációkat végigjárnom...A szolidaritásnak kellene megerősödni. Régen, 1945 előtt is működött egyfajta szolidaritás,voltak olyan mechaniznusok,amelyek segítették a bajba jutott embereket.Most a bajba jutott embert légüres tér veszi körül,súlyos helyzetével magára marad,nem tudja megfelelően artikulálni,egyedül küzd segítség nélkül...Egészen kis összeg pedig élelet menthet. Zsolti életébe mennyit fektettem be?egy vonatjegyet?az is 90 százalékos volt mert egy vakkal utaztunk,370 ft. De neki annyi se volt.És ha nem viszem fel Pestre lehet hogy már nem élne,mert többször volt itthon öngyilkossági kísérlete...Vagy egy roma diáknak 20 ezer lenne havonta a kollégium mindennel,hogy tudjon tanulni.De nem tudtam ennyivel támogatni....és sajnos visszament a faluba,és nem tanul..Mindenütt azt látom,hogy nagyon csekéky összeggel lehetne segíteni,de akinél a nagy pénzek vannak,az nem segít,és van amikor szívesen segítene is,csak el van zárva ettől a világtól,nincsenek csatornák,utak az enberek között....
Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!
BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?
Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek
Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó
Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban
B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra
Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást
Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése
Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások
Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség
Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok
Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...
Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem
Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel
Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd
Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?
Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben
B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével
Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet
Látogatóink száma a mai napon: 576
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 61356445
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Ats Kriszta - 2013-03-01 13:34:49
Nagyon tetszik a világméretű összehasonlítás és az itthoni szegénység relativitásának hangsúlyozása. Azt szeretném hozzátenni, hogy a világban a sok gyerek a legtöbb esetben nem a szülők döntése, hanem a fogamzásgátlás lehetőségének hiánya, vagy egyoldalúan a férfi és a klán elnyomó akarata. Ez még a jómódú országok szegény ill. a szexualitás terén tudatlanságban tartott rétegeinél is probléma.
Aki szeretné enyhíteni a nyomort, annak legelőször is a fogamzásgátlás lehetőségeit kell biztosítani a nők és lányok számára itthon és szerte a világban, a szükséges jogokkal és megfelelő tudással együtt. Ma még milliárdnyi ember számára csak vágyott kiváltságos helyzet az, hogy mérlegelhetjük, hány gyermeket szeretnénk.