belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Hajduk Zsófia

Miért érdemes kimondani a boldogító igen-t?

Házasság hete, szemben a szkepszis éveivel

A házasság nem veszítette el létjogosultságát, nem vált elavulttá, a hűség és a szeretet örökkévaló értékét képviseli a jelenben – erre a csodára hívja fel a figyelmet a hazánkban immár negyedik alkalommal megrendezett Házasság Hete.
Ebből az alkalomból látogattam meg fővárosi otthonában a fiatal házaspárt, Szanyi Sándort és Reginát, hogy beszélgessünk az ismerkedés és a házasság érdemi kérdéseiről. Egy csésze forró gyümölcstea mellett kérdeztem Reginát a megismerkedésük történetéről, majd Sándor is csatlakozott hozzánk, és együtt meséltek tapasztalataikról, meggyőződéseikről. 

Több mint 7 éve ismeritek egymást, másfél éve házasodtatok össze, hogyan kezdődött a kapcsolatotok?
R: Egy keresztény nyári táborban ismerkedtünk meg Sándorral, ahol együtt szolgáltunk, barátok lettünk. Év közben is tartottuk a kapcsolatot, de akkor még mindketten másik városban tanultunk. Miután befejeztem a középiskolát, Budapestre jöttem egyetemre, többször találkoztunk, segített nekem megismerni a várost és nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ebben az időben még valaki más tetszett, ezért nem akartam túl sok időt tölteni vele, sőt pár hónapig egyáltalán nem is találkoztunk. Ekkor jöttem rá, hogy Sándor mennyire fontossá vált az életemben. Miután újra felvettük a kapcsolatot, elkezdtünk a szó szorosabb értelmében ismerkedni. Három hónap múlva a megismerkedésünk helyén mondta el, hogy mit érez irántam, és szeretné, ha mi együtt járnánk. Először megijedtem, mert nagyon sok gátlás, félelem volt bennem, de sokat jelentett nekem, hogy Sándor annyi időt adott, amennyire szükségem volt, nem sürgetett, nem volt türelmetlen.

Milyen volt az együttjárás?
R: Az együttjárásunk első éve nagyon nehéz volt, egyet léptünk előre, kettőt vissza. Többször szakításra is sor került, sok félelem tört elő belőlem, kérdések, a felelősség súlya, hogy honnan tudhatnám már most, mit akarok egész életemre. Non-stop imádkoztunk, de Isten nem szabadított meg ettől. Végül megbeszéltük, hogy tartsunk néhány hét szünetet, felkerestem egy lelkészt, aki beszélgetett velem és imádkozott értünk, akkor megszabadultam nagyon sok szorongástól.

Szerinted miért tartott a kételkedés időszaka ilyen sokáig? Miért nem szabadított meg Isten előbb?
R: Talán szükségünk volt arra, hogy meglássuk, ha ilyen Istenünk van, akkor nincs mitől félnünk. Gedeon története segített ezt megérteni. Amikor Gedeon csatába készült, Isten hazaküldte Izráel seregének nagy részét, míg végül csupán háromszáz katona maradt szemben az ellenség több ezres haderejével, hogy megláthassák: Isten adja a győzelmet! A mai napig gyakran visszatérek ehhez a ponthoz, hogy erőt merítsek belőle.

A következő hónapokban sokkal jobban elmélyült a kapcsolatunk, irányt vett a további ismerkedés. Fontosnak tartom, hogy a szerelemben két egész ember találkozzon, formálják egymást, de ne adják fel önmagukat. Ugyanakkor ha nincsenek közös céljaik, akkor a kötelék lassan szétszakad.

A következő lépés az eljegyzés volt…
R: Igen, 21 éves voltam, amikor sor került az eljegyzésre, ekkor két éve jártunk már. Én nem bíztam teljesen abban, hogy Isten el tudja rendezni a tökéletes eljegyzést, így előbb történt meg, mint ahogy meg lett volna az ideje. Lányok: Isten időzítése tökéletes, ne gyakoroljatok pressziót a másik félre azért, hogy eljegyezzenek titeket, ez a fiú feladata, és ez iszonyatosan jó lehetőség arra, hogy megtanulj bízni Istenben! Fiúk: néha bizony nemet kell mondanotok a lányoknak, és kivárni a megfelelő időzítést!

Honnan tudtad, hogy Sándor számodra az igazi?
R: Az együttjárás elején volt, hogy még méregettem másokat, észrevettem, hogy más fiúk is kedvesek, szimpatikusak, ekkor volt időm átgondolni, hogy tényleg Sándort akarom-e, illetve ez a gondolkodás segített jobban megérteni a másik fél személyiségét. Aztán jött egy pillanat, amikor már el sem tudtam képzelni, hogy mással legyek.

Szóval nem a Bibliában volt a válasz?!
R: Úgy gondolom, hogy a házasság döntés, amit Isten megáld. Nem kaptunk igét a házasságunkra, de valójában nem is kértünk, Isten a legtöbb esetben az életünkön keresztül vezet minket, nem pedig az életünkön kívülről irányítja a lépéseinket.

Támogatott a családotok az eljegyzésben?
R: A családom először nehezen fogadta a kapcsolatot, de igazán az eljegyzéskor tudatosult anyukámban, hogy az életünk meg fog változni, félt, hogy el fog veszíteni, és ez olyan viszályt okozott, hogy le kellett fújnunk az eljegyzési vacsorát is. Először dühöngtem, két hónapig nem beszéltünk, de Isten megmutatta, hogy ha megsértenek, akkor is szeretettel kell reagálnom. Egy nap meghívtam anyukámat egy étterembe, hogy megoldjuk a problémáinkat, és ez a gesztus annyira sokat jelentett neki, hogy a konfliktus teljesen feloldódott, aznap este már az esküvői ruhámról beszélgettünk. Megtanultam, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem döntés és cselekedet, ami áldássá válik az életünkben.

Nem bizonytalanított el a döntésedben ez a konfliktus?
R: Anyukám számára nehéz volt elfogadni azt, hogy a vőlegényem nem pontosan olyan, mint amilyennek ő elképzelte az ideális vőt. Nehéz volt, el kellett magyaráznom pontról pontra, hogy miért Sándort választottam, és ezáltal még jobban megerősödött bennem, hogy őt akarom. Nagyon sok támadás éri a párkapcsolatokat, de igaz az, hogy minden javunkra válik.

Milyen az élet a boldogító igen kimondása után? Valóban minden csupa rózsaszín?
R: A lányoknak tényleg sokszor naiv elképzelésük van a járásról és a házasságról is. Minden kapcsolatnak vannak nagyon színes vagy épp nagyon szürke napjai. Néha nem olyan szent, mint ahogy a Társtalálóban olvastuk, van, hogy hullafáradt vagy és nem érzed, hogy szerelmes lennél, ezt el kell fogadni. Mi az együttjárás, jegyesség idején megéltünk sok nehéz helyzetet, amit mások gyakran csak a házasság első éveiben, ezért nem volt olyan nehéz a váltás. Én problémaorientált alkat vagyok, amit jól is ki lehet használni. Ha az együttjárás közben akadtak problémák, akkor azokat sorra átbeszéltük. A fiatalok nem használják ki mindig megfelelően az együttjárást, keveset beszélnek a kettőjük közti interakcióról, az érzéseikről. Amikor mi összeházasodtunk, ezek már nem voltak újak számunkra. Új volt az élethelyzet, más életritmusra kellett átállnunk, de nem volt már olyan nehéz.

S: Fontos az is, hogy a párok a kapcsolat melyik fázisában házasodnak össze. Ha még rózsaszín felhőben járnak, minden nagyon jó, de amikor kialszik az első láng, akkor sokan megijednek. A legértékesebb periódus, amikor másodszorra szeretsz bele valakibe, amikor már nem csupán az érzelmek és a kémia irányít, mert miután ez elmúlik, akkor tudsz beleszeretni a másik személyiségébe.

Egyetértetek azzal, hogy lakva ismerszik meg az ember?
S: Egyáltalán nem! A legjobb barátok sem laknak együtt, nem kell együtt lakni ahhoz, hogy megismerjétek egymást.

R: A gyakorlati dolgok nagy része is már járás közben kiderült. Például én korán fekvő vagyok, míg Sándor későn fekvő, ez nem volt meglepetés számunkra, csupán annyi volt a feladatunk, hogy összehangoljuk a szokásainkat.

Mit jelent nektek a házastársi szerep?
S: Ugyanazt, mint a járás alatt. A Biblia egyetlen dolgot ír a férjnek: szeresd feleségedet úgy, mint Krisztus az egyházat. Ez egyrészt azt jelenti számomra, hogy megpróbálom úgy szeretni a másikat, ahogy neki van rá szüksége, nem úgy, ahogy nekem kényelmes, másrészt felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon Jézus mit tenne a helyzetemben, és ez alapján hogyan kellene viselkednem Regivel. Ez az alapelv megszabja azt, hogy mit jelent férjnek lenni. Isten megmutatta nekem, hogy annak a szeretetnek, amit ő ad, nem tud senki ellenállni, ettől a szeretettől teljesedik ki egy kötelék. A kapcsolatunk első időszakában is erre támaszkodtam.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
S: Egyszerűen odafigyelek rá. Ha tudom, hogy dolgoznom kell, de Reginek szüksége van arra, hogy együtt legyünk, sétáljunk kicsit, akkor erre is időt szakítok, ugyanakkor lényeges, hogy a feladataimat se hanyagoljam el.

R: Nekem kicsit nehezebb volt a váltás az együttjárás és a házasság között. A társadalom és a Biblia nőkre szabott szerepe sokban különbözik. Szükségem volt arra, hogy megtaláljam a saját helyemet a házasságban. Megtanultam, hogy amikor azt látom, változásra van szükségünk, ne én mondjam meg, mi legyen a következő lépés, hanem előbb imádkozzak és bízzak abban, hogy Isten vezeti Sándort. A konfliktusoknál is hasonló a helyzet, persze a megbeszélést sem hanyagoljuk el, de tapasztalom a gyümölcseit annak, ha nem akarom irányítani a férjemet. Ha a helyemen vagyok, nincs mitől félnem. Sárát eladta a férje, Isten mégis azt mondja, hogy legyél olyan, mint Sára és ne félj „semmiféle fenyegetéstől”.

Mi a biztosítékotok a jövőre?
R: A szakítás vagy a válás azt jelenti, hogy az egyik vagy mindkét fél feladja.
A biztosíték számunkra az, hogy döntést hoztunk mindketten, hogy nem adjuk fel.
A próbákra is így kell nézni, bíznunk kell Istenben, hogy vele végig lehet csinálni.

S: Isten nem adott választási lehetőséget. A nehézségek legtöbbször abból fakadnak, ha nem érzem, hogy szeretem a másikat, vagy a másik szeret engem. Ha a kapcsolat csak ezen alapul, akkor meg fog szűnni, mert az érzelmek elmúlhatnak, de dönthetünk úgy is, hogy én akkor is szeretem a másikat, ha ő éppen nem szerethető, és fordítva is. Isten ad arra biztosítékot, hogy ez működik.

Nincs menthetetlen kapcsolat, csak a hitem fogyhat el abban, hogy Isten a helyzetünket helyre tudja állítani, akkor is, ha mi már nem tudjuk, persze nekünk is kell tenni érte. Keresztény házasságok akkor mehetnek tönkre, ha házastársak elveszítik a hitüket abban, hogy Isten őket egymásnak teremtette, és amit Isten tervezett, az jó. Isten a házasság pillanatától egyként tekint a párokra, szerintem innentől kezdve bármilyen két embert tud úgy formálni, hogy teljesen összeillők legyenek.

