belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Szerkesztő

Jelen vagyok

Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Ecce Homo


Egyelőre még egyenruhában vagyok... Fél évem van már csak a leszerelésig, azután veterán leszek. Új életet kezdhetek. Szerencsétlenségemre ide vezényeltek, ebbe az elátkozott provinciába. 
Hogy itt már megint mekkora cirkusz van! Ez a nép kezelhetetlen. 
Hát, nem irigylem Pilátust. Hogy lehet ilyen helyzetben jó döntést hozni?! 
Ez a rabbi nyilvánvalóan ártatlan. Semmilyen Róma-ellenes tett nem szárad a lelkén, mégis - előre tudni, hogy mi lesz ennek a vége - keresztre fogja ezt is küldeni. Pilátus izzad, látom, ahogy gyöngyözik az izzadság a tarkóján, de hiába igyekszik, ebből a kutyaszorítóból nincs menekvés: itt és most azt fogja tenni, amit a zsidók akarnak tőle. Hogy mivel tudják megzsarolni? 
Nos, ha bevádolják, hogy „nem a császár barátja", nyomozást indítanak ellene, és a végén kiderül, hogy vállalt valamilyen szerepet a Seianus-összeesküvésben. Ezt mindenki gyanítja róla, hiszen Seianus barátja, bizalmasa volt. Akkor pedig neki vége. Ezt nem fogja megkockáztatni, inkább megteszi, amit a zsidó vezetők várnak tőle. 
Csak engem nehogy beosszanak a kivégzőosztagba! Nem akarok részese lenni ennek a gyilkosságnak! Különben is, ez a rabbi nagyon különösen viselkedik, nem úgy, ahogy az elítéltek szoktak. Félelmetes, ahogy néz. 
Mintha nem is elítélt lenne, hanem Ő lenne az ítélőbíró. Fortuna, segíts, hogy ne kelljen a mészárosának lennem! 
Réz-Nagy Zoltán


Anya! Mi ez? Segíts, kérlek, én ezt nem értem! Látom, hogy Te sem érted! Anya, miért véres?
Miért bántják? Ő király, látom rajta! Nem szabadna bántani őt! Miért bántják egymást az emberek? 
Te engem sose bántasz, mások ezt miért csinálják? Egymást gyakran bántják az emberek? 
A vér tényleg ilyen sokat folyik? Egyszer véreztem eddig nagyon, amikor elestem - véletlen volt, a Mama felé szaladtam éppen, régen láttam, úgy örültem neki, mindig finom az illata, megnyugtató. 
Az én véremet akkor felitattad, lemostad, de ennek a királynak ki segít? Hol az anyukája? Miért hagyják a többiek, hogy vérezzen? Anya, kérlek! Kérlek magyarázd meg! Magyarázd meg az embereket!
Kedvek Vera

 


Sokszor járok ide: ezen a téren mindig találni embereket, és néha nekem is csurran-cseppen valami. Kóbor kutya vagyok, koldulásból élek. Igen, máskor itt szoktam kapni ezt-azt. De most valahogy nem megy, hiába keresem az emberek tekintetét. Máskor az emberek le szoktak nézni a földre, gyakran néznek a lábuk elé. Most senki sem néz le. Nagyon el vannak foglalva magukkal... Mi történhet itt, hogy senkinek sem kalandozik el a figyelme a föld közelébe? Észre sem vesznek, mindenki az emelvényen állókat figyeli, velük foglalkozik. Emberek, ennyire ne legyetek már elfoglalva magatokkal! Létezik más is rajtatok kívül! Itt mindenki a másikat figyeli, lesik egymást, keresik egymás tekintetét. De az ott, az az emelvényen álló, majdnem meztelen férfi, akinek vállát vörös lepel fedi, az nem figyel a többi emberre. Ő feljebb néz, mintha feljebb lenne a számára érdekes. 
Vajon van ott valaki, azt nézi? 
Mi ketten hasonlítunk: ugyanis itt csak mi ketten nézünk felfelé. Én, a kóbor kutya, aki kéregetek az emberektől, és Ő, aki szintén vár valamit onnan fentről, attól a Láthatatlan Valakitől, akire a tekintetét függeszti: Ő is kér, és ahogy elnézem, nagy szüksége van annak a Nem Láthatónak a segítségére!
/Réz-Nagy Zoltán/


Istenem nézd, mindenki ellene van. Üvöltenek, mint az állatok. Pedig ezeket gyógyította. Őket tanította. Bár legalább én állhatnék mellé, bár legalább én megvédhetném, ha megkérdeznének, elmondhatnám nekik azt, hogy... mit is...? 
Elvégre én sem nagyon értem mitől olyan különös Ő. Nincsen szavam rá. Mondanám csak azt nekik, hogy valami rosszat tesznek, mert érzem, hogy ez az ember jó? Hogy jót tett velem? Hogy megvédett? Kinek számítana? Kinek számítok rajta kívül? 
Bár visszacsinálhatnám valahogy. 
Pár napja még minden rendben volt. Amikor velem volt, még minden rendben volt...
Pete Violetta


