belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Thoma László

Utunk a kereszt felé

Harminc ezüstpénztől az örök életig

„...nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén." (1Pét 1, 18-19)

A böjtben az ember leginkább szemlélődik. Figyel befelé, kifelé, Isten felé nyit, tisztul, készül az ünnepre. Mindeközben tele van mozgással is, készülődéssel a böjt, s ahogy a nagyhétbe lépünk, egyre tevékenyebbé válunk lelki téren. Ünnep közeledik, melynek hagyományai, rítusai vannak; érzések kapcsolódnak mindenhez, megtapasztalások, reménységek.
Isten üdvtervének fontos állomásán vagyunk, részesei lehetünk az „idő középpontjának", mikor is megtörtént a megváltás csodája. Újra élhetjük a nagyhetet, járhatjuk lélekben a keresztutat, átélhetünk hatalmas lelki hullámzásokat, halált és feltámadást.



Péter levele húsvét üzenetének szívét ragadja meg: megváltásunk áráról, Krisztus áldozatáról beszél. Az Igét olvasva kiemelkedik számunkra egy olyan szó, amely evangélium, hitünk alapja, reménységünk forrása: megváltattunk. Ezt a tényt a már évtizedek óta létező, és ebben a tudatban élő keresztyén gyülekezetnek írja Péter. Tény, amely meghatározza a mindennapokat, és ebből következően mindennapossá, megszokottá is válhat. Tény, amelynek erejét és valóságosságát olyan könnyű elfeledni... Tartalma különleges, talán fel sem mérhető emberi elmével: megváltattunk, Isten megbocsátott nekünk, Krisztus váltsághalála által örök életünk, üdvösségünk van. Valaki kifizette azt az árat, amelyre mi sosem lettünk volna képesek: bűneink büntetését hordozta helyettünk. Aki megértette és befogadta már az örömhírt: megváltattam, valaki megváltott, megszabadított engem, annak azután másként mehet tovább az élete. Az Igében leírt mód a megváltásra nézve azt az ókori gyakorlatot tükrözi, amikor egy rabszolgát valaki megvásárolt, kiváltott a rabszolgaságából. Szabadságot jelentett ez annak az embernek, akinek saját erejéből soha nem lett volna lehetősége arra. Érdekes, hogy az Újszövetségben ezt a kifejezést az emberre nézve mindig passzív alakban találjuk, azaz a cselekvő mindig Isten. Ő a megváltás alanya, az ember pedig tárgya annak.
Aki átéli a nagyhét valóságát, megérzi a megváltás súlyát, az többé nem él könnyelmű, önmagáért való életet, hanem megváltozhat Isten kegyelméből. Igénk konkrétan beszél arról, miből is váltattunk meg; mi az, amiből kihozott minket Istenünk. Az atyáinktól örökölt hiábavaló életmódot említi az Ige, ami jelentett kicsapongó életvitelt, generációkon átadott viselkedésmódokat, mintákat a bűnre, az Istentől idegen életvitelre. Jelentette ugyanakkor a vallási értelemben való hiábavaló életet, azaz a bálványimádást, a hamis istenek tiszteletét is! Mindkét értelemben egy olyan Istentől elszakadt gondolkodásmód és értékrend áll, amit az ember örökségként kaphat az előtte élőktől. A hiábavaló dolgok alatt mindaz érthető az itt álló szó szerint, ami haszontalan, üres, értéktelen és ostoba. Isten Igéjének mérlegén, a Szentlélek világosságában válik egyértelművé az ember életében: mi az értéktelen, a kár és szemét. Azért fontos ezt megvizsgálnunk, mert az értéktelen dolgok, különösen a mai világban szépen „becsomagolva" próbálnak teret nyerni az életünkben - gyakran kiszorítva az igazi értékeket. Ezért kell résen lennünk keresztyén emberként is, kérve Isten vezetését az érték és értéktelenség dolgában. Érték lehet mindaz, ami Isten és felebarátaink iránti szeretetből fakad; ami közelebb visz Istenhez, ami nem gátol az Ő útján való járásban. Kevésbé értékes mindaz, mi öncélú, önmagáért való, csupán e földhöz köt, elidegenít Istentől és egymástól. 
És hogy mi az igazán értékes, arról beszél az igeszakasz vége: mi volt az ára a mi megváltásunknak? Az emberileg talán legértékesebb dolgot, az aranyat, és az ezüstöt; gyakorlatilag a pénzt veszendő dolgokhoz hasonlítja itt az apostol. Veszendő, azaz romlékony, mulandó, pusztulásra ítélt dolog az ezüst, az arany. Olyan kincs, amit elemészthet az idő, aminek az értéke változhat, elveszhet. Ezek az anyagok ritkaságuk miatt értékesek, mégis teljesen e világhoz kötöttek. Sok mindenre alkalmas a pénz, a jelentős anyagi fedezet, de egyre biztos nem: az üdvösség megszerzésére, az ember bűneiért járó büntetés megfizetésére. Jézus Krisztus mint tökéletes áldozat, mint szeplőtelen, hibátlan Bárány odaadta az életét - és ez volt az ár. Az ókori gondolkodás szerint a vérben van az élet, és ha értünk folyt ki a vére, akkor értünk adta az életét. Egy tökéletes, hibátlan élet a bűnösökért, érted és értem. Ez az a tény, amivel szembesülhetünk, és aminek örülhetünk ezen ünnepen.

Krisztust nagycsütörtökön elfogják, nagypénteken halálra ítélik és kivégzik. Meghal. Leveszik a keresztről, sírba teszik. Ellenségei örülnek. Elégtételt vesznek a farizeusok is, hogy ha valóban Isten fia lett volna, leszállt volna a keresztről. Ha pedig nem volt az, de azt hirdette magáról, méltó volt a halálra. A tanítványok szétszéledve, zavar, káosz, félelem és kétségbeesés uralkodik mindenkiben.
Nagyszombaton Jézus teste a sírban fekszik. Eközben tanítványai szétszéledve rettegnek, összezavarodva találgatnak, hogyan történhetett meg ez az egész a Mesterrel. A főpapok és írástudók őrséget helyeznek Jézus sírja elé, le is pecsételik azt, nehogy tanítványai ellopva a testét azt hazudják, hogy feltámadt. Felesleges emberi aggódás, tépelődés és felesleges emberi igyekezetek... És mindeközben csend, nagy csend.
A távolban azonban hallani valami halk morajlást. Győzelmi dal, diadalének szűrődik. E nagy csendet csakhamar a feltámadás reggele töri meg. Az Atya feltámasztja a Fiút a halálból. Teljes diadal a halál fölött. Krisztus halála nem vége, hanem csodálatos kezdete a történetnek...

„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
És megszűnhetett dobogni szíve,
Harmadnapon legyőzte a halált,
Et resurrexit tertia die.”

Ámen!

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 6648
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378858

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat