2011. április
34. szám
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség
Ásítok. Fel kellene kelni. De valami nincs rendjén, mert nem alszom valami jól, és ez nehezíti a kelést. Nehéz, de kell. Indulni kell dolgozni. És máris a kávén jár az eszem. Meg hogy rágyújtsak. Miután az ébredési szertartáson, a reggelin és az öltözésen is túl vagyok, elindulhatok végre.
Rengeteg autó, és a tömegközlekedés is eléggé zsúfolt. Mindenki megy dolgozni. Nem tudom, hogy ki szereti, amit csinál, s hányan csak azért csinálják, amit muszáj - talán éppen a mai napon is azért idegeskedve, hogyan fog beleférni a mellékes munka, amit vállaltak -, mert áldozatot hoznak a családjukért. Vagy csak mert a hitelt ki kell fizetni - de nem látnak tovább. Hajszálnyi a különbség. De nem lényegtelen.
A munka végeztével elindulok haza. Hazafele a villamoson egy fiatal szőke leány úgy be van szívva, hogy wc-t keres angolul. Mi viszi ide, hogy ennyire kiüsse magát? Talán ő is áldozat. Áldozat, amit az élet követel. Áldozat, amit már közömbösen hoz meg. Üldögél és dülöngél a villamos ülésén. Amikor a szemedbe néz, nem sok mindent látsz. Áldozat. De milyen? Érdekes és érdemes, értelmes és valamire való? A válasz számára talán: szükséges. Pedig lehet, hogy nem is lenne az. A megoldáshoz más vezet. Szükséges vagy szükségtelen a szenvedés, az áldozat? A különbség hajszálnyi. De nem lényegtelen.
Aztán ott van Irénke néni. Tudod, a még nem öreg, de már idős néni, akivel nem nagyon lehet két szót sem váltani. Nem mert nem akarsz, hanem mert nem lehet. Mindenkire haragszik. S hogy miért? Valójában gőzöm sincs... Mert így érzi jól magát. Talán maga miatt haragszik mindenkire. Ugyanis magunkat hibáztatni nem is olyan egyszerű. A másikat viszont nagyon könnyű, az nem fáj. Sőt, örömet is szerez. A felszínen. Belül pedig eléget. Nem égünk valamiért vagy valakiért, hanem égünk, felemésztődünk valamiben... A különbség hajszálnyi. De nem lényegtelen. S hogy miért pont ezen az úton-módon? Mert könnyű? Mert kielégülést ad? Mert megment valamilyen fájdalmas és keserves helytől, dologtól vagy embertől? Igazából sokféle magyarázat lehetséges... Ami biztos, hogy nem jó megoldás ez. S mégis oly gyakori. Érthetetlen... „be kell érnem a megállapítással: az emberek szamarak. Nagyszerűen élhetnének, mégis rosszul élnek, és ennek érdekében mindent elkövetnek. Módszerük, röviden összefoglalva, ebben áll: hogy mások életét elrontsák, hajlandók a magukét is tönkretenni." (Benedek István: Csineva)
Áldozatul esni vagy áldozatot hozni: a különbség csak hajszálnyi. De nem lényegtelen. Naponta szembesülök ezekkel a képekkel. A saját életemben is.
S most sincs más, mint hogy tanuljunk egész életünk során. Megtanuljuk, hogy valamit nem jól csinálunk. És keveseknek, de csak keveseknek megadatik, hogy megértsék: valamiért áldozatot hozni nem veszteség, hanem nyereség.
S az elengedés és az odaadás nyereség. A görcsös ragaszkodás pedig veszteség. Nem a ragaszkodás vagy a szeretet, hanem a görcsös, befeszülős, rángatós akarás, ami nem hagy helyet az Istennek. És így az áldozatnak sem. Az ember, a másik ember is kiszorul az életünkből, ugyanis foglyokká válunk: a saját magunk foglyaivá... Az önmagába harapó kígyó: magunk akarunk lenni, szabadok, veszteségek nélkül, és mégis így záródunk be, leszünk foglyok és vesztünk el mindent. Pedig csak egy hajszálnyi a különbség... de nem lényegtelen.
Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is
Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok
Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?
Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség
Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé
Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról
Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van
Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig
Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán
Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé
Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...
Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen
Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven
Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"
Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét
Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa
Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia
Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett
Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.
Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban
Látogatóink száma a mai napon: 1073
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373288
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.