Hogyan kerülök én ebbe történetbe? 
Ide parancsoltak? Mint Pilátus a Credóba? 
Még stílusos is. Nem vagyok én itt senki. Nem vagyok zsidó, nagyon nem. Nem vagyok része a tömegnek: jó kis csőcselék. Nem szívesen vagyok része ennek a rendteremtő bagázsnak sem. Pilátus? A nagyszájú pojáca. Kívülálló vagyok, nem részese a történetnek. Ez az a fehérruhás szegény próféta? Ettől félnek? Ő lenne veszélyes a hatalomra? Alig hiszem. Hát én az ő pártján sem vagyok. Senkinek a fogja nem vagyok. Nem köteleződöm el. Csak épp' szolgálatban állok itt, az egyenruha tart egyben. Várom érte a zsoldom. Szolgálatom éppen ma 6-9-ig tart. Pech. Az a dolgom, hogy visszatartsam a tömeget ettől az embertől. Többek közt téged is. Nem vagyok része a történetnek. Te sem vagy az, aki a hátam mögött állsz, üvöltözöl vagy éppen hallgatsz!?
Bölcsföldi András

Munkácsy Mihály: Ecce Homo

 

Golgota

(az ácsfiú bátyja, valahol a tömegben)
Hozta az öcskös a kislétrát, 
elég lesz ezeknek, 
úgyis kilopták már a fának a lelkit, 
olyan alacsonyak ezek a keresztek, 
még a gyerek is eléri a talpat. 
Nincs ezek közt egy rendes ács se, 
csak az arany meg a fegyver, 
az megy nekik, meg a kocka, 
a piszkos munkára meg jó vagy, zsidó, 
a rosseb azt a sisakot a fejeden, 
seperc alatt átütné a szekerce.
Ácsnak jut csak a munka mocska...
Miklya Zsolt


Összeroskadok... Elfáradtam. A sok aggódás, a félelem kivette az erőmet. A megaláztatásod, az elszenvedett ütlegelések mintha engem is értek volna. 
Fiam, édes fiam! - kiáltok fel válaszra nem is várva. Jobb híján visszatérek kavargó gondolataimhoz, miközben érzem, remegek. Miért kellett megérnem, hogy lássam saját fiamat szenvedni, saját fiaimat kiszenvedni?! Miért, Uram? S micsoda szégyen, hogy itt kellett végezned ezen a helyen! Keresztre feszítettek, mint egy bűnözőt, miközben az Úr ígérete szerint királyságod örökké tart! 
Látod, már nincs erőm dühöngeni sem. Beletörődtem a visszafordíthatatlanba, s csupán csöndes sírdogálásom, sóhajaim maradtak nekem. Drága, elsőszülött fiam, hogyan történhetett ez éppen veled? A Magasságos Fiával? 
Mozdulni sem bírok. Belemerevedtem abba a görcsös kapaszkodásba, amely nem engedi, hogy lefejtsem karjaimat keresztedről. Mintha így menthetnélek meg a halál torkából. Elvégeztetett? Lelkem nem csitul.
Fiam véghezvitt és véghez nem vitt dolgain tűnődöm és azokon a szavakon, melyek egykoron ott, Názáretben hangzottak fel egy angyal ajkáról. „Magasztalja lelkem az Urat? És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben?" Hogy lenne ez ilyen körülmények között lehetséges? Ezt kívánná tőlem most is az Úr? Képtelen vagyok így cselekedni. Értetlenségem és szomorúságon nagyobb annál, minthogy elfogadhatnám az Ő akaratát.
Aztán Erzsébet olyasmit is mondott, hogy „Áldott vagy te az asszonyok között..." Áldott lennék? Most feszítették keresztre Jézust, a fiamat! Ó, Istenem! Értelmemmel fel nem foghatom, áldottság-e, áldás-e, hogy elveszítettem őt, szeretetem tárgyát. Uram, hallasz? Hol vagy?
Péter-Szarka Katalin


- Hiszen megmondtam, hogy ez lesz. Emlékszel? Nem lehet ilyen nyíltan szembemenni a törvénnyel, mint ahogy ez tette. Különben is, miben bízott? Júdea a rómaiak uralma alatt áll, Dávid királysága még várat magára. De legalább tanult volna a korábbi álmessiásoktól, és felhasználta volna a hatalmát, hogy hadsereget toborozzon, és harcoljon az elnyomóink ellen. Ha így tett volna, legalább hasznos halált hal. Nem tudom megérteni.
- Elég csupán elfogadnod.
Nagy Dávid

 

Munkácsy Mihály: Golgota

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 9221
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43911567

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat