2012. február
44. szám
Hitbólintás, de kié?
Izgalmas lenne, ha mindenkinek lenne egy eszköze, amely rögzíti, hányszor, mikor és hol mondjuk el az Apostoli hitvallást.
Ott lennének a gyerekkori pillanatok, amikor a templompadból kisandítva a felnőttekkel kántáltuk az akkor még érthetetlen szöveget, az, amikor a konfirmációra készülve memorizáltuk, idegesen, tudva, hogy még legalább kétszáz kérdés-feleletet kell átismételni.
Egyházi iskola istentiszteletén, a kötelezően előírt, egyenköpenybe burkolt áhítatos légkörben, elfojtva a lázadást vagy minden részletét felfedezve, átgondoltan rögzítve, próbálva látni az egészet, miközben a felnőttkeresztségre készülve tanulom. Az úrvacsorák előtt, átélve az ünnepet, az Isten közelségét vagy épp ellenkezőleg, a „legyen-már-vége” érzésbe ültetett automatizmust, a szavakat kiejtve, de nem figyelve. Keresztelőn – gyerekünk a kézben – izgalommal, együtt a családdal, mögöttünk egy gyülekezet meghatóan dübörgő kórusa. Ökumenikus imahéten, a más hangsúlyok hitvallásegységében, miközben persze belezavarodunk, hogy most egyetemes vagy katolikus-e az az Anyaszentegyház. Vagy temetésen, valaki hiányával birkózva, felismerve, hogy kapaszkodót nyújt a “Hiszekegy” biztonsága.
Kísér minket, ahogy minden generációt, ott van velünk. A titka az, hogy nem kell félteni. Rövid, tömör, gyengének tűnik, de régóta az egyházé, mindenkinek a hitvallása. Nem kell papírba csomagolni, fejben kell vinni, hogy meglegyen, és persze szívben, hogy működjön. De tűri az odanemfigyelést is, a fáradt darálást is, azt, amikor megtűrt, megszokott elemként tekintünk rá, mint felesleges időhúzásra. Aztán máskor megszólal, hitvalló alkalomkor vagy válság idején, üldözésben és fogadalmat téve, és érezzük, hogy erő van ebben a pár sorban, koncentrálódik benne minden, ami az életalap építéséhez, felújításához kell. Erősebb, mint mi, nyugodjunk meg, túlél majd minket is.
Valójában az Apostoli hitvallás a mi nagy közös igent mondásunk, újra és újra. Kimondom, hogy hallja bárki: „Igen, hiszek egy Istenben! Igen, hiszek az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben.” Demonstrációja a gyülekezetnek, hogy mondjanak bármit körülöttünk, legyünk békén hagyva, vagy elnyomás alatt, de mi ezt hisszük. Igent mondani, egyértelműen, hangosan, valami mellett, újra és újra. Hitbólintás a „Hiszekegy”, közös félreérthetetlen igen, ami arról szól, hogy nem csak tudjuk, de hisszük, mondjuk, ki is a mi Istenünk!
Amikor mondom az Apostoli hitvallást, igent mondok – együtt az egyházzal, a mellettem szinkronban szavaló testvérrel – arra az Istenre, aki rám, ránk is igent mondott. Atyámként a teremtésben, hogy előhívott a semmiből, életet adva, Megváltómként igent mondott rám a kereszten, és így adta meg a lehetőséget a visszatalálásra, hogy naponta igent mond rám Szentlelkével és vezet, bátorít, tanít, együtt a többi hitvallóval, igent mondó megszentelttel, akikkel egybe vagyunk zárva a feltámadás és örök élet reménységében. Mert a mi igenünk csak válasz lehet egy sokkal nagyobbra!
Sokszor meg fog ez még történni velünk, rengetegszer elmondjuk azokat a sorokat. Talán jobb is, hogy nincs olyan eszköz, amely rögzíti, hányszor történik is ez meg. Ez segíthet nekünk, hogy minden egyes alkalommal úgy mondjuk mindig Istennek és világnak a Krédó igenjét, mintha először és utoljára vallanánk ott és akkor: Hiszek egy Istenben…
Szakács Gergely
Igenember és Istenember
Akár a nem-esedés, akár az igenlés útján járunk…
Pete Violetta
Mit is mondtam?
Keresztelői fogadalmaink és ami utána jön…
Miklya Luzsányi Mónika
Igen, egy örök életre
Pontosan mit is fogadunk meg a házasságkötéskor?
Tóth Sára
Igent mondani a királyban az emberre
A király beszéde című film és a férfiszerep
Miklya Zsolt
Nefelejcs-nem, gondoljrám-igen
Igen-nem játék Tolkien és Nemes Nagy virága kapcsán
Szakács Gergely
A NEM mint határozott IGEN
Agresszió vagy megalázkodás helyett asszertivitás
Bella Péter
Igen. Hiszek egy Istenben...
Hitbólintás, de kié?
Koczor Tamás
Isten igen – egyház nem
Magunk módján vallásosan…
Thoma László
Igen… egymásra!
A megtartó közösség ereje
Bölcsföldi András
De jó a fürdőkádban ülni!
Rejtett irodalmi üzenet, boldog, aki megfejti!
Hancsók Barnabás
Enyém a lelked! – Lélekölő
Ha volna olyan eljárás, amely megkönnyíti az életet…
Miklya Luzsányi Mónika
Lehet-e halállal igent mondani az életre?
Emberek és istenek paradoxona
Hajduk Zsófia
Miért érdemes kimondani a boldogító igen-t?
Házasság hete, szemben a szkepszis éveivel
Szoták Orsolya
Igen!
Egy fiatal menyasszony bizonysága
Ferenczi Réka
Isten engem úgy segéljen
Egy fiatal presbiter bizonysága
Látogatóink száma a mai napon: 8408
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57380618
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.