Mit láttok annak hátterében, hogy manapság a fiatalok nem akarnak megházasodni?
S: Fontos az egzisztencia kérdése. Régebben én is teljesen a kezemben akartam ezt a területet tartani. Nem mondom, hogy nem kell foglalkozni a témával, de az Istenben való bizalom nem abból áll, hogy tudom előre, mi lesz a jövőben. Ezután a házasság, majd a gyermekvállalás kérdése már arról szól, hogy elhiszed-e, hogy Isten gondoskodni fog, megáld. Lehet ez a kérdés kibúvó is a fiataloknak, mert félnek a kapcsolatoktól, az elköteleződéstől. 100 évvel ezelőtt mindenki 20 évesen megházasodott, pedig nekik sem volt többjük, ma ott sem házasodnak az emberek, ahol nem kérdés az egzisztencia.

Mi úgy házasodtunk össze, hogy nem volt egzisztenciánk, de voltak terveink. Ha egy kapcsolatban eljön az a pont, amikor szükséges a továbblépés, el fog tántorítani, ha csak arra alapozol, hogy mid van. Ha nem hiszel abban, hogy Isten megadja, amire szükségetek lesz, akkor nem is bízol benne igazán.

Mit javasolnál egy olyan párnak, akik hozzátok hasonlóan fiatalon, egzisztenciális alap nélkül szeretnének megházasodni?
S: Fontos a józan gondolkodás, reális döntéseket lehet hozni: például befejezni az iskolát; de nem szükséges, hogy tudjuk előre, hogy milyen autónk lesz, mennyit keresünk majd a következő öt évben. Ahogy kényelmesebb út a döntéseinket az érzelmeink alapján meghozni, ugyanúgy könnyebb döntéseket hozni, olyan társadalmilag elfogadott vélekedések alapján, amik nem biztos, hogy megalapozottak. A házasság, a család áldozatokkal jár, de ezeket érdemes meghozni.

R: Nagyon ritkán látni igazán jó kapcsolatokat, de Isten szerint a házasság jó, és ő mindig mellettünk fog állni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy házasságban élhetek, feleség lehetek, soha nem gondoltam, hogy ez ennyire nagyszerű lesz.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely
Igenember és Istenember
Akár a nem-esedés, akár az igenlés útján járunk…

Gondolkorzó

Pete Violetta
Mit is mondtam?
Keresztelői fogadalmaink és ami utána jön…

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Igen, egy örök életre
Pontosan mit is fogadunk meg a házasságkötéskor?

Magasság

Tóth Sára
Igent mondani a királyban az emberre
A király beszéde című film és a férfiszerep

Miklya Zsolt
Nefelejcs-nem, gondoljrám-igen
Igen-nem játék Tolkien és Nemes Nagy virága kapcsán

Mélység

Szakács Gergely
A NEM mint határozott IGEN
Agresszió vagy megalázkodás helyett asszertivitás

Teljesség

Bella Péter
Igen. Hiszek egy Istenben...
Hitbólintás, de kié?

Koczor Tamás
Isten igen – egyház nem
Magunk módján vallásosan…

Üzenet

Thoma László
Igen… egymásra!
A megtartó közösség ereje

Áthallások

Bölcsföldi András
De jó a fürdőkádban ülni!
Rejtett irodalmi üzenet, boldog, aki megfejti!

Hancsók Barnabás
Enyém a lelked! – Lélekölő
Ha volna olyan eljárás, amely megkönnyíti az életet…

Miklya Luzsányi Mónika
Lehet-e halállal igent mondani az életre?
Emberek és istenek paradoxona

Riport

Hajduk Zsófia
Miért érdemes kimondani a boldogító igen-t?
Házasság hete, szemben a szkepszis éveivel

Kitekintés

Szoták Orsolya
Igen!
Egy fiatal menyasszony bizonysága

Ferenczi Réka
Isten engem úgy segéljen
Egy fiatal presbiter bizonysága

Látogatóink száma a mai napon: 7867
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57526965

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat