2011. április
34. szám
Botorkálunk a kézmosóvíz felé
Micsoda különleges napok ezek, micsoda különleges este… nemrég még hozsannáztak, azóta meg újra és újra sarokba akarnak szorítani. Kegyes álarcaik mögül vigyorgott a kísértő… s én, pont én voltam, én vagyok… az ellenség… hány tagadást éltem meg azóta, hogy itt vagyok veletek, még egy kis ideig… de jó megpihenni ebben a szobában, milyen jó a vacsora illata…
Csak azt lehet elárulni, aki szeret minket, akit szeretünk. Milyen könnyű is lenne, elárulni őket, itt maradni, elkerülni messzire a kertet, a templomot… a kínzást és halált… elárulni, eladni mindent azért a látszólagos békés, látszólagos életért… gyógyításkor, áldásosztásnál, ételszaporításnál, bűnbocsánatnál, tanítás közben mennyire szerettek, kosarakat lehetett volna megtölteni lelkesedésükkel, ötleteikkel… most meg egy szeretet-morzsa is alig akad, igaz, Péterek, Júdások, Tamások… ti mindannyian?
Mindig azzal az első árulással kezdődik, amikor kiderül, hogy hiányzik egy őszinte mozdulat, a jelenlét. Mindig azzal az első árulással kezdődik, amikor kiderül, hogy a másik áruba bocsátotta titkodat, szívedet. Ahogy abban a kertben is történt, ahol összetört szívvel őrködik azóta az angyal azzal a lángoló pallossal… Mindig az árulással kezdődik, amikor nem hisszük el, hogy a másik tényleg olyan komolyan gondolja, ahogy mondta… és mi hetyke tudatlansággal, félvállról vesszük az ígéretet, a szeretetet… micsoda borotvaélen botorkálunk a kézmosóvíz felé.
Eladni csak azt lehet, amit már nem szeretünk... akit nem szeretünk, akire nincs szükségünk, akihez nem kötődünk... ahogy nézlek titeket, tucatnyi kiválasztottam, hallom szívem kérdését: szükségem van rátok? És rád? Látnod kell, meg kell értened, meg kell érezned, el kell hinned, fel kell ismerned!
Olyan furcsán néz ránk, mintha gondolatban nem is itt lenne….
Itt ülünk, bár ünnep van, mégis olyan kellemetlen, feszült a hangulat… micsoda viták és szavak! Kiráz a hideg, ha a templomról szóló jövendölésére gondolok… Mintha tegnap lett volna itt köztünk az az asszony a kenettel, aminek úgy örült! Mi lesz még itt? Sündörögnek körülöttünk ezek a farizeusok is, csöpög szavaikból az ártani akarás … csak azok a pogány rómaiak ne jöjjenek …
Mikor folytatod a takarítást? A templom után jöhetne a palota, aztán a helyőrség… mikor? Mikor adsz jelet? Mert a te jeledet vágyom, félem, hiszen te leszel az, aki beteljesíti álmaimat, ugye? Ugye nem hagysz cserben engem?
Félek, hogy elmaradok mellőled… olyan hallgatag most a szívem is… csak valami halk suttogást hallok lenn a mélyben… kicsoda lesz az a…. ???
Mi? Mit csinálsz azzal a kenyérrel? Nem, nem… ne így, nem így kell… hát tényleg komolyan gondoltad, mindháromszor… jajj… mi lesz az álmainkkal, mi lesz velünk… Nélküled?
Fáj, fáj ahogy összetör és széttép! Fáj, hogy mindegyik ezt teszi velem … Én vagyok az, amit megtörnek… Akinek nincs más lehetősége. Nincs más terített asztal, nincs kisgyermek vagy édesanya, csak Ő és ők. Csak Ő, aki megtörtségemet szeretettel említi, csak az ő kezében, csak őmiatta dicsőség szétmorzsálódni, vekni helyett az ő megtört testének lenni. Ó, de hányszor árultak el nemtörődöm lelkészek és úrvacsorázók, akik öröm nélkül, mélán és kedélybetegen elrágtak, aztán lenyeltek, elfelejtették azokat a szavakat… hányszor adtak el, anélkül, hogy tudták volna, az ő megtöretett teste lehetek, hányszor dobtak ki…
Milyen jó megpihenni ebben a szobában, milyen jó a vacsora illata….
Fűrészpor ízű ez a hús, rágós a kenyér, a bor olyan fémes ízű. Látom, látom szemeitekben, gesztusaitokban a félelmet, a kérdéseket. Drága barátom, „amit tenni szándékozol, tedd meg hamar”! Így. Most válik végérvényesen nyilvánvalóvá ki vagyok. Szeretem azt a kertet… szeretek ott imádkozni … énekelni… de előtte… vegyetek a kenyérből és igyatok a borból… mindannyian.
Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is
Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok
Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?
Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség
Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé
Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról
Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van
Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig
Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán
Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé
Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...
Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen
Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven
Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"
Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét
Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa
Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia
Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett
Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.
Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban
Látogatóink száma a mai napon: 1715
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59780941
